|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 23:20 - |
 Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez.
Sok-sok kis tó, a felszínük táncol a ragyogó Fényben, körülöttük dús fű....
- Gyere Fairy! - nevetett.
Itt a legtöbben mindig nevettek.
Belecsobbant két kis tavat összekötő patakocskába, és hagyta magát belefolyni a tavacskák egyikébe. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Boldogan nyerített, válaszolgatva Angelnek, néha dalra fakadt, és csak jókora késéssel döbbent rá, hogy már azt sem tudja merre járnak, honnan jöttek, és mifelé suhannak.
De hát nincs ok aggodalomra! Ez a Fény Birodalma!
Megrázta magát, és ködös révületben suhant tovább, nem törődve semmi aggodalommal. |
 Hagyta, hogy rá is átáradjon Mith boldogsága.Néha csapott egyet szárnyával.Érdekes módon, de az energia röpítette-szinte-, ami ezt a helyet és őt körül lengte.
Néha felnyerítve száguldott... |
Ujjongó szívvel kiáltott egyet, és Angel után vetette magát.
Eszébe jutott egy régi mese, és ahogy párját látta maga előtt suhanni, boldog révülettel emlékezett rá.
Behunyta szemeit, és hagyta, hogy a Mágia vezesse, fel-felkapva őt egy kissé magasabbra, avagy leengedve majdnem a fű fölé.
És Mithrandir....boldog volt. |
Már a levegőben is termedt.
-Akkor gyerünk!-és széguldott is. |
| - Dönts Te, kedvesem! |
| -Egyet értek!Földön vagy légben? |
Továbbügetett, mostmár élesen és gyanakvón figyelve minden kis tavacskát.
- Angel? Merre menünk? - kérdezte, mikor egy olyan tóhoz ért, ami nagyobb volt, mint a többi. Megkerülhették mindkét irányban, de balfelé egy kissé vizenyős lapály terült el, míg jobbfelé dombok kezdődtek.
- Én azt hiszem inkább a dombok felé mennék - gondolkozott hangosan. |
Kuncogott ezen a beszélgetésen.
-Igen! |
Még mindig határozottan zavarban volt a hal előtt.
- Mi csak látogatók vagyunk - mondta végül nyugodtan, mikor megtalálta a hangját.
A hal még szélesebben mosolygott, és bólintott valahogy halmódra nekik.
Mithrandir tanácstalanul nézett rá, a hal mosolyogva nézett vissza, aztán végül lebukott a víz alá.
- Nos, azt hiszem ez ennyi volt.....Mehetünk? |
| Mith mellé ért.Elmosolyodott a halon.Biccentett. |
Az első találkozás nagyon különösre sikeredett!
Mithrandir lehajolt egy nagyon fényes tavacska vizéhez, csak megcsodálja, és döbbenten látta, hogy alulról egy lény vigyorog rá!
Felkapta a fejét, de a hatalmas, ezüstös hal kidugta a fejét, és folytatta a vigyorgást.
- Üdv! - köszönt végül Mith. |
| Élvezte az életet. |
Élvezte a szelet, ami fűszeres, de mégis megnyugtató volt, és bele-belekapott a sörényébe. Ez a hely meseszép volt, és minden nyugodt volt, biztonságos, lélekemelő!
Fénnyel teli....
Nagyokat szippantva a légből haladt a tavacskák mellett. Mindenütt susogott a magas fű, és a hullámokon táncolt a fény, Mithrandir pedig izgatottan várta, hogy kivel-mivel futhatnak itt össze! |
| Követte. |
| Vidáman felkacagott, és ügetni kezdett elfelé. |
| -De!-mondta boldogan. |
Kedvesen megcibálta párja egyik sörényszálát.
- Mondd, ne fedezzük fel jobban ezt a Birodalmat? Most úgy tetszik a Fény! |
| Teljesen hozzásimult, élvezte ezt a pár pillanatot, ami többet jelent számára, mintha Mith mindenféle jóval halmozná el! |
| Ő is megölelte Angelt. |
| Mély örömmel nézett vissza Mith szemébe.közelebb ment hozzá és átölelte a nyakát. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez. 
Boldogan nyerített, válaszolgatva Angelnek, néha dalra fakadt, és csak jókora késéssel döbbent rá, hogy már azt sem tudja merre járnak, honnan jöttek, és mifelé suhannak.
Hagyta, hogy rá is átáradjon Mith boldogsága.Néha csapott egyet szárnyával.Érdekes módon, de az energia röpítette-szinte-, ami ezt a helyet és őt körül lengte.