|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 15:31 - |
 Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Egy hatalmas,fénylő kapuhoz ért,amin virágok futottak fel.Szinte barátságosan hívta magához.Közelebb lépkedett hozzá és a kapu kinyílt.
Ami bent fogadta,az minden képzeletét felülmúlta: égig érő fák voltak mindenütt,amik finom kékes árnyalatban úsztak.A fákon takaros kis kunyhók voltak,amik szinte a fákba olvadtak.A faházakon kívül,még rengeteg szökőkút,és különböző méretű házak voltak,bizonyára némelyik templom,árusok helye és még sok sok hasonló volt és mindenütt könnyed,tünde muzsika szólt.Ami mégis a legérdekesebb volt,azok a lakosok voltak.Volt rengetek mágikus lény,de a többségük tünde volt.
A mámoros látványtól egészen elállt a lélegzete.Be is lépett,hogy körülnézzen ezen az új helyen. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Csak levette tekintetét Jövőtváróról, hisz annyira már amúgysem csikó, és a lényre pillantott.
- Még új lehetsz, de az is igaz, hogy ez a hely nemrégiben meglehetősen nagy zavar forrása volt....Nos, ez a hely a Menekült Tündék Erdeje. Itt javarészt az ősibb nyelvet beszélik, a hatalom nyelvét, és itt szinte minden tünde - itt visszafogta a hangját - egy elpusztult világból menekült ide, és már nincs hová visszamennie soha többé......Ez kisebb hely, mint az a nagy, ami nemrég lett a Birodalomhoz csatolva, és itt...néha valóban érzed a bánatot, az örökké emlékezés melankóliáját...... |
 -Tulajdonképpen hol vagyunk?Mert annyira elmélyedtem a sétában, hogy csak mentem de már fogalmam sincs holvagyok-ütötte meg arcát egy halány vidám mosoly |
| Erre elmosolyodott, és egyszerre büszkén és aggodalmasan nézett Jövőtváróra. |
| -Akkor jó.Én Marqueee vagyok.Sok sikert a fiadnak-biccentett |
Szerencsecsillag és a tündék a lényhez fordultak. Kis ideig meglepve nézték, majd a tündék visszatértek a gyakorláshoz.
Szerencsecsillag ellépett fia mellől, hogy szóba elegyedjen a szürke érkezettel.
- Üdvözöllek! - köszöntötte a lényt.
- Nem zavarsz, fiam épp kipróbálja magát a tündékkel - intett Jövőtváró felé.
- Én Szerencsecsilllag vagyok! |
Marqueee éppen felfedező úton volt.Járta a birodalmat...Mindenre kíváncsi volt....Az egyik erdőben pár lényt vett észre:
-Üdv!Marqueee vagyok és ti?-nézett a csoportra
-Nem zavarok?-érdeklődött |
Habár nem akart kotkodácsoló tyúknak tűnni, mégis szorosan, igenis aggódó arccal, a két fiatal nyomában maradt.
- Gyere utánam! - mondta mosolyogva a fiatal pegazusnak az íjász, és átvezette őket a gyakorlópálya egy részén.
Eddig nem láthatták, de egy egészen kis csoport, félrevonulva, mágiát gyakorolt!
- Beállsz közéjük, fiatal pegazus? |
*Ámulattal figyelte a gyakorlóteret.
Miután talajt ért, kíváncsian figyelte a tündét.*
- Örömmel - *válaszolta bátran.* |
Megdöbbentően tágas tisztás terült el az összehajló lombok alatt! Szerencsecsillag nem is volt benne biztos hány tündét lát itt, de az biztos, hogy sokan foglalkoztak itt a legváltozatosabb erőpróbákkal!
Egy csoport valami különleges birkózást próbálgatott, egy hatalmas csapat hosszú botokkal gyakorolt, mások vívtak, íjásztudásukat mérték össze, és a tisztás szélén jónéhány tünde valami különleges tornát végzett éppen.
Amint talajt fogott, egy csillogó szemű, hosszú, fekete hajú ijfú lépett elé, szoros csizmában és nadrágban, mellényben és íjászathoz való karvédőkkel. Éppcsak szünetet tartott, ezért ért rá őket üdvözölni.
- Atra esterní ono thelduin! - köszönt az ifjú.
Szerencsecsillag ugyanígy felelt, majd körülnézett.
- Gyönyörű gyakorlótér! - jegyezte meg.
- Valóban az, valóban! Kipróbáljátok magatok?
- Ó, csak a fiam! Én nem hiszem, hogy találnék magamnak való próbatételt. Nem vagyok nagy harcos! - mosolyodott el szélesen.
A fiatalnak tűnő tünde így Jövőtváróhoz fordult, és végigmérte.
- Szóval Te próbára teszed magad velünk? - kérdezte némi kihívással hangjában. |
*Sűrű bólogatások közepette válaszolt.*
- Igen, jó, rendben, tudom. Majd vigyázok. - *ígérte.
Anyja mellett ő is elkezdte az ereszkedést és szemei mohón itták az eléterülő látványt.* |
- Ne felejtsd el, hogy nem vagdalkozni jöttél! Itt vendégek vagyunk! Kérlek, tartsd be a szabályaikat, és egyébként se feledkezz meg arról, hogy bár talán külsőre kisebbek és törékenyebbek, mint mi, de valójában hatalmas és erős máguslények ők is! Légyszíves ne hozz se magadra, se rám, se apádra, se a magunkfajtára szégyent! - oktatta fiát aggódva és szigorúan.
A következő pillantban már hangok ütötték meg a fülét: kardpengés, íjhúrok pendülése, kiáltások, így fékezett.
- Azt hiszem megjöttünk - kezdett ereszkedni. |
*Lassan kezdett tovatűnni róla a komolyságot parancsoló idegen érzés.*
- Már alig várom! - *lelkesedett és türelmetlenül várta, hogy megérkezzenek.* |
- Azt hiszem az itt élő tündék legféltetteb kincse...Az igaz történetük... - mondta halkan.
- Fontos lehet elolvasni. Főleg, hogy meg is engedték. De nem most! Most nem érzek magamban erőt hozzá.... - mosolygott fiára.
- Előbb lássuk miket tanultál már! |
*Már jó ideje repültek, amikor anyja mellé vitorlázott és kérdezett.*
- Miféle tekercs volt az? - *érdeklődött.* |
| Miután elhagyták a könyvtárat, szárnyra kelt nyugat felé... |
- Ahogy gondolod. - *válaszolta és anyja után eredt.* |
Szerencsecsillag a tekercsre nézett, de végül inkább elfordult tőle. Nem tudta, hogy akar-e valami gyönyörűt, de szívettépőn fájdalmast látni.....
- Elkísérlek, hogy lássam mit tudsz! - mosolygott fiára, és elindult ki. |
*Jövőtváró megilletődve hallgatta a tündét. Ez a hely komolyságra ösztökélte.
Miután a tünde távozott, anyjára nézett.*
- Igen, kíváncsi lennék rájuk. |
 Látta, hogy már a kancának nem hiányzik és nincs szüksége a társaságra ezért vágtába ugrott, és elhagyta maga mögött a tájat Szerencsecsillaggal együtt! |
 Elhagyta a tündék ezen furcsa erdejét, elhagyva a bánatot is vele. Délceg jelenlétét elfogadta, ha nem is értette. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén ügetett be az erdőbe.Órákig ment,aztán hirtelen egy erős fényt pillantot meg.Még soha nem látott hozzá hasonlót.Kíváncsiságtól égve az erős fény felé vette irányát.
Csak levette tekintetét Jövőtváróról, hisz annyira már amúgysem csikó, és a lényre pillantott.
-Tulajdonképpen hol vagyunk?Mert annyira elmélyedtem a sétában, hogy csak mentem de már fogalmam sincs holvagyok-ütötte meg arcát egy halány vidám mosoly
Látta, hogy már a kancának nem hiányzik és nincs szüksége a társaságra ezért vágtába ugrott, és elhagyta maga mögött a tájat Szerencsecsillaggal együtt!
Elhagyta a tündék ezen furcsa erdejét, elhagyva a bánatot is vele. Délceg jelenlétét elfogadta, ha nem is értette.