|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.03. 21:50 - |
*Nenya gyorsan haladt a víz felszínén.
Nemsokára ki is ért a partra.
Könnyedén lelépett a víz felszínéről a szilárd talajra.* |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Apró mosollyal az arcán megrázta a fejét.*
- Nem, nem is arra gondoltam - *válaszolta kedvesen, majd megvonta a vállát.* - Majdcsak eszembe jut, ha van minek az eszembe jutnia... |
 Megbillegtette a füleit, majd vakarózni kezdett.
- Nem hiszem, hacsak nem egy másik életben.
Szeme élesen a kancára villant.
- Én nem járok a főhadiszállsára, ahogy a legtöbb eriszi sem. |
*Mosolyogva bólintott és érdeklődve fordult az unikornis felé.*
- Találkoztunk mi már? - *kérdezte, mert egy furcsa érzés nem hagyta nyugodni. Mintha valahonnan ismerné a lényt!* |
A nagy fehér sárkány megrázta magát, és mintha hóvihart kavaró tollak peregtek volna le róla, olyan látványt nyújtott, ahogy mintha a teste egy része elporladt volna......
A furcsaformájú unikornis maradt a helyén.
- Én Lionelf vagyok - hajtott fejet.
- Legtöbb alakomban más nevet adtak nekem..... |
*A fehér sárkány látványa is szép volt, de a fehér lángok! Azok igazán lenyűgözték! Fáfnír személyében már volt alkalma fehér sárkánnyal találkozni...*
- Úgy látom, egy igazi művésszel van dolgom! - *állapította meg, mosolyogva tekintve a folyton meglepetéseket okozó lényre.
Aztán hirtelen észbe kapott és szörnyen elszégyellte magát!*
- Bocsánat, még be sem mutatkoztam... A nevem Alisar. |
- Van - mormolta a gepárd.
Hirtelen nőni és dagadni kezdett!!!! Hamarosan sokkal nagyobb lett, mint a peguniféle, és kialakult az alakja is. Sárkány lett. Hagyományos, nagytestű, tömzsi és erősszárnyú, nagyfejű, karmos négylábú.
Orrából fehér lángok lobogtak elő, épphogy kikerülve Alisart.
- Ritka, mint a fehér sárkány - morrantotta, és hatalmas lángot lövellt a szárnyas lény mellé!!! Fehéren szikrázó, ragyogó üveg maradt a parti homok helyén. |
*Közelebb lépett a jéghez, hogy jobban szemügyre vehesse.
Mosolyogva, félrebillentett fejjel nézte egy ideig a tökéletes mesterművet.*
- Az - *értett egyet. Érdeklődve, kihívóan pillantott az alakváltóra.* - Van még más is a tarsolyodban? |
Megállt, és visszanézett a lényre. Arcán lusta, szórakozott mosoly látszott, meg jókora adag önelégültség.
- Lehet. De ez profinak nem nagy dolog - nyávogta lazán, ásítva.
A gepárdfarok ostor módjára meglendült, de mielőtt csattant volna, apró, ragyogó kristályú tüskék nőttek a végén. Lionelf a nem is messzi vízfelszín felé fordult, és ráhelyezte a tüskéket. Aztán a pegunifélére nézett, és hirtelen csilingelés majd reccsenés hangzott a farka körül.
- Na ez már művészet! - mondta fölényesen, a farka felé bökve, amit felemelt.
A kristályos tüskék alkotta középpont körül a víz megfagyott, de jégvirákokból, szépséges mintával, kecsesen egybeolvadó vonalakkal a kanca arca rajzolódott ki! |
*Először meglepetten-lenyűgözve nézte a lényt. Még sosem váltott alakot előtte senki, így ez igazán nagy dolog volt a számára. Ennek hála nem is igazán jutott el a tudatáig, mit is mondtak neki.*
- Lenyűgözően csináltad! - *találta meg végre a hangját.* |
A kecske egy darabig nem igazán túlcsorduló értelemmel nézett a lényre, azután megbillegtette a füleit, és rámekegett, de már nem is őt nézve:
- Üdv, Catly Úrnő lénye. Nem is olyan rég láttam a fajtád, elég rossz bőrben lehettek.
Felkelt, dobogott hat lábával, aztán rápislogott a pegunifélére, és már gepárd alakban indult el lassan előre. De két csökevényes szárny meredezett a vállából. |
*Először csak füleit mozdította a nem is olyan távoli motozás felé.
Miután kicsit lehűtötte a víz, a lapos szikla felé nézett és meglepetten vette észre a furcsa lényt. Először csak nézte, kicsit oldalrabillentett fejjel, majd közelebb lépkedett a vízben.
Mikor már majdnem odaért, csak akkor szólalt meg.*
- Üdv! Elnézésed kérem, ha megzavartalak. |
A furcsa peguni jókora zajjal robbant bele nem messze a vízbe! Egy ideig még próbált szunyókálni, de aztán csak feltámaszkodott, és úgy kezdte lustán figyelni a lényt. |
*Alisar tomboló energiával robbent elő a fák közül és lassítás nélkül belegázolt a vízbe.
Tajtékos nyakának és lábainak felfrissülés volt a kellemes hőmérsékletű tengervíz.* |
Hatlábú kecskét nem mindennap látni, de aki ezen a napon arra tévedt, ahol a nagy, napos partot lágyan nyaldosták a hullámok, egy lapos sziklán elnyújtva láthatott.
Kinyújtózott, és döglött állatot játszott..... |
 Tenger erre könnyedén ügetni kezdett elfelé a parton. |
 Elmosolyodott.
-Hát persze!Te aztán tudod ,hogy hogy kell bánni egy kancával!-mondta és megpuszilta szerelmét. |
Tenger mosolygott.
- Lenne kedved a tengerpart homokját kipróbálni? Azt hallottam csodásan sima! |
Felemelte a fejét.
-Persze!Hova lenne kedved menni? |
Nem is tudta meddig álltak ott, talán egy egész életet végigálltak ott összesimulva, talán csak egy estet, de hirtelen lement a nap...
- Ne menjünk máshová? |
Élete egyik legszebb pillanata volt és soha sem szeretné ezt az érzést elfelejteni amikor tiszta szívból szeret valakit és ezt viszonozzák!De érezte ,hogy ezt Tenger biztosítja neki.
Behunyta a szemét és élvezet ,hogy párjával lehet. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megbillegtette a füleit, majd vakarózni kezdett.
Tenger erre könnyedén ügetni kezdett elfelé a parton.
Elmosolyodott.