|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.21. 17:42 - |
 -Itt volnánk!-szállt le és ivott. |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Bólintott.
- Magam sem.De itt az ideje megismerni,azt hiszem. |
 A patak felé intett fejével.
- Ezt követve előbb a kiscsobogókhoz, azután a zúgókhoz, végül az Óriásvízeséshez lehet jutni, ami nincs messze a nagy tótól. Még sosem jártam itt, így érdemesnek tartom végignézni. |
Szeme megcsillant a fényben és a lelkes örömtől.Szolidan odaügetett Batu mellé.Járása légiesen könnyed volt,"sörénye" pedig ringatózva hullámzott közben.
- Az én nevem Alegria. - mutatkozott be egy finom,lassú fejbiccentéssel és egy nyájas mosoly keretében - Tartasz éppen valamerre? |
| - Batu vagyok, és ha akarsz, velemjöhetsz.... |
Egy pillanatra lesütötte a szemét és éppenhogy látható,bár kissé eröltetett mosoly jelent meg arcán.
- Így igaz. - mondta - Itt csak jobb jövö várhat rám.
Majd,ahogy társasága távozni készült felnézett rá.
- Hát elmégy? - mondta egy kicsit csalódott hangon,hogy újra egyedül marad - Legalább a nevedet áruld el,kérlek. |
- Egy nevelő magához vett, mert megtetszettem neki, ő pedig elnyerte a bizalmam. Most vándorlok. Kedvelem a vizet, ezért jöttem ide - foglalta össze röviden, hisz a lény is felelt neki. De fecsegni nem szeretett.
- A Birodalomban mindenkinek jár egy új esély, csak tudnia kell élni vele - mormogta, majd elfordult, és elindult a patakot követve. |
 Mikor szóra nyitotta száját,csak a levegőben hagyta a választ.Hirtelen lepergett előtte az egész történet,úgy érezte vaskarmokkal csikargatják szívét.
- Ne... Nem. - válaszolta akadozva.
Régi seb volt már ez számára,mikor még a Sötét Úr fenyegette a Birodalmat.Fájdalma már koránt sem volt oly erős,mint pár évvel ezelőtt,de mégis megrázták a régi képek.A sok szenvedő,a sok megszállott,a menekülés... Nagy levegőt vett,hogy válaszolhasson.
- Mondjuk úgy,hogy elvették az otthonom. - válaszolta lesütött szemekkel.
A Sötét Úrnak hadseregre volt szüksége,ebbe a környező országokat is bevonta,köztük a kentaurokét is,ahonnan Alegria is származott.A valaha gyönyörű birodalom ma már egyenlő a föld színével.A Sötét Úr megszállottá tette a kentaurokat,hogy a gyengéket semmisítsék meg.Mivel a női kentaurok nem rendelkeztek sem elég testi erővel,sem elegendő mágikus energiával,így teljesen fölöslegesek voltak,tehát lemészárolták a többségüket.Nehéz időszak volt és kevesen menekültek meg.Ő azonban leszakadt az elvándorló csapattól és hosszú évekig magányosan,sajgó szívvel kereste helyét a világban.Aztán találkozott Elektrával.Hosszasan elbeszélgettek,míg a kentaur elárulta neki történetét.Úgy érezte megérdemel egy lehetőséget,hogy új életet kezdjen,ígyhát megmutatta neki Simbemyne birodalmát,hogy békét leljen.
Azóta szépen rendbe jött,de még sosem találkozott más lényekkel.Egészen máig.
- És téged mi szél hozott,nemes pegazus? |
- Üdv - felelte nyugodtan komor hangján, majd végül feltette a kérdését tovább méregetve az idegent:
- Gondozó vagy? Hogy kerültél ide? |
Mikor már eleget áztatta magát a vízesés alatt,erős téptekkel haladt kifelé a patakból.Csillogó hajából kiszürte a vízet és alaposan megrázta magát.A vízcseppek apró kristályokként rázódtak ki hófehér testéből.Tekintete véletlenül elkalandozott és megpillantot egy álldogáló pegazust.Nagy rajongással,csillogó szemekkel nézte az izmost mént,hisz még sosem látott hozzá fogható lényeket.Nem tett semmi hirtelen mozdulatot,hisz nem akarta még véletlenül sem elijeszteni.Most vette csak észre,hogy a mén végig őt figyeli.Félénken tett egy lépést felé.
- Üdvözletem! - köszönt oda lágy hangján,hogy éppen hogy hallani lehetett. |
A pegazus csendben állt a patak túlpartján, a kentaurt figyelve.
'Hogy kerülhetett ide? A kentaurok nem erre élnek....Bajbajutott gondozó lenne? Vagy a lénye miatt vándorolt ide? Száműzött lenne?' gondolkozott magába mélyedten, pillantását az idegenen tartva. |
| Nagyszerűen érezte magát.A vízesés alatt élvezte,ahogy nyakába zúdul a kristálytiszta víz,ami még masszírozta is.Haja kisumult és hátára tapadt.Izmai teljesen ellazultak,ló-testét egészen belepte a víz.Teljesen kikapcsolódva hallgatta a víz csobogó,suttogását. |
Követte. |
| Bólintott és a csillagvzsgáló-város felé vette az irányt! |
Szarva felizzott, és mire Göncöl pislantott egyet, már mellette termett.
-Oké, de megint te vezetsz! |
| -Akkor gyerünk!-röppent fel |
-A csillagvizsgáló városba?-derült fel.
-Ott régen nem járt senki...de részemről nagyszerű ötlet!-mosolygott. |
| -Nem tudom!Nem lenne kedved látni a csillagokat?Esetleg elmehetnénk a csilllagvizsgáló városba! |
-Igazad van.-bólintott helyeselve, és nézte, ahogy első térképe visszaloccsan a vízbe.
-Mit csináljunk?-kérdezte kíváncsian Göncölt. |
| -Igen, de mostmár elég legyen!Nem akarom, hogy kifáradjunk.-azzal etűntette a térképet |
-Köszi!-mosolygott ő is.- Elsőre próbáltam... tulajdonképpen nem is hittem, hogy sikerül.
-De mégis sikerült!-tette hozzá büszkén. |
[111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Itt volnánk!-szállt le és ivott.
Bólintott.
A patak felé intett fejével.