|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Nem igazán!A gazdám mesélte ezeket.De már rég vagyok a birodalomban, csak igazán rossz sorsom volt...
|
 - Te nem tűnsz idős lénynek, mégis sokat tudsz - mondta a kancának, miután elkapta pillantását.
- Sok vidéket bejártál? |
Visszabólintott a két lénynek.Csodálta a kancát, hogy ilyenekről nem tud.Azt hitte, ezt mindenki tudja!Minden nap csupa meglepetés!
|
 Bólintott.
Csodálkozva nézte a kancát.
- Valóban? - halkult el a hangja. Ő lehet, hogy sosem fogja megtudni.... |
Kicsit kellemetenül érezte magát, hogy félre értettek egymást.
-Nos, ő nem is keresi a szerelmet.Tisztában van ezekkel.-majd a kancához fordult.-Igen, végülis minden szerelmet máshogy él át a lény....
|
Elgondolkozva nézte a pej kancát.
- Megéri ennyit küzdeni? - fintorgott.
- Ez a Szélrózsa valószínűleg sokra tartja a szabadságát, és az életét is, persze! Megéri egyetlen furcsa dologért ennyit kockáztatnia? Nem egyszerűbb szabadon élnie? Én elhatároztam, hogy míg elém nem jön, nem keresem! - dobbantott nagy szusszantással.
Az ő szemei egész más dolog miat kerekedtek el.
- Többféle szabadság? Többféle szerelem?....Igaz szerelem?..... - kérdezte szinte csak magától, suttogva. |
Sóhajtott.-Legalább, mi csalódhatunk!Az egyik angelidnek nem szabad téves érzelmekbe, csak határozottakba belemennie...Ha nem az igazit szereti, meghal.Igazán nehéz megérteni, miért, de azért elmondom:A neve Szélrózsa, biztos hallottatok már róla.Ő a szeleket uralja, sőt, mondhatnánk A Szelek Úrnőjének is....Ennél fogva, neki szabadnak kell lennie...S ő nagyon érzékeny a dolgokra.Amíg nem érez igazi szerelmet egy lény iránt, addig fogva érzi magát, nem szárnalhat a lelke szabadon!De, mint szabadságból is többféle van, a szerelemben is létezik egy, ez pedig akkor érezhető, ha partnered nem hátráltat semmiben, s nem kell különösen megváltoznotok egymásért.Ez pedig csak az igaz szerelmben van jelen...
|
Vállatvont.
- Én amíg nem tudom milyen, nem bizakodom benne! Nem akarok csalódni! Úgy mint sok társam.....
Bólogatott. Éppen ezért nem kereste ő sem soha a szerelmet, sőt! |
-Én sem estem még szerelembe, de egyszer szeretnék!Jó érzés, ha van valaki mellettünk!
|
Legyintett egyik szárnyával, és elfordult.
- Nem mintha én már lettem volna szerelmes....Mindig...elkötelezett voltam... |
-Jogos!-értett egyet.
|
- Mi is úgy értettük - jegyezte meg.
- Ha szerelmes leszel, akkor persze megházasodsz! De míg egyikünk sem az, mókás dolog épp házas lényekről beszélgetni! Mondjuk az hogy szeretnek vagy nem szeretnek elég egyszerű kérdés - mormogta ironikus mosollyal.
- Az az...De a saját érzéseink is lehetnek bizonytalanok...Ami szörnyű! Még rosszabb, ha elkapkodnak valamit hirtelen fellángolásban.... - mondta halkan.
- Én úgy gondolom, hogy ha van igaz szerelem, arról tudja a lény, ha eljött! Egészen biztosan.
Elwenre nézett.
- Akkor persze jó, ha megházasodsz! De amíg nincs szerelem, nincs mit bánni azon, hogy nem vagy az.... |
-Nos, ebben az egyben nem értünk egyet!-gondolkozott el.-Ha énserelmes leszek valakibe, nyílván nem így fogok hozzá állni a házassághoz!
|
Megcsóválta fejét, és kissé keserűen elmosolyodott.
- Akkor igazán szép, hogy erről beszélgetünk! - viccelődött.
- De hát...nincs ezen mit bánni! - mondta gyorsan.
- Nincs hát! - vágta rá ő is elszántan, de jól látta, hogy Whisperwind valahol nem meggyőződésből mondta, amit mondott...Csak kapkodva, nagy sietve rávágta. |
 Csak fejét rázta.
-Én szintén....-szólt Elwen.
|
- Talán van köztünk igazából olyan, aki házas, vagy volt már az? - nézett körbe.
- Én nem ismerem a házasságot.....
- Én sem... |
| -hm....igaz!-csak ennyit mondott, shosszan elgondolkozott. |
Megértőn bólogatott.
Vállatvont, majd komoran, s talajt nézve ezt mormogta:
- Kyara biztos el tudja dönteni, és azt hiszem ő aztán könnyedén találhat magának méltó párt, ha elválna.....Mennyire helyes az együttélés, lelkünk megosztása, ha egyszer egy idő után több benne a fájdalom, mint az öröm? |
-De remélem jól átgondolja.Nem voltam ott, nem tudom mit láttatok, nem is ismerem.De annyit szeretnék mondani jól gondolja meg a kanca, ha elvál tőle.Egy társ nagy kincs, mégha idegesítő, akkoris...
-Aki a házasodást választja, nyílván nem szereti az egyedül létet, az ilyen lényeknek meg inkább lenyen valaki.Akár barát, akár szerelmes, mindegy.
-A magam fajták már jól hozzászoktak az egyedüllétet, nekünk nem akadály. |
Komor arccal bólintott, majd kissé fájdalmas, szelíd hangon hozátette:
- Sokan ezért is nem szeretnek manapság házasodni.....Inkább a szabadság, ami néha magánnyal jár, minthogy csalódjanak....Erisziek közt ezért is ritka a házasság......Rossz vért szül, ha esetleg a szerelem elmúlik....de a gazdától való kötelék még mindig ott lesz....Én nem is tudom.......
Nagyot horkantott, de nem mondta ki mire gondol. Nevezetesen: Whisperwind még barátkozni sem hajlandó senkivel, mindig röpköd! Így valóban nem tudhatja....
- Azt hiszem bárhogy is végződjön, ha a csődör nem változik, Kyara talán nehéz, ámde bölcs döntést fog hozni - mondta szinte sötéten..... |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
- Te nem tűnsz idős lénynek, mégis sokat tudsz - mondta a kancának, miután elkapta pillantását. 
Bólintott.
Csak fejét rázta.