|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.29. 21:05 - |
 |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Rayo sértetten nézett a bozótosra.
'Méghogy "valami nagy eriszi"!! Tudod is Te! Ha te akárcsak közepes lennél, nemhogy nagy, tudnád ki ő! Nem beszélnél róla így! És tudnád, hogy nem buta kis évszázados edzőutakon derül ki egy lény igazi rátermettsége...' gondolta magában, aztán intett egy aprót fejével.
A mozdulat nem volt sem lendületes, sem jelentős, mégis megjelent előtte egy ökölnyi, éjfekete golyó a levegőben. Egyelőre nem csinált semmit, csak lebegett. Rayo komoly képpel nézett rá, ahogy kisgyerek a homokvárra, és tűnődve vizsgálgatta. Azután újra intett, és a golyó felrobbant!!! Hatalmas, fekete folyam özönlött elő a kis golyóból, és bezúdult a fák közé! Vak, fekete sötétség lepte el a fákat, mintha éjszakát akarna támasztani, és a mágia elkezdett dolgozni.....Végigdübörgött a földön, megrázta a fákat, és vadul, égetőn tombolt a levegőben.
Rayo a szélén sétált, és hallgatta a zizzenéseket, csattanásokat, puffanásokat, ha trükkje aktivált egy csapdát. Örült, hogy szabadon engedte a varázst, és nem maradt az irányítása mellett.....Nagyon sok erőt veszített volna......
Ahogy jött, a mágiafolyam úgy tűnt el. A pegazus elhúzta a száját, mert többet várt, de tudta, hogy most ezzel kell beérni. Legalább egy szép, széles, sima úton mehetett végig....A sötét erő egy sávban letarolta az erdőt.
Rayo kinyújtotta érzékeit, és rálépett. Határozott, állandó tempóban haladt, nem állt meg, de nem kapkodott. Tudta, hogy a legtöbb esélye csakis így lehet.... |
 -Valami nagy eriszi lehet...-vonta meg vállát. "Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli" hangzott fejében a mondás.
-Ez esetben menj egyedül!De mondtam, nem mindegyik csapda lesz hatástalan a mágiára.....Nem is ajánlott mágiát használni.-azzal megfordult, s eltűnt a bozótban.Léptei érdekes mód nem hallatszottak.
-Na mire vársz, jössz?-kérdezte a semmiből.Még ott volt a környéken, de nem mutatta meg magot. |
Elfintorodott.
- Ez próbatétel lenne? Ez komoly dolog?! Ez semmi!!!! Én ennél sokkal szörnyűbb és veszélyesebb helyeken is jártam már, és végig ura voltam a helyzetnek! Itt nincs semmi ijesztő. Ez nem kihívás! Sőt, meg sem kell magam erőltetni, eltüntethetem az egész csapdarendszert! Amikor azt a fehér kancát hoztuk ki a Sötét Nagyúr börtönéből, én voltam a figyelemelterelő! Azt hiszed az csak egy csikó játéka volt?!?!? Hát nem! Vanwa Vala engem külön kijelölt! Engem választott ki a sok eriszi közül! Remélem azt azért tudod ki az a Vanwa Vala!! |
Jó nagyot horkantott, hogy Rayo odataláljon hozzá, s megvárta, míg kifújta magát.
A hely, ahol megáltak, nem mondhatni tisztásnak, inkább csak egy kis foltnak, ahol valamiért nem nőtt fa, sem bokor.Már elég rohadt, nedves avar borította a földet, szokatlanul vastagon, mintha takarna valamit....Egy helyen-pontosan Fanum mellett- púposabb volt, mintha még a múlt ősszel összegyűjtött levelet hagyták volna ott.Fanumé fogta magát és lesöpörte róla az avart.Egy már rozsdás lándcsa bukkant elő, rajta egy csontvázzal....
-Ez a csapda-kezdte el végre Fanum-a kezdete annak a területnek, ami előtt most mi állunk....-célzott a háta mögött lévő újabb erdős részre
-Sokan nem tudnak róla, de több száz évvel ezelőtt az erdőt különös emberfélék lakták.Mint a kísértetek, éltek az erdőben.Ha akkor jártál volna az erdőben, megesküdtél volna rá, hogy csak te vagy az itt, mégis olyan érzésed van, mintha figyelnének....
-Relytőzködő életmódjuk miatt nem sokat tudok róluk, talán más még kevesebbet, de nagyjából sejtem, hogy éltek:csendesen, nem ártottak senkinek, mégsem volt ajánlatos idejönni!Nemcsak a mai lények tanyája miatt Rettegés Erdeje a neve...Ezek a szerzetek talán valamilyen átmenetek voltak élő és holt között.Békések voltak, ám szokatlanul kiváncsiak:ha erre tévedt egy védtelen teremtmény, különböző varázsoknak, látomásoknak, lelki jelenségeknek/fájdalmaknak vetették alá őt-bizonyára nem tudtak komunikálni, csak így...tapintani.
-Amilyen részen most át fogunk haladni, annyiban kötődik hozzájuk, hogy ezeket a csapdákat-nézett a lándzsára, mely még ma is ferdeszögben, felfelé állva nyúlt ki a földből, rajta áldozatával-ők állították....Hogy miért, nem tudom, bár következtetni lehet:ahova mi megyünk, a szállás helyük volt, még ma is látni a sátrak helyét és néhány romot-ebből gondolom, hogy vagy önvédelemre, vagy ételszerzés céljából állították.
-Bár több száz éve eltűntek, mégis kérdés marad, hogy ezek a csapdák...- s ekkor rálépett egy lándcsa előtti pontra, amikor az hirtelen, szinte szemvillanás alatt még jobban kinyúlt a földből, alig elkerülve, sőt, megkarcolva a mén oldalát-....még ma is működnek, s bár rozsdásak, annál hatásosabbak. ...egy több száz éves csapdának, pláne ilyen primitív eszköznek ennyi idő alatt tönkre kellett volna menjen.Ez a csapda még vissza is húzódik egy idő után-megfigyeltem! Mintha valahol, valamilyen láthatatlan kezek működtetnék....
S most egy kis szünetet tartott. ...
-Ahova megyünk, csak ez az út vezet oda-itt a legtiszább a csapdáktól, de ne hidd, hogy alig fordul elő néhány...a "legtisztább szó" azt jelenti, minden második bokorban/fán lehet valami, ami halált okozhat...és nem mindegyik csapda lesz hatástalan a mágiára.Itt, mint látod, sűrűbben helyezkednek el a fák, nem lehet az egészen végig repülni-át kell az egészen vágni!Ha szeretnéd növelni a túljutásod esélyeit, gyere mögöttem, vagy a nyomomban, de figyelmeztetlek:gyors leszek és nem tudlak megvárni...bár próbálok figyelni rád is.
-Egy tanács:ha eltalál valami, ne időzz ott sokat, ha pedig foglyul ejt valami, ne kapálózz, inkább próbálj kijutni lassan, s ha kint vagy, kövesd az ösvényt, amit én húzok!Amikor én kint már célba értem, s ha sokáig nem bukkansz fel, visszamegyek, amennyire csak tudok, de nem ígérhetek semmit...megbízhatatlan még a már "bejárt" ősvény is-ki tudja, nem lesz még akkoris hatástalan az a csapda, amely először nem támadott.... |
Rayo elszántan ügetett a másik lény után, hisz tudni akarta az mit is ajánl neki, de kicsit így is lemaradt...
Dühös fintorral arcán kereste szemeivel a zöld féllényt, ahogy gyorsított a bokrok közt. |
Már haragja elmúlt, már csörtetett.Remélte, itt nem fogják zavarni.
Régóta járkáltak már az erdőben, ugyanis kerülő úton mentek, hát megvárta Rayo-t, hogy pihenjenek egy kicsit.
Ez még nem volt épp a mocsaras terület, bár mondhatnni, a határán álltak.... |
 Ralynos teljesen nyugodtan Voodoo mögött vágtatott, s néha sirenre mosolygott. |
 Hol Voodoo melett hol mögötte galoppozott így nem maradt le tőle. |
Bólintott.
- Siren! - kiáltotta,mire a kanca odaügetett hozzájuk - Rád is szükségünk lesz!Nem tudhatjuk van-e ellenség és milyen erőben van.Te majd el tudod ide vezetni őket.
Siren lustán bólintott,bár tudta,hogy nem packázhat csak úgy Voodoo-val.
- Rendben. - mondta komolyan,majd újra felvette nemtörődöm arckifejezését.
Voodoo persze már megszokta Siren viselkedését,így nem szólt rá.
- Ghost!Ügyelj jobban,amíg távol vagyunk!Black Magic!Ha bármi történne használd a védőmágiát és mindig légy mentális-kapcsolatban velünk!Tudjátok a dolgotokat,remélhetőleg pár perc az egész.
Sorolta a parancsokat,de láthatóan ezt már mindenki rutinból fújta.
- Nah nyomás! - kiáltotta,majd vágtába ugorva a barlang felé vették az irányt.
//A Félelmek barlangjában folytassuk// |
| -Naná ,hogy megyek!Szint úgy segítek ahogyan tudok!-mondta. |
-Persze, hogy veled tartok!Korzoo?
-Viszont nem tudom erőm mennyiben tud segíteni!Azért megpróbálom! |
 - Screamer és Impetus! - bökte ki Famine - Megtámadtak minket a barlanglakók és... és aztán egy nagy dörrenés volt és... és a sziklák beszorították őket... én... én kifértem és siettem hozzád.
Voodoo csak maga elé bólintott,majd intett Yjeide felé,hogy jöjjön ide.
- Vigyázz rá!Úgy tűnik újabb tagokra leltünk... és bajban vannak.
Yjeide óvatosan elvezette a kis Faminet,hogy biztonságban tudhassák.Voodoo a két ménhez fordult.
- Úgy tűnik megtaláltunk néhány újabb kósza tagot.A Félelmek barlangjában vannak,valószínűleg sziklaomlás miatt.Segítenünk kell nekik!Velem tartotok? |
-Mi történt?Kiket keresünk és hol vannak?-kérdezte
-Ha ezt eláruljátok akkor talán mi is tudunk segíteni. |
Egy kis ideig maga elé bámulva merengett,majd hirtelen apró,sűrű léptekre lett figyelmes.
Lábait olyan szaporán szedte,ahogyan csak tudta.Apró kis patáinak dobbanása alig hangzottak.
- Voodoo! - kiáltotta izgatott,ám valahogy mégis aggódó hangon,mire a mén értetlenül meredt rá.
- Famine! - meredt hitetlenül a kis kancára,majd odavágtatott hozzá - Ezt nem hiszem el!Te?!Itt?!
A kis csikó csaknem összeesett sietségében,de megkönnyebbültem dőlt rá a mén izmos testére,támaszként.Aprókat,sűrűnket szuszogott.Voodoo szaporán vizsgálgatta a kis kancát.Szinte fel sem fogta,most mi történik.
- Mi történt?
- Én... Szaladtam,ahogy csak lábaim bírták... - lihegte maga elé - De... Ők lemaradtak... Meg kell keresni őket... Bajban vannak...!Én... Én...
- Jól van,nyugodt meg! - csítította Voodoo - Semmi baj!Megtaláljuk őket,csak áruld el,hol vannak.
- Én... - remegett a csikó - Nem tudnak kijutni... A homály fogva tartja őket...
- A homály... - dörmögte a mén maga elé - A barlang. |
| Ralynos vállával meglökte Korzoot, majd mosolyogva rákacsintott. |
Kicsit megakadt a szeme Ezilin.Halvány mosoly jelent megaz arcán aztrán tovább nézelődött. |
| Ralynos kezdett unatkozni, de nem akart elmenni. |
Bólintott.
- Igen.Ez így van rendjén.Ez a környék ellát mindennel és megvéd. - mondta,majd ő is látta,hogy a kancák már igencsak végeztek.
Könnyedén ügettek,enyhén véres képpel,de jóllakottan és elégedetten.Ghost egy röpke bólintással visszaballagott a helyére,őrszemnek.
Ezili egy barátságos mosolyt tett Korzoo és a többi mén felé,majd egy nagy lombú fa alatt legelni kezdett.
Siren peckesen ügetett és egy nagyobb húscafattal szórakozott.
Black Magic és Yjeide lassan lépkedve beszélgettek valamiről,majd ők is legelni kezdtek.
  
|
Csak figyelte a két mén beszélgetését és nézegette a kancákat.Lassan kezdték befejezni a lakomát.
-Igazatok van!Egy ménes ne vándoroljon!Csak gondotok lenne belőle! |
| -Értem!-mondta és tovább nézegette a kancákat. |
[321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rayo sértetten nézett a bozótosra.
-Valami nagy eriszi lehet...-vonta meg vállát. "Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli" hangzott fejében a mondás.
Ralynos teljesen nyugodtan Voodoo mögött vágtatott, s néha sirenre mosolygott.
Hol Voodoo melett hol mögötte galoppozott így nem maradt le tőle.
- Screamer és Impetus! - bökte ki Famine - Megtámadtak minket a barlanglakók és... és aztán egy nagy dörrenés volt és... és a sziklák beszorították őket... én... én kifértem és siettem hozzád.
