|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.28. 13:25 - |
 Trója elég nyugodtan sétálgatott itt, ahhoz képest, hogy a Félelmek orságában vándorolt!Látott már ennél szörnyűbb erdőket is, tehát nem izgatta annyira a dolog!Igazából felderítette a terepet, hátha sötét lényeket észlel akiket ki kell írtani!De eddig nem talált egyetlen borzalmas lényt sem... |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Rayo elszántan kapdosott fogaival a szédítő üvöltés után a lény arca felé. Bármit, akármit megtett volna, hogy kikerüljön innen! De a Sötétség előhívásával nem tudta volna teljesen lerázni magáról a lényt, és ha tüzet hív, mi van, ha a sárkánylény visszavág???
- Eressz el! - kezdett üvölteni. |
 Na most kapta el a grabancát!Utána ugrott, levonta a földre,s rálépett a szárnyára,azaz a lény nem tudott felállni.Közel hajolt arcával a másik lényéhez, s szószerint rányerített egy fülrepesztőt....
|
Rayo elszántan ugrált félre a másik csapásai elől, és néha visszacsapott szárnyával, de félt, hogy esetleg elkapná a nagy mén, így inkább szökdécselt és rugdosott. Nagyon kegyetlen harc volt, és ami a legijesztőbb volt, hogy nyilvánvalóan egyikük sem akarta feladni!
Felé vágott patáival, de képtelen volt felszállni! Ellenfele egyre jött utána! |
A sárkány fejek szétoszlottak, a mágia újra a testbe jutottak.Félig jó, félig rossz ötlet volt megbirkózni a hatalmas ménnel.A jó, hogy könnyen és fájdalmas sebet tudott okozni a testén, viszont Fanumé erősebb és izmosabb volt, különösen így a lénynél.
Nem hagyta magát, folyamatosan támadott, azaz nagyokat lépett/rugott, hogy elkerülje a harapásokat, s többször a pegazus lábára lépett....Maga alá akarta gyűrni....szószerint! |
Őrült öröm töltötte el, amikor látta a lény tehetetlenségét! Végre! De amikor az harcrakészen került elő a fekete tűzből, megcsikordultak a fogai.....Egy volt a Sötétséggel, de sok erőbe került neki ennyit használni egyszerre! Taktikázni kell!
Ekkor robbant szinte az arcába a tűz! A meglepetéstől felrikoltott, és félresuhant, de ezzel csak azt érte el, hogy egyfelől majdnem beszorult néhény ág közé, másfelől igenis megégett....Értett a Tűzhöz, de főleg a Sötétségéhez! És megégni tűzlény is megtud.....
Sziszegve fejest ugrott a mélybe, hogy közelharccal bánjon el a lénnyel, de a sárkányfejek majdnem szétharapták!!! Ezek nem illúziók!!!
Kanyarogva, zúgva kerülgette őket, egyre jobban fáradva, hisz hatalmas tempóval kellett cikáznia, és már nem talált rést a fák közt! De ennyitől nem fogja feladni!
Hirtelen ötlettől vezérelve újra megsűrítette a sötétséget és homályt terített a környékre, aztán egy szempillantást sem várva kilőtt a sárkánylény felé! Egyszerűen átrobbant a sárkányvarázson, nem törődve azzal mennyire sérült meg és négylábbal esett a nagyobb ménnek! |
Hát igen, a sötét tűzhöz nem volt ereje.A hirtelen meglepetéstől és fájdalomtól nem mozdult pár másodpercig, ezalatt a tűz rendesen megperzselte szőrét és bőrét, egyes hejeken már át is égette azt...Felordított sárkány hangon, de nyerítés beütéssel.
Összeszedve magát kiugort a lángokból, s megint bukfencezett az addigra már szét perzselt talajra.Nem időzött ott sokat, hiszen most párbajban volt.Ami égett rajta, az égett, nem törődött vele többet.
Sajnos nem tuddta elérni a bosszantó lényt, ugorva sem....épp két fa nyílásánál lebegett, tehát kényelmesen fejebb röppenhetett, ha akart, tehát a "megrázom jól és elhajítom" taktika mégsem válik be mégegyszer.Aztán valami eszébe jutott:mágiája most visszahúzódott olyannyira, hogy nem a test irányításán volt a hangsúly, hanem, hogy "kiléphessen" belőle.Hirtelen sárkány fejek nőttek ki Fanumból (mint a nagy képén, bár ezek kétszeresen akkorák voltak), s tüzet okádtak az ellenségre. |
Elszállt felfelé, mint valami rakéta. A saját lendülete és a rúgás iránya nagyon balszerencsésen találkoztak! De nem törődött a pokoli fájdalommal a szügyében és azzal, hogy könnyek szöknek a szemébe, ha levegőt vesz, hanem még hevesebbre vette a lángjai lobogását! Mostmár igazán feltüzelte magát! A másik lény fölé ért röppályáján, és meglátta a helyzetben az esélyt! Nem fogja feladni! Inkább minden eszközt megragad, hogy győzzön!
Hatalmas, fekete lángoszlop vágódott ki a szájából, egyenesen lezúdulva ellenfelére! |
Úgy tűnik, még ilyen lényében sem vesztette el eszét...Megvárta, míg a támadó közel jön, majd remekül időzítve hátat fordított és hátsó lábaival egy jó nagyot rugott az épp akkor becsapódni akaró lény szügyébe, aminek köszönhetően az most még nagyobbat repült.Természetesen hátsó lába erősen "éget" a láng-mágiától, de nem mutatta a fájdalmat...mint egy sárkány. |
Először meglepődött és kíváncsi lett az ébredő varázs érzésétől, aztán megriadt a hihetetlen reakciótól, de azután a düh minden érzelmet elemésztett benne.......Az ő szeme is vörös lett, de tűz utáni füsthöz hasonló sörénye is vadul lobogni kezdett, ahogy a Sötétség kitöltötte lényét!
Felkelt a letarolt fák maradványai közül. Csúnyán összezúzta magát, de csodák-csodája csontja nem tört. Annál jobb! Hát akkor majd most kiderül ki mit tud!!!
Újra szárnyra kelt, testét sötét tűz borította be, és mint valami torpedó, kilőtt a nagyobb alak felé! Úgy zúgott, mint egy célra kilőtt nyílvessző, hátborzongató pokolbéli íjból elszabadulva! Semmi mást nem látott, csak a célt! |
-NE!-kiáltotta rémülten, amikor a pegazus oldalba készült löknie.Nem ugorhatott el, már késő volt!Csúszott egy félmétert és sistergett a bőr a mágától, de nem ezért kiáltott:fellobbant benne a mágia.Szeme vörösen izzott a ködben, vicsorgott, szemfogai most jóval nagyobbak voltak, mint általában.Felállt, nem törődve a fájó oldalával-ilyen állapotban meg sem érezte.Azonnal tudta, hol van a pegazus.Az erdő fái nem nagyon engedtek mozgás teret a fiatalabbnak, nem is repülhetett nagyon magasra.
Fanum hirtelen kétlábra is állt, mihelyt felkelt.Elérte a fiatalabb lábát.Abba belemélyesztette fogait, s rázni kezdte vadul-mint amikor kutya játszik a játékával.Végül egy lednületes nyak mozdulattal elhajította a lényt, olyan erővel, hogy a pegazus pár fát magával sodort....
Újra négy lábra ereszkedett...vagy esett, s megrengett egy picit a talaj alatta.... |
A fekete energianyaláb éppen egy féllépésre csapott be a mén lába mellé. Rayo már nem akart nemeskedni vagy csak szavakkal bizonyítani!
Szikrák, energia szabadult fel, és a következő percben nekiugrott a nagyobb máguslény oldalának ködéből. Hatalmasat lökött rajta, forró, fekete erővel érintve a másikat!
- A világ tanulhatna tőlem! - nyihogta, és újra eltűnt, de csak azért, hogy Gul Fanumé felett tűnjön fel. Fekete tűzár zúdult le az egész erdőrészre, ahol álltak eddig, perzselve és semmivé oszlatva az anyagokat, de még a talajt is megolvasztotta itt-ott!
- Te nem vagy képes erre! |
-Őszintén?Gyenge kis teremtmény vagy, aki nagy erőt kapott!Semmire sem mész vele, csak játszadozol, holott tanulnod kellene, hogy felnőhess hozzá, addig....ahogy te is mondtad, kölyök vagy.Elvakít a nagy erő és csodálkozol, ha legyőznek.... |
- Nekem nem kellenek próbák! Semmit sem kell bizonyítanom! - ordította, habár lassan már kezdett berekedni.
- Ez csak bemelegítés volt! Majd meglátod mire vagyok képes! - dobbantott nagyot és sűrű, fekete homályt bocsátott a környékre. Úgy eltűnt benne, mint szürke szamár a ködben.
- No, most próbálj ítélkezni felettem! - csengett a hangja mindenfelől. |
Nem nyűgözte le a mutatvány.Nem tudta hirtelen, ez most támadás vagy csupán bizonyítás akar lenni, mindenestre csak félre állt a lény elől, s ennyit szólt.-Ha azt akarod elérni, hogy a próbán jól szerepelj, elárulom, teljesen rossz irányba mész! |
Rayo döbbenten mozdulatlanná dermedt, aztán hatalmasat dobbantott! Szeme vörösen ragyogott, ahogy hatalmas, fekete fal sűrűsödött össze előtte, és hatalmas energiát sugározva a zöld alak felé lendült! Szinte széttépte a teret közben, amin áthaladt! |
-Sértegetéssel engem nem bőszíthetsz fel.És már rég próbára teszlek....eddig bukásra állsz!-taktikázott. |
No, kioktatásra nem készült fel!!
- Nincs szükségem az üres szólamaidra!!! - ordította magán kívül.
- Nekem nem kellenek ezek!!!! - süvöltözött toporzékolva, és körülöttük fekete lánggal lobogni kezdtek a fák! Egyre sötétebb lett, és Rayo elszántan nézett fel Gul Fanuméra.
- Vagy talán azt hiszed csak úgy leinthetsz engem? No rajta, tegyél próbára! Lássuk mit tudsz, nagyszájú! Ostoba, fellengzős, gőgös, szánalmas senki!!!! |
-Egy, pillanatnyilag nem Sötétéség Birodalmában vagyunk, szóval, ha párbajba keverednénk, talán én maradnék felül; kettő azzal, hogy kiáltasz és szenvedélyes vagy, semmire sem mész, inkább az ellenkezőjét mutatod a világnak.Előbb tanulj türelmet, bölcsességet, fegyelmet, aztán felmutathatsz valamit! |
- Igen! - csattant fel.
- Én hatalmas sötét lény vagyok!! - húzta ki magát tüzesen. |
Ha lett volna, most felhúzta volna szemödlökét.-Félni?
A "tőled"-et már nem tette hozzá, pedig kikívánkozott.... |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója elég nyugodtan sétálgatott itt, ahhoz képest, hogy a Félelmek orságában vándorolt!Látott már ennél szörnyűbb erdőket is, tehát nem izgatta annyira a dolog!Igazából felderítette a terepet, hátha sötét lényeket észlel akiket ki kell írtani!De eddig nem talált egyetlen borzalmas lényt sem...
Rayo elszántan kapdosott fogaival a szédítő üvöltés után a lény arca felé. Bármit, akármit megtett volna, hogy kikerüljön innen! De a Sötétség előhívásával nem tudta volna teljesen lerázni magáról a lényt, és ha tüzet hív, mi van, ha a sárkánylény visszavág???
Na most kapta el a grabancát!Utána ugrott, levonta a földre,s rálépett a szárnyára,azaz a lény nem tudott felállni.Közel hajolt arcával a másik lényéhez, s szószerint rányerített egy fülrepesztőt....