|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.18. 21:40 - |
 *Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
-Nahát! -suttogta megrendülten. Eddigi rövid élete alatt nem sok telet látott, s őszinte csodálattal töltötte el ez a hólepte táj. Pár pillanatig még gyönyörködött a tájban, de azután eszébe jutott apja, Szabadesés intelme: Keresd meg Vinót! Bármi történjék is, keresd meg őt, lányom! Ő majd befejezi, amit mi elkezdtünk! Nagyszerű mentor! A legjobb nevelést kapod majd tőle.
Tünde tehát elfordította tekintetét, és beljebb merészkedett a havas birodalom mélye felé, hogy ráleljen a tapasztalt mesterre. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Egy hang nélkül eltűnt a bozótban.....
 Vállatvont.
- Mint a Birodalom egyik első csikója, gyakorlatilag már felnőtt vagyok. A régi gazdám....nem volt éppen példás nevelő...A Sötétség idején lettem árva Anyával együtt, de Eris hamar befogadott....Utána velük éltem, és úgy éreztem ki kell vennem a részem a dolgokból...Vino csak most hívott, nekem nincs szükségem a leckéire....Nem tanultam nála.....
Elmerengett.
- Talán más lett volna....De mostmár így alakult, és lehetett volna sokkal rosszabb is....Egyébként meg én sem tudtam rólad, és ahogy hallom Neked is voltak gondjaid....... |
-Hát igen. -*nevetett Tünde.* -De ha anyu egyszarvú lenne, azt hiszem, pont úgy nézne ki, mint te. Nagyon hasonlítasz rá. Jobban, mint én. Én inkább apura ütöttem.
*Vinóra nézett, majd visszapillantott Sólyomra.*
-Na és... te mióta vagy itt? Vino szerint rengeteg mindenen mentél keresztül, mielőtt idekerültél volna. Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted... Akkor talán neked is könyebb lett volna... |
Majdnem összeért az orruk, olyan közelről nézegette a fiatal kancát.
Aztán halkan ezt mormolta:
- Kicsit hasonlítasz anyánkra...Nem hittem volna, hogy találkozunk.....
Hátrébb lépett.
- Én is örülök....Ezek szerint valóban én vagyok az egyetlen unikornis a családban..... |
*Tünde elakadó lélegzettel, döbbenten nézte bátyját. Anyja mesélt ugyan arról, hogy nem ő az egyetlen csikója, és van egy féltestvére, de mikor apját kérdezte róla, az sosem válaszolt. Még a nevét sem tudta meg soha...
Hát Ő lenne az. Ő a bátyja. No, persze azért apai ágon sem panaszkodhat, elvégre két fivére van, de... ez mégis más.
Tett egy bizonytalan lépést Sólyom felé, bár arcán még mindig csodálkozás és ijedtség tükröződött.*
-Szia. -*köszönt halkan. Újra szólásra nyitotta a száját; érezte, hogy valamit még mondania kéne, de nem jött ki hang a torkán. Mégis, mit mondhatna? Mit kéne mondania?* -Öhm...
*Segélykérően felpillantott Vinóra, a mén azonban csak állt. Egyértelmű volt; ez most nem a tananyag része, s ezt a helyzetet nem oldhatja meg helyettük senki más.*
-Szóval te vagy a bátyám. Öhm... Hát, nagyon örülök, hogy megismerhetlek. -*Jajj, ne! Hogy mondhatott ekkora hülyeséget?! Micsoda sablonos szöveg!!! Tündének hirtelen kedve lett volna a fejét belevágniaz erdő legvastagabb fatörzsébe, ám ehelyett csak kínosan mosolygott Sólyomra.* |
- Nem Te vagy az egyetlen itt tanuló lény. Néha tartunk közös órákat! De azért Te nem egyszerű tanuló vagy és aki érkezik, sem az. Egy ifjú eriszi csődör csatlakozik hozzánk hamarosan. Sokat megélt, fiatal kora ellenére mindig hatalmas felelősséget vállalt és komoly feladatokat látott el. Rég utasítottuk, hogy kezdjen új életet, és végül, mivel nem volt képes rá magától, iderendeltem. Segíthet Neked, mindketten tanulhattok, és Te is segíthetsz neki. Egyedi megoldás, de azt hiszem így lesz a legjobb - felelte nyugodtan, majd fülelni kezdett.
Aztán hatalmasat nyerített egy irányba, és hamarosan közeledő ,sietős lépteket hallhattak.
Kirobbant a fák közül, és kissé dühösen megrázta magát, hogy a közben rárakódott hótól szabaduljon.
Aztán csodálkozva észrevette, hogy nem csak a hatalmas, borvörös lénnyel áll szemközt, így gyorsan meghajolt új mesterének és az idegen pegazusnak is.
Biccentett az érkezőnek.
- Sólyom, Ő itt Tünde! Tünde, hadd mutassam be Sólymot. Gondolom azért nem olyan nagy a meglepetésetek, hisz féltestvérek vagytok. Kecses mindkettőtök anyja.
Sólyom igenis megdöbbent! Tudta persze, hogy van egy húga, valahol, a Birodalomban, aki az apjával maradt, míg ő Kecsessel. De sosem látta, semmilyen tekintetben sem, és most elkerekedett szemekkel ismerkedett Tündével. |
*Döbbenten, de kíváncsian kapta fel a fejét és egyenesen Vinóra meredt.*
-Hogyhogy? -*izgatott volt és örült az újdonságnak, de nem értette az okát. Már lassan több, mint két hónapja volt az Örök Tél Birodalmában, immár csaknem nyolc hete tanult Vinótól, de eddig még nem volt rá példa, hogy társat kapott volna. Nem tudta eldönteni, hogy ez vajon előrelépést jelent, azt, hogy remekül halad és ezzel tanulmányai egy újabb fokára lép, vagy esetleg visszaesését, időszerű "korrepetálását", egy tanulótárssal való ösztönzését takarja-e.*
-Úgy értem, természetesen nincs ellene kifogásom, hisz' te vagy a tanítóm, és én nem kérdőjelezem meg a döntéseidet, csak.... csak ilyet még soha sem csináltunk, és... furcsállom. |
Bólintott.
- Ez esetben ma tanulótársat kapsz! |
| -Öhm... -*kissé tétovázott. Zavartan állt egyik lábáról a másikra, de végül bólintott.* -Azt hiszem, az egyszerűbb gyakorlatok menni fognak. |
- Időszerű volt, hogy jöjjek - mondta nyugodtan.
- Azt rád bízom készen állsz-e a folytatásra. Ha a lelked zavart, nem kapsz komoly feladatot. |
*Meglepetésében csuklott egyet, majd felpillantott, de amikor könnyein keresztül meglátta, hogy Vino áll előtte, gyorsan a szeme elé kapta jobb szárnyát. Nem akarta, hogy mestere sírni lássa. Megijedt ugyanis, hogy Vino esetleg a gyengeség vagy a túlzott érzékenység jeleként értelmezné, és ő mindenáron azt akarta, hogy tanítója jó véleménnyel legyen róla. Hosszú, hófehér tollai szerencsére egész arcát elrejtették, így a csődör nem láthatta, amint sietve megdörgölte a szemeit, és elmaszatolta bennük a könnyeket.
Gyorsan talpra kecmergett és egy mosolyt erőltetett az arcára. Nem akarta sajnáltatni magát, ezért megpróbált olyan természetesen viselkedni, amennyire csak tudott, de a hangja így is remegett egy kissé.
-Semmi baj. Csak a fivérem, Csillagvágta üzent otthonról. Mindössze egy kis családi gond, nem érdekes. - motyogta. Aztán hirtelen eszébe jutott valami...
-Hogy... hogy jöttél... hogyan találtál...miért? -*nem volt kifejezetten értelmes kérdés, de biztos volt benne, hogy Vino az összefüggéstelen dadogásából is tökéletesen érti, hogy mire gondol. -...Csak véletlenül, vagy már amúgy is időszerű lett volna egy új lecke? |
Szokás szerint hang nélkül érkezett a kanca elé. Csodálkozva, kérdőn nézte a síró pegazust.
- Mi történt? |
*Felébredt, és álmosan körbepislogott. A nap már magasan járt, és jóságosan, bár kissé sápadtan pislogott le az égboltról.
Felállt, nyújtózott majd ásított egyet, és kilépkedett a hólepte kuckóból, mielőtt a teste melege elkezdené megolvasztani a jeges kis odút.
Odakint megmerevedett szárnyait is kitárta, verdesett velük egy kicsit, mint egy repülni tanuló, ügyetlen kis fióka, majd mikor érezte, hogy izmaiba, tagjaiba lassan ismét visszatér az élet, újra oldalához simította őket és ráérős léptekkel a fák közé sétált. Némán fülelt, figyelte a tájat és előző napi leckéit ismételgette magában.
A következő pillanatban azonban megtorpant. Közvetlenül előtte az egyik fa mögül kisiklott egy ezüstösen áttetsző, fényesen ragyogó dámszarvas, megállt Tündével szemben, ráemelte tekintetét és egyik féltestvére, Csillagvágta hangján szólalt meg.
-Apánk megsebesült. Súlyos, sok vért vesztett. Nem életveszélyes. Egy Gyógyítónk már vele van. Nem kell jönnöd, de üzenj vissza.
*A szarvas ezután szertefoszlott. Tünde holtra váltan állt, s egyre csak bámulta a helyet, ahol a szarvas, fivére hangjával együtt eltűnt. Végül nagyon nehezen összeszedte magát, bénult elméjéből kikényszerített pár értelmes, épkézláb választ.
-....és ha bármilyen változás történik, azonnal szóljatok! Ott akarok lenni, ha... ha súlyosbodik az állapota. -*suttogta, majd biccentve útjára engendett egy őzsutát, mely besiklott a fák közé, ugyanolyan fényesen ragyogva, mint a dámszarvas. Tünde reszketegen figyelte egy darabig, majd gyenge lába felmondták a szolgálatot, és a kanca a sírássa küszködve lerogyott a hóba.* |
-Igenis! Igyekszem majd hasznosan tölteni addig az időt. -*sietett készségesen bólogatni, és egy ideig még Vino után bámult, majd miután a hatalmas mén végleg eltűnt egy hóbucka mögött, utolsó láncait is maga után húzva, Tünde is megfordult, és elindult a neki kijelölt rejtek felé...
...alig egy órával később Tünde már szénával jóllakva, szárnyait magához szorítva, összekucorodva hevert a bokor tövében, és egyenletesen szuszogva mélyen aludt.* |
- Ez fontos. És persze jó. A múltból alakul a jövő is, a jelen kovácsműhelyében....Minden, ami a múltad része, segített, hogy azzá vállj, aki vagy. Ha elgondolkozol, felfedezheted életed fordulópontjait, és rájöhetsz mi az, amire mindenképp szívesen emlékezel, mit kell elfelejtened, mi az, ami rossz lehetett, de tanultál belőle, és még olyasmit is találhatsz, ami továbbadásra lehet érdemes. És persze arra is rájöhetsz mit akarsz változtatni. Sok múltbeli élményről hisszük, hogy megtörtént és megváltoztathatatlan ma már. Tévedés. Bármi esik is meg, változni lehet. Bentről kifelé haladva változunk és változtatunk, hogy az a fa is lehet, hogy nemsoká elhinti magjait, és amelyik megmarad, azzal a holt erdő helyébe újat növeszt. Jobbat, mint az előző.
Szemügyre vette Tündét.
- Legyen ez a mai nap tanulsága. Annál jobban figyelheted önmagad, minél jobban megtanulsz figyelni. Ha pedig megismered önmagad, tudni fogod mi is a Te utad.
Megfordult, és elügetett.
- Néhány nap múlva jövök! - kiáltotta hátra. |
-Köszönöm! -*mondta szerényen, de közben érezte, hogy szívverése felgyorsul, s büszkeség és boldogság tölti el minden porcikáját az elismerésre. Annyit már megtanult Vinóról, hogy nem dicsér túl sokat, de amikor mégis megteszi, arra igenis méltó okot adnak neki a tanítványai, így különösen megörült mentora szavainak.*
-Igen, tiszta. -*bólintott Vino kérdésére.* -Szerencsére édesapám és édesanyám is él, nagyszerűen neveltek mind a ketten. Mindig igyekeztek megóvni, amennyire lehetett. Boldog gyermekkorom volt. |
Hosszú órákig gyakoroltak, aztán Vino elégedetten lépdelt elő a fák közül.
- Jó volt! Sokkal jobban tudod megosztani a figyelmed, mint eddigi tanítványaim! Ez ritka! És örülök, hogy magadtól rájöttél, hogy mi teszi nehézzé a feladatot! Látod, megtetted az első lépést önmagad fejlesztésére, és nem is én szóltam. Szép volt. Jól vettél észre!
Elindultak vissza Tünde rejtekhelyére.
- A múltad minden pontja tiszta? - kérdezte komolyan, nem sokkal a bejárat előtt. |
*Tünde bólintott, és feszülten figyelt. Egy darabig semmit sem látott, de hamarosan apró zajra lett figyelmes. Alig hallható, piciny nesz volt, de Tünde nem hiába koncentrált annyira.*
-A tölgy mögött...! -*kiáltotta, de még be sem fejezte, mikor észrevette, hogy Vino már rég nincs ott. Elkapta a tekintetét, szeme a tájat fürkészte, fülét hegyezte s a következő pillanatban újra felkiáltott.* -...a bükkfánál... -*Vino megint tovasuhant, mielőtt befejezhette volna, s ez így ment még jó darabig. Tünde minden figyelme a vörös csődör észrevételére korlátozódott, s jól tudta, hogy ez nagy hiba, hiszen így minden mást kirekeszt, figyelmen kívül hagy, ami nagy hiba... Ha ellenség lepné meg, nem lenne rá felkészülve, s akkor vagy sebesen rögtönözne valamit, vagy bizony otthagyná a fogát...* -...a nyírfa mögöttl... az ösvény melletti bokornál... a juharnál... a másik tölgy után...
*Miután ráébredt a hibájára, megpróbálta korrigálni azt, s igyekezett megosztani a figyelmét Vino kutatása és a környezete egyidejú fürkészése között. Csakhogy ez nehezebb volt, mint hitte, s ezután sokkal ritkábban vette csak észre mentorát, mint mikor még minden erejével egyedül őrá koncentrált.*
-Megint a nyírfánál... öhm... -*egy ideig csend.* -...a bükk mögött... |
- Figyelj majd jól. Azt várom, hogy észrevegyél. Nem kell semmi más tenned, mint kiáltani, ha felfedezel - mondta, és kisétált a tisztásról, a környező fák közé.
Hamar vágtatni kezdett, ahogy kissé távolabb ért, és hol közelebb, hol távolabb kezdte koncentrikus körökben kerülni a tisztást. |
| *Szótfogadott, és engedelmesen a tisztás közepére lépkedett. Ott megállt, és visszafordult, kérdőn pillantott Vino felé.* |
Kiértek a holt területről, és visszaértek a hóval borított, de zöld, sűrűlombú fák közé.
Elértek egy olyan tisztásra, ami tökéletesen köralakú volt.
- Menj középre! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Tünde kimért léptekkel, feszülten fülelve lépte át a határt, és máris az Örök Tél Birodalmában találta magát. Pillanatra megállt, és körülnézett. Minden tiszta hó!
Vállatvont.