|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.24. 16:00 - |
 Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest... |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Ennyire nagy tiszteletlenséget!Hiába rázta le magáról a havat, s fújtatott, a két unikornis figyelemre sem méltatta, pedig nem egy kis termetű lény!Legbelül viccesen érezte magát, hogy ennyire "vak" a két lény, de egyszer csak megszólalt.
-Lehet, hogy nyönyörű a területem, de ez nem elég indok, ahhoz, hogy felkeltsetek!Megtudhatnám, mi az az égetően nagy ok, hogy megzavartatok?Vagy, ha csak turbékolni vágytok, keressetek másik helyet, nehogy a fogaim közt végezzétek!-mordult rá a két lényre. |
 -Igen tetszik!szerintem gyönyörű! |
| Hangokat hallott, lerázta magáról a havat.Most sokkal ingerültebb volt, mint múltkor.Mérgesen meredt a két lényre, de nem támadta meg őket.Talán még vicsorított is... |
 Gyorsan ide értek.Ekkor Apex elengedte a kancát és körbenézett.
-Tetszik? |
Mosolygott, majd bólintott.
-Nos, akkor szép álmokat Jégvihar! Szívből örülök, hogy találkoztunk.-mosolygott, majd felkapott egy kisebb sziklát, és karmaival egy különös, 'F'-hez hasonlító rúnát vésett bele, majd a sárkánynak adta.
-Hogy emlékezz rám...-mondta, majd szárnyait kiterjesztette, és a következő másodpercben egy hatalmas szárnycsapással már messze járt... |
Bólintott.
-Rossz az egyedül lét, szinte megőrjít.Nem vagyok a nagy társaság híve, de jó, ha néha napján erre téved egy bolond, akivel eszmecserét válthatok.-mosolygott szelíden.
Aztán hirtelen megrohamozta az álom...épp eleget volt fenn, s már félévnél jártak!Ennyit sose volt ébren, s már úgy gondolta, ideje aldni.Nagyot ásított, akkorát, hogy felerősítse a hegyek közt állandóan futó vízhagnját.-Hanem most már ideje nyugovóra térnem, ha meg nem sértelek.-tekeredett össze-A következő tél még messze van, szeretném azt az időt alsással tölteni....Nyári álmot alszom, remélem megérted!-s már hunyta is be szemeit, de addig nem hajtota teljes álomra a fejét, míg Forlond el nem ment.Noha már bízott benne, senki sem szereti, ha alvás közben vendég van a házban... |
-Nos...-fogott bele-én nagyrészt egyedül nőttem fel. A hosszú idő alatt, amit egyedül töltöttem, nagyon elvadultam, aki az utamba került, egyből megtámadtam.
-Gyűlölni kezdtem magamat, de mégsem tudtam abbahagyni...mondhatni, kényszeresen támadtam.-mondta.
-Amikor egy emberrel összeakadtam, és rájött, miféle vagyok, rámkiáltotta, hogy menthetetlen vagyok. Én hittem neki, és magambafordulva éltem, továbbra is egyedül, és senkit sem engedtem közel magamhoz.
-Egy nap mégiscsak kirepültem odúmból, táplálékot keresve, akkor találkoztunk, én és Dorcsy. Először őt is meg akartam támadni, mint a többieket előtte oly sokan. De ő meg sem próbált védekezni, nem úgy, mint a többiek. Erre megálltam, és gondolatok útján lépett kapcsolatba velem. Elment, de én mindennap visszarepültem oda, és ő mindennap eljött.
-Lassan, én észre sem vettem, de végül olyan közel kerültem hozzá, hogy amikor egy nap nem jött el, melankóliába estem. Ő volt az egyetlen, akihez igazán kötődtem, aki törődött velem. Következő nap mégis eljött, és azt mondta, fentről figyelt engem. Akkor döbbentem rá, hogy nem tudok már többé egyedül élni.
-Csatlakoztam az Orbisziekhez, és hosszú évek alatt szinte teljesen eltűnt a túlzott vadság a szívemből. Társaimban barátokra leltem...örülök, hogy most találkozunk, nem akkor, mikor még 'menthetetlennek' bizonyultam.-fejezte be nagyot sóhajtva, de könnyű szívvel. |
| Bólintott.-És a te soros, hogy alakult? |
Némán, és döbbenten hallgatta meg Jégvihar történetét. Álmában sem hitte volna, hogy a sárkány ennyi mindenen keresztülment.
Mikor Jégvihar a végére ért, elmosolyodott, mert örült, hogy ilyen jóra fordult minden. Mert örült, hogy itt lehet vele...
-Most itt vagy...-bólintott.-Velem. |
-Akár csak én...-Felnézett az égre-...Engem még a tojásban talált rám Koni.Őt láttam meg először, s szülémnek is őtt tekintettem.Nehéz elhinni, de én voltamaz első lénye.Ő nevelt, tanított repülni, de még kicsi voltam az erőm használatára.
-Már tudtam repülni-kb akkora voltam, mint ő-hirtelen megrohamoztak az ösztönök.Minden addigi tanításáról-a jómodorról, a kedvességről, a nyugottságról; meg feledkeztem, sőt lassan az emléke is köddé vált!Elmentem, egy szó nélkül...jártam avilágot.Lázadó kamaszként, rátarti mitugrászként kezdtemviselkedni, aki mindenkivel ki akar álni, mert azt hiszi, mindenkit legyőzhet.Ügyes voltam, nem tagadom!
-De emiatt figyelt fel rm a sárkányok klánja-a sötétség szolgái-megígérték, hogy lecsillaptják harci kedvemet -azaz szüntelenül csatákban vettem részt.Én meg belementem, s ezáltal sötét lettem....Kiváló katona voltam öltem, amennyi jól esett, márpedig abból sosem volt elég....
-Aztán mégis csak legyőztek.Egyszer sárkány, sárkány elleni csatában.Pont egyen létszámúak voltunk.Mindenkire jutott egy.Én egy igen erőset választottam ki magamnak, ám az nem akart velem harcolni:túl gyenge vagyok.Én meg feldühödve rá rohantam.Észre vettem, hogy nem teljes erőből harcol, mégjobban feldühödtem.Még ma is eszembe jut a képe, amikor hideg nyugodtsággal, amiben van egy kis fenyegetés is, ezt mondja:Hagyd abba kölyök, ez nem a te csatád?
-Ugyan mért nem?-feleltem gúnyosan.Ekkor ellökött magától, letepert, de nem ölt meg.Íg olytatta:-Valóban így akarsz élni?!-mutatott társaimra-Hogy a sötét nagyurat szolgálni, kinek nem száámítasz?!Térj észre!!!
Azt hittem fél tőlem, még merészebb lettem-nem néztem magamba, pedig igaza volt.Lankadt a figyelme, énpedig erre vártam!Fellöktem, és halálosan megsebeztem.Elkeseredetten nézett...akkor azt hittem, mert vesztett, pedig azért, mert látta, menthetetlen vagyok...Utolsó erejével ezt ordította:-Akkor pusztulj!-és felsebzette mellkasomat.A vereségtől döbbenve döltem hátra, de valahogy megtámasztottam magam.
-A csatából menekülve kaptam szárnyra.Addig repültem míg bírtam.Aztán eszméletlenül vágódtam földbe...pont egy régi ismerős lába elé.Nem gúnyolódott, nem ment el....Segített.Azonnal felismert.Bekötözte sebeimet...s csak mosolygott.Akkor vettem észre, igaza volt a bölcs sárkánynak...sírtam volna legszívesebben...Viszont rájöttem, önsajnálattal nem meyek semmire.Olyan szeretre méltó sárkány nem lettem soha, nem is baj...de vissza tért minden emlékem, a boldogságról, s hogy nem kell harcolnom, ez...felüdített.Aztán lehibernáltam magam mivel hoszabb életre vágytam.Nem rég ébredtem fel, addigra voltak többen is...aztán a csata...most itt vagyok! |
Mosolyogva bólintott.
-Igen, a gazdám, Dorcsy segített nekem elfogadni és használni a képességeimet.-mondta.
-Azt mondta, talán azért lehetséges, hogy később jelent meg az erőm, mert egyedül nőttem fel, és nem volt, akitől tanulhattam volna. |
| Elcsodálkozik.-Érdekes!Talán volt tanítód?Kevés sárkányról hallottam, hogy felnőtt korában ismerte ki önmagát!Bár én sem panaszkodhatok! |
Bólintott.
-Valóban, bár csak nemrég fedeztem fel a képességeimet.-szólt. |
| -Szép!-bólintott egyetértően.-Látom neked sem csak elemed, mágiád a szikla. |
-Hm...lássuk csak, azt hiszem, igen.-bólintott, majd szárnyát a távol felé kinyújtotta, és lassan felemelte, aminek köszönhetően a parttól pár mérföldre egy kisebb sziklahegy emelkedett ki a jégtáblák közül.
-Nagyobbal itt inkább nem próbálkoznék.-mondta mosolyogva, és kedvtelve nézte műve eredményét. |
| -És tudsz mutatni olyat, ami a te mágiádba tartozik? |
Bólintott.
-Ebben lehet valami...-mondta. |
| -Jég az elemem, ennyit tudnom kell! |
Elismerően nézett Jégviharra.
-Ez szép volt!-mosolygott. |
-Nem rossz!
A jégre nézett.Hamarosan-amennyire a jég gyorsan csak tud- olvadni kezdett, és feltöltötte a folyó medred.Nem volt oly nagy-másfél, két méter mély-, inkább csak széles.Miutan meg töltődött a folyó, hirtelen megvagyot. |
[148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leszállt.Higgattan ballagott a folyóhoz, fakrával egyet odavágott, de a folyó teljes jégtömb volt, alatta is csak még több jég lakott, viszont teljesen tiszta.Jégvihar fogott egy jég darabot és elvitta a parttól párméterre.Lefeküdt, melső lábai közé fogta a "kicsi" darabot és nyalogatta.Elég aranyos látvány volt hozzá képest...
-Igen tetszik!szerintem gyönyörű!
Gyorsan ide értek.Ekkor Apex elengedte a kancát és körbenézett.