Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Daleon felujjongott és vágtába robbant a főváros felé! A többiek összemosolyogtak, és követték.....
|
Anyja mellett várta az "ítéletet", hogy mindenki jön-e vagy, hogy mikor indulnak végre.
Már várta az indulás pillanatát, kíváncsi volt a Fővárosra... |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Greywind_mini.JPG)
Hóremény kérdő tekintetét látva kedvesen rámosolygott.
-Hát persze!-felelt mosolyogva Daleonnak a kanca helyett. |
Látta, hogy Beatles megijedt, így némiképp bűntudatos lett, de fontosnak érezte tudatni a csikóval, hogy különleges sorsa folytán Galbatorix figyelmével jobb, ha számolnak.
Most viszont gyorsan elmosolyodott, és Tarát megelőzve nyerítette:
- Hát persze, hogy együtt! - mosolygott, és hirtelen elvágtatott mellőlük! Lobogó sörénnyel, nyihogav hívta a többieket.
Hóreményék mellett is megállt:
- Ti is jöttök? - kérdezte kacsintva.
Kérdőn pillantott Daleon kérdése után Greywindre. Örült volna, ha a lény továbbra is vele tart, de nem akarta tovább rángatni magával...
|
Beatles ijedten nézett Daleonra.
"Miért pont engem nézne ki Galbatorix magának...?"-gondolkodott el-"És mit csináltam én Ő ellene...?"
Anyja utolsó szavai, kérdése kicsit lehiggasztották Beatlest, így már-már boldogabban válaszolt.
-Igen!Persze!Megnézhetjük...együtt! |
Lassan bólintott, és nagyon halkan felelt:
- Galbatorix érzékeit vajmi kevéssé valószínű, hogy bármi is elkerülheti...De nem lehetett komolyabb kifogása ellenetek....Ha úgy lett volna, már nem élnétek.....Lehet (és remélem) hogy csak kíváncsi volt, hogy kik jöttek....Ártalmatlannak találhatott.....Tudod, ő Vanwa Vala társa, így ő volt az egyik első, aki felügyelte, hogy mindenki ide, a Szigetre költözzön. Neki nem szokás ellent mondani. És tény, hogy mint a sámánló társa és....ha lehet rá ilyet mondani..."barátja", ügyel rá, hogy az eriszieket úgymond ne zargassák mások.... |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Greywind_mini.JPG)
Hóreményről Taraék felé kapta fejét. Úgy tűnt veszekedés bontakozik ki, de aztán a kanca úgy látszott, lehűtötte Daleont. Közben a furcsa idegenen járt az esze...
-Mondd...-pillantott újra Hóreményre-az a furcsa kék lény az idegenek miatt gurult dühbe...és itt én is annak számítok...
-Akkor engem is megérzett? |
Ő is Tara mellé sietett, még jobban takarva a csikót a távolodótól.
Aggódón néztek össze......
- Tudod - kezdte lassan a magyarázatot fiának - magam sem tudom pontosan. Galbatorix veszélyes lény, a mágia igazi nagyura, és nem lehet igazán tudni mikor mit akar....Alighanem egyszerű szórakozás volt a részéről most minden szó, de azért jobb lesz, ha elmegyünk egyszer együtt a Fővárosba......Lehet, hogy csak megtudta, hogy idegenek vannak velünk, és tudni akarta kik.....Te persze biztonságban vagy! Nem kell félned...Olyan még nem volt, hogy egy eriszi csikóját eriszi bántotta volna....Részben rád is vonatkozik az eirsziek több szabálya. De bevallom, tartok a Nagyúrtól.... - nézett a kék lény után.
- Akinek öt szarva van, az tud is varázsolni! - nyihogta kicsit reszketegen.
- Ha a valóságot nézzük, Galbatorix most a Sötét Nagyúr....Joggal birtokolja a címet, hisz képes bánni hatalmas erőkkel és felelősséggel...Lehet, Beatles, hogy kinézett magának! Olyan furcsa lett, mikor megtudta, hogy Tara fia vagy!
- Butaság! - vágta rá rögtön erőszakosan és riadtan.
- Beatles egy csikó! A jelek szerint semmi köze a Sötétséghez! - mondta és épphogynem ölelte át fullasztó erővel a tarka fiatalt.
Elhúzta a száját.
- A csikóság keveset jelent....Beatles életébe meg már régen beleszólt a gonosz erők játéka! Ahogy a Tiédbe.....
Megvillant a szeme.
- Mi volt Beatles apjának eleme?
Árnyék hullott az arcára.
- Nem tudom.....Rengeteg varázslatot ismert. Mivel a sötét lények ellen használta valamennyi tudományát és bűvigéjét, sosem kételkedtem benne.....Akkoriban és ott nem is elemekről, hanem jóról és rosszról szólt a harc......
- Hát - mormolta - a szándéktól független az elem......Kárhozat remek példa erre....Így tehát.....
- Hagyd már abba! Elég volt.... - rázta le hangos nyerítéssel a beszélgetést.
- Beatles, érdekelne a Főváros? Van ott néhány remek játszó- és harcitér! Megnézhetnénk együtt! - fordult rögtön fiához jókedvűbben. |
Közelebb símult anyjához.
-Anya!Mit akart tőlünk?-kérdezte suttogva... |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Daleon_mini.jpg)
Daleon díszei hirtelen eszeveszetten felcsilingeltek!
Fékezett és riadtan kapkodta fejét ide-oda.
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Galbatorix_mini.JPG)
A semmiből bukkant fel, mint mindig. A békésen játszadozó lényekre meredt rémítő szemeivel, főleg a csikóra.
- Idegenek - hörögte levegőt-velőt rázó hangon!
Tara fia elé szökkent, és eltakarva őt a szárnyaival, tisztelettel szólalt meg:
- Galbatorix! Ő a fiam! A többiek is vendégek, semmi közük a bajunkhoz! Kérlek! Ne űzd el őket! Újra van fiam! Az életem kaptam vissza! Ne vedd el! Legalább kicsit hadd örüljünk, hogy itt élünk!
- Szóval a fiad....eh? - mormogta szórakozottan.
Megrázta a sörényét.
- Játék....Heh! Felőlem! De ha annyira vendégek, ne mulasszák el a fővárost! - sziszegte.
Lassú léptekkel elindult újra. Ki tudja merre......? |
Beatles nem bírta tovább.Lelassított, majd még egy csellel kitérve Daleon elől, biztonságosan meg is tudott állni kifújni magát.
De még a játék benne volt, nem engedte elkapni magát.Daleon ahányszor meg akarta érinteni félreugrott, de aztán... |
Tara döbbenten nevetett, de Daleon nem kapta el őt, hanem egy félelmetes, sörénylobbantó szelet kavaró fordulattal a csikó után ugrott újra!
Nagy dobbanásokkal trappogott mostmár, kezdett fáradni, de a mosolygást csak nem hagyta abba. |
Beatles egyre jobban kapkodta a levegőt, de bírta az iramot, főleg, hogy csak játék volt.
Hirtelen anyja mellé ugrott, majd előtte elrohanva irányt változtatott, és próbált eltűnni Daleon elől. |
Szégyenlősen elmosolyodott.
- Szeretnék én ilyen lények közé tartozni! - sóhajtotta vágyakozva. |
![](//gportal.hu/portal/simbelmynes/image/news/Greywind_mini.JPG)
Megértőn bólintott Hóreménynek.
-Nos, ezzel Tara nincs egyedül.-mondta.-Az én társaim között is van néhány lény, amely tartózkodik a feltűnéstől, és elrejti mások elől az egyébként nem lebecsülendő varázserejét.
Többek között ő is ilyen volt, de ezt inkább nem tette hozzá. |
Vágtatott a lény után, akár a szél! Még mindig nem fogyott az ereje....Daleon arcán rejtélyes mosoly ült diadalmasan, ahogy könnyedén, szinte játékosan kecsesen zúgott a csikó után!
Bizony, ha akart, tudott ő varázsolni.... |
Beatles próbált egyre gyorsítani, de már nem nagyon ment neki.Elérte maximumát.
Felszállni és levegővé válni nem akart.
Azért még mindig nem adta fel, hirtelen kanyarokkal próbálta kicselezni üldözőjét. |
Mint szürke szél, úgy zúgott a pegazuska után!
Vadul dobbantak a lábai a földön, ahogy nekieredt a vágtának, és egyre faragta lefelé a lemaradást. |
-Nem!Csak cseles!-nevetett, majd megfordult és vágtatni kezdett Daleon elől.
-Viszont neked hosszabbak a lábaid!-kiáltott még hátra aztán többet nem pocsékolta erejét beszédre. |
- Gonosz vagy! - nyerítette a csikónak álsértődötten, és után ugrott, ahogy csak a lába bírta!
|
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|