Témaindító hozzászólás
|
2006.09.27. 16:57 - |
Therus megállt az óriási hínárok felett a víz színén, és bevárta Nenyát.
Tetszett neki az, ahogy a saját fékezése hullámokat dobott szét mindenhova, és a hullámok is boldogságot zúgtak az elméjének!
Nenya ekkor érte el őt, és Therus kicsit figyelte útközben.
'Igen....' Meg volt vele elégedve. Nenya pont olyan volt, ahogyan várta, és pont úgy fejlődött, ahogy az várható volt. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Therus kérdőn nézett a lángoló pegazusra, míg fél szeme az eget pásztázta.
- A Sötétség letámadta a sárkányok vidékét. Az Úrnő halott, a hercegnő eltűnt. A sárkányok birodalma érintette ezt a Birodalmat, sokuk ide jön át. A magam részéről nem hiszem, hogy továbbmennének...Jó hely ez nekik...és nincs miért továbbmenjenek. Nincs hová...
- A Sötétség meg itt van már....Csak nem úgy, mint ahogy őket elintézte..Vagyis tényleg nincs miért maradjanak. |
- Ki, vagy kik elől?
- De az is lehet, hogy tovább erednek... Ha itt időznek, akkor utol lesznek érve... |
- Hadd találom ki! - mondta a pegazusnak.
- Ez már nem sokáig lesz így!
- Nyertél. - morogta az eget figyelve szüntelen.
- De ezek legalább nem a Sötétséghez tartoznak....Menekültek...Lesz velük bajunk... |
*Nenya elmosolyodott a pegazus arckifejezésén.
Felnézett, de nem látott senkit...*
- Én nem látok senkit és semmit... |
- Mit művelsz? - kiáltotta a lénynek, aki óriási lángoktól ölelve a felszínre emelkedett, majd szárnyaival csapkodva lebegni kezdett felette.
Megrázta a sörényét és nemesen, undorral nézve a vízre ezt vakkantotta:
- Én semmit. Sárkányok. - bökött fejével fel. |
*Nenya először a tűzgolyóra nézett, majd pedig arra, amerről az okozóját sejtette.* |
- Vele egyszer....talán...
Hirtelen felkapta a fejét.
- De valaki más máris tiszteletét teszi! - kiáltotta, és gyorsan félreugrott egy hatalmas becsapódó tűzgolyó útjából! |
- Igazad lehet! - *megvonta a vállát.*
- Majd egyszer biztosan összefutunk. |
- Ő a Víz Ura. Ő a leghatalmasabb a Víz lényei közt. Biztos érdekesnek találna...és Te is őt. |
*Nenya örült, hogy Therus ezt mondta Neki.*
- Ulmo? Ő kicsoda? |
- Nagyon büszke vagyok Rád! - mondta sugárzó mosollyal, míg Nenya felé lépdelt.
- Ulmo is el fog ámulni Tőled! |
*Körülnézett és örömmel konstatálta, hogy a víz teljesen lenyugodott.
Sugárzó arccal fordult Therushoz.* |
- Ez az! - ujjongott. |
*~Levezetni?! Hogy lehet az izgatottságot levezetni?~- gondolta magában.
Aztán megpróbálta valami egészen más dologra terelni gondolatait. Behunyta szemeit és várt.
Jó 10 perces hallgatás után kinyitotta a szemeit. Már sikerült megnyugodnia. Visszaemlékezett, hogy hogyan csinálta első alkalommal a "víz lenyugtatást".
Ugyanúgy csinált mindent, mint akkor... és a víz elkezdett lenyugodni.* |
- Először a lelkeddel kezd!!!! Ha nem tudsz lehiggadni, inkább vezesd le! De mindig, mindent bent, a lényünk mélyén kell kezdeni! - kiáltotta, Nenya mellett maradva. |
*Nenya a végtelen tenger felé fordult.
Nagyon izgatott volt, de igyekezett koncentrálni.
Megpróbálta maga körül lecsillapítani a tengert, de ehelyett hatalmas hullámok keletkeztek.* |
- Jó! Emlékszel a legelső gyakorlatra? Most csináld újra! Nyugtasd le a tengert! Tűnjön tova a vihar! |
*Nenya Therusra nézett és bólintott.
Amíg a parthoz nem ért, addig viszont folytatta a tombolást.
Aztán nem sokkal a part előtt lefékezett és megállt.* |
- Nenya! A partnál állj meg! A vihar messzebbre nem követ, legalábbisnem úgy, ahogy kellene, és nem hiányzik egy baleset! - kiáltotta a kanca mellett vágtázva. |
*Nenya végtelenül élvezte a helyzetet. Ugrált, bohóckodott, kifáradhatatlanul szaladt a víz felszínén.
A vihar egyre jobban tombolt, Ő pedig egyre kevésbé fogta fel a külvilágot.
Időközben elértek a part közelébe...* |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|