|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 18:28 - |
 Indrassan elindult a partról. Egyenesen a völgybe.
-Hmm. Furcsa. Sötét. És félelemetes. Valyon hol vagyok? |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 Ködszellem csak biccentett és ment tovább. |
 -Értem. Nos, kérlek, ne haragudj, ha szavaimmal netalán megbántottalak. Nem akartam semmiféle sértőt mondani erre a - láthatóan - szívednek oly kedves helyre, csak rosszul fejeztem ki magam. Sosem éltem szigeten, sőt, ezelőtt nem is jártam egyen sem, ezért véltem úgy, hogy unalmas és egyhangú lehet efféle vidéken élni. Elnézést. -*hajtotta meg fejét bocsánatkérően.*
-Örömmel körbejárom majd az egészet, amikor eljön az ideje és remélem, lesz mellettem valaki, akinek nem okozna gondot... khm... az idegenvezetés. -*lopva Carnenre pillantott, majd elkapta tekintetét és immár újra előre nézve, fennhangon folytatta.*
-A kisasszony... -*intett hátra Carnen felé.* -...megígérte, hogy alkalomadtán megmutatja az érdekesebb, izgalmasabb helyeket is, úgyhogy emiatt nem is aggódnék tovább. |
Kis ideig hallgatott, és csak taposta a talajt némán. Aztán felnézett, és könnyedén, bár nem nézve a másik két lényre, felelt:
- Rég jártam odakinn, de nem éltem mindig itt. Eriszi vagyok, tehát a BoszorkányVidék egy jó ideje az otthonom, ott éltem a társaimmal, hisz a mi gazdánk a Boszorkányúrnő. Otthonos volt itt. De mostmár lassan ideje kinéznem, főleg, hogy a többiek szinte mind idejönnek...Nem szokásom a többiekkel tartani, és nem tetszik a többi terület elhagyása sem....Mire lennék kíváncsi? Azt hiszem mindenre és semmire, hisz amúgy is látni fogom a kinti eseményeket hamarosan.
Aztán kedves, szinte szívbemarkoló mosolyt villantott Feanorra, majd Carnenre.
- Nagyot tévedsz, kedves Feanor, ha a szigetet unalmas helynek véled. Carnen talán felvilágosíthatna a valóról, vagy épp meg is mutathatja majd idővel! Én csak mesélhetek Neked az itteni dolgokról, tájakról, de az annyit nem ér, mintha látnád. Legyen elég annyi, hogy ez is mágikus vidék, talán még jobban is, mint a többi, habár egyfajta mágia adja az erejét nem mind.....Így természetesen a sziget nagyobb "belülről", mint amekkorának "kívülről" tűnhet! És sok olyan tája van, ahol a kalandvágyó csőrödök kiélhetik magukat! - csempészett némi vidám élt a hangjába, és igazán bűbájosan elmosolyodott maga elé.
Carnenre meg titkon rá is kacsintott.
Aztán hatalmasat sóhajtott.
- Tudom, hogy varázslatos ez a Rémek Szigete, de én mégis örülök, hogy újra ellátogathatok a többi tájra végre! Újra...Kicsit hiányzott a többi szépség.... |
Ahogy együtt lépdeltek, Feanor szavaira ő is érdeklődve pillantott a kancára.
Azelőtt még sosem látta, bár ő maga is sokáig csak a Szigeten élt. |
-Hmm. Így már értem. -*felelte.* -Tehát ezek szerint te nem is jársz soha a kinti területeken? Nem unalmas örökké ezen a szigeten? Én biztos hamar megunnám... Mindig minden ugyanaz, és néhány nap alatt be lehet járni az egészet. Semmi változatosság... Nem lehet valami szórakoztató. -*tűnődött.*
-Mindegy is. A kérdésedre visszatérve azonban sajnos nem szolgálhatok friss válaszokkal. Már elég régóta itt vagyok, és csak annyit mondhatok, amennyit a társaim mentális úton olykor-olykor közölnek velem. Mire lennél kíváncsi? |
- Ez igaz is! - felelte gyorsan, bólogatva.
- Csak...én mit sem tudok a szigeten kívül történtekről, gondoltam hátha valami nagyvilági hírt hallhatok tőletek - mondta kissé hamis hangon. |
-Kinti események?-ismételte meglepve a kérdést.
-Én úgy tudom, jelenleg béke honol mindenütt...-mondta bizonytalanul. |
- Ahogy óhajtjátok - mondta a két lénynek bizonytalanul, és el is indult tovább.
- Egyébként Ti mit tudtok a kinti eseményekről? |
Bólintott.
-És társaságban jobban is telik az idő!-mondta. |
| -Ugyan, senkinek sem jelentenél terhet. Én pedig ragaszkodom hozzá! -*kacsintott barátságosan Ködszellemre.* -Carnennel úgyis azt terveztük, hogy egy kicsit alaposabban bebarangoljuk a környéket. Ez igazán nem fáradtság, sőt, még útba is esne. |
- Ugyan, ugyan! Erre semmi szükség! Nem akarok senki terhére lenni, és egyébként sem eshet semmi bajom! Jól ismerem ezt az utat, és tudok magamra vigyázni! Kedves tőletek, de felesleges lenne, igazán! - szabódott. |
|
Aprót bólintott a ménnek, jelezve, hogy benne van, és nem bánja a terváltoztatást.
A szobor ráér.
-Igen, szívesen veled tartunk.-csatlakozott Carnen is, és barátságosan elmosolyodott.
|
-Értem. -*bólintott, arcán szelíd mosollyal.* -Nos, ha gondolod, nagyon szívesen elkísérünk a partig.
*Carnenre pillantott, hogy mit szól az ötlethez. Eredetileg másfelé indultak, tudta jól. Fëanor azonban férfiúi kötelességének érezte, hogy kisegítse a kancát, akár rászorul erre, akár nem.* |
| - A tengerpartra tartottam, de a szokásos utamat elvitte egy sziklaomlás. Valóban nem vagyok idevalósi, a Boszorkányvidékről jöttem! Onnan is a fővárosból. Nem vettem sértésnek - mosolygott vissza. |
*Ködszellemre mosolygott.*
Na, és mondd csak, hogy kerültél ide? Ne vedd sértésnek, kérlek, de nem tűnsz épp idevalónak... |
Erre igazán meglepődött.
Ahhoz szokott, hogy ezeken a vidékeken különös és nagyon erős lények éljenek. Erre tessék, itt egy kanca, aki egy egyszerű riogatós trükkel él itt talán már jó ideje!
Feanoron annyira nem csodálkozott. |
Meglepődve hallotta meg a kanca kérdését.
-Én? Nem, nem vagyok.-felelte kicsit zavartan. Majd Feanorra pillantott, aztán vissza.
-Illetve...vizuálisan tudom növelni a méretemet. De valójában ugyanakkora maradok.-vallotta be, kicsit elpirulva, hogy ezt nem említette a ménnek. |
*Udvariasan fejet hajtott az érkező lény előtt és mikor látta az unicornis arcán a meglepett, zavart riadtságot a hirtelen megnőtt társaság miatt, ő barátságosan rámosolygott.*
-Az én nevem Fëanor. -*biccentett felé.* -Üdvözletem, Ködszellem. |
Meglepődött. Valahogy mindig azt hitte, hogy normális lények nem élnek a szigeten, legföljebb az ő területükön. Szinte csodálattal nézett a kancára, majd fejét meghajtva bemutatkozott:
- Én Ködszellem vagyok.
Aztán gyanakvással telt meg a tekintete.
- Alakváltó vagy? |
Egy pillanatra Feanorra pillantott.
-Nos, én nem...elég régóta élek itt, a Végvölgyben.-vallotta be.
-Oh, még be sem mutatkoztam. Carnen vagyok.-kapott észbe. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Indrassan elindult a partról. Egyenesen a völgybe.
Ködszellem csak biccentett és ment tovább.
-Értem. Nos, kérlek, ne haragudj, ha szavaimmal netalán megbántottalak. Nem akartam semmiféle sértőt mondani erre a - láthatóan - szívednek oly kedves helyre, csak rosszul fejeztem ki magam. Sosem éltem szigeten, sőt, ezelőtt nem is jártam egyen sem, ezért véltem úgy, hogy unalmas és egyhangú lehet efféle vidéken élni. Elnézést. -*hajtotta meg fejét bocsánatkérően.*