|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
 Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 - Ez...nem az én álmom - nézet körül.
- A Tiéd? - kérdezte Kaprikót. |
 *Kapriko csak most nézett körbe a domb tetejéről. Gyönyörű, idilli képet látott maga előtt. Olyan valóságtalan volt... mégis... élvezte!
A tájtól elfordulva Viharszív után nézett és követte a pegazust.* |
Bólintott.
- Értem....Nos, ki tudja? Ez mágikus világ. Én is élek.
Közben lassan elindult le a napos dombról. |
*Viharszívre nézett.*
- Ha a valóságban amúgy sem válhatna valóra, akkor kifejezetten jó, hogy legalább itt valónak tekinthetem. - *magyarázta.* |
Még jobban elcsodálkozott ezeken a szavakon.
- Nem csalódsz?? |
*Megrázta a fejét.*
- Nem, nem zavar. Ha máshol nem, legalább itt valóra válhat... |
Meghökkent.
- Téged...ez nem zavar? - kérdezte óvatosan és értetlenül. |
*Kaprikoban megfagyott a vér, amikor a talajt kihúzták patái alól. Legszívesebben sikitozott volna, ám egyetlen árva hang sem jött ki a torkán.
Mikor talajt fogtak, alig bírt megmaradni remegő lábain. Még sosem zuhant/repült, így ez számára igen érdekes érzés volt.
Összeszedte magát, hogy felfogja Viharszív szavait.
Visszaemlékezett, hogy mit látott, amikor megérkeztek.*
- Értem - *mondta végül és bólintott.* |
- Rendben, bár előbb-utóbb megtörténhet magától is - jegyezte meg óvatosan. Épp jókor.
Hirtelen a felhő eltűnt, vele minden más, és rövid ideig tartó repülés és zuhanás közti érzet után egy hatalmas, napos, hihetetlenül zöld mezőn találták magukat.
Miután Viharszív megtalálta egyensúlyát, bár ő már egyszer-párszor átesett ilyesmin, komolyan nézett az unikornisra.
- Nos, nem szabad meglepődni semmin.....Kapriko, mondanom kell valamit! - kezdte hirtelen, összeszedve magát - Az előbb...Az a magas....Nos, ahogy mondtam, a Vágyálmok vidékére jutottunk.....És ezek a vágyálmok, a Birodalom lényeinek álmai....Úgyhogy akár ismerősöket is láthatsz...furcsa helyzetekben...És találkozhatunk a...sajátjainkkal is....Ahogy az előbb az enyémmel mikor beléptünk ide..... - bökte ki, majd hozzátette a lényeget.
- A Tiédet is láthatjuk....- hajtotta le a fejét zavarában. |
*Kapriko csodálkozva nézett a mélybe, majd Viharszívre.*
- Inkább ne próbáljuk ki, ha lehet... |
- Igen.... - felelte halkan, még mindig a fenti alakokat figyelve.
- Hisz ezek tényleg csak álmok - vette le nagy nehezen szemeit a pegazusokról.
- Nyugodtan le is ugorhatunk, nem esik majd bajunk. |
*Először csak hunyorgott. Akkora volt a fényesség, hogy semmit sem látott... elsőzör...
Aztán egy idő után szemei kezdték megszokni a világosságot. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a felhőkön álltak. Nem bírta ki, hogy ne tekintsen le.*
- Csodás... Mintha tényleg álmodnék. |
Megállt a tavat szegélyező fák közt, majd kinyújtotta maga elé a levegőbe a szárnyait, és rövid álldoglás után hirtelen szétvágta őket oldalra. Mintha egy láthatatlan kaput nyitott volna ki! És valóban! Előttük, a két szárny közti téren felhők látszottak!
Előretessékelte Kaprikót, majd gyorsan beugrott.
Felhőkön álltak! A magasban hatalmas, fehér pegazusok köröztek, nevettek a fényben......
- Azt hiszem a vágyálmok vidékére kerültünk - mondta csendesen.... |
 Közönyösen és szórakozottan nézett a lény után.
Aztán újra szárnyra kelt, és elhagyta az Álmok Birodalmát. |
Felkapta fejét. Mintha látott volna valamit a távolban.
-Igazán sajnálom, de úgy érzem, hívnak!-mondta a peguninak, és hamar elnyelte a messzeség. |
'Ejnye már! Mitől tartasz?' kérdzte magától, mikor még mindig nem szólította meg az idegent.
Végül megrázta szép fejét, és közelebb ügetett a pegunihoz. Megállt.
-Üdv!-köszönt végre, és mostmár semmi félnivalója nem volt. |
Emlékőr besuhant két nagy fa közé a gyönyörű erdőben, és ledobbant a szűk helyen.
Hamarosan hatalmas szarvascsapat rontott ki a sűrűből, és körberohanta őt! Jól tette, hogy fedezéket keresett.
Az állatok hamar eltűntek a másik irányba, Emlékőr pedig öszehúzott szemekkel várt tovább. Nem soká.
Egy fiatal ember rohant elő a sűrűből, és íját feszesen tartva, lövésre készen futott a szarvasok után! Vadász volt, láthatóan az volt az álma, hogy elkapjon egy gyönyörű szarvast. Lelkesen lobogó arca elárulta milyen boldog, így a peguni nem zavarta meg, hanem kivárta, míg eltűnik.
'Hát ettől aztán nem kell tartani! Ha kilépek elé, halálra rémült volna!' gondolta nem is kicsit lekicsinylően, azzal kilépett a két fatörzs közül, és elindult egy úton.
Nem nézte merre megy, hisz itt nem volt félnivalója. |
Állta az idegen tekintetét, bár nem tudta, az miért olyan merev és hideg, az ő örökké ragyogó, meleg tekintetével ellentétben.
Társaságra vágyott, és mégse...mégse szólította meg a pegunit. Valami akadályozta...hirtelen elment a hangja... |
Megérezte a másik lényt, így gyors kanyarral fölé fordult újra, és belefúrta hideg pillantását a másik kancáéba.
Aztán hirtelen újra megfordult, és repülni kezdett elfelé. |
Mintha szárnyak suhogását hallotta volna. Felnézett, és megpillantotta a hófehér pegunit, amint éppen felette süvít el.
Amortentia csak nézte, nem szólalt meg.
'Vajon meglátott?' kérdezte csakúgy magától. |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket!
- Ez...nem az én álmom - nézet körül.
*Kapriko csak most nézett körbe a domb tetejéről. Gyönyörű, idilli képet látott maga előtt. Olyan valóságtalan volt... mégis... élvezte!
Közönyösen és szórakozottan nézett a lény után.