|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.31. 20:26 - |
 A Fény hatalmas volt, aranyszínben fürösztötte a tájat és nemcsak a testet, de a lelket is melegítette.
Körülnézett és csak gyönyörködni tudott.
- Hát tudod, valahogy nehezen hiszem, hogy itt lenne bármi, ami a Sötétségé. |
[152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 -Azért mondtam el mégegyszer!-mosolygott.-Hogy jól az eszedbe vésd...-mondta, majd hirtelen megpuszilta Lexiánót! |
 -Hát, ezt mintha már mondtad volna. |
| -Nekem mindig igazam van...-mondta megint, és mosolygott. |
-Hihi. Igazad lehet. |
| -Hm...valóban. Úgy látszik, hogy ti vonzotok minket!-nevetett, talán először, mióta a Birodalomban van. |
-Igen. Tudom. No meg az Iresziek 90%-a Orbiszivel van. Érdekes. Nemde?
|
| -Odinnal, az egyik orbiszivel együtt.-bólintott, és társára gondolt. Remélte, hogy velük semmit se fognak csinálni az unikornis csődörök. |
-A csatához? Fölösleges. Az unikornisok nagy része úgy is halhatatlan. Tehát csak sok-sok sebet kapnak. Hova is mennek? A fény dimenziójába? Szegény Tiara. Ő is egy Ireszi farkas, aki most éppen ott tanyázik.
|
Szemöldökét felvonta.
-Cö!-mondta gúnyosan.-Csődörök! Mindig a csatán és egymás bosszantásán jár az eszük.-csóválta fejét, de haragja, amint elmentek, elpárolgott.
Visszacammogott Lexiánóhoz.
-Na, mit szólsz ehhez? |
 Dobbantott egyet és a tornádó eltünt.
-Eredetileg Ő akart csatázni!-mondta majd a csődör mögé teleportált és újra tovább teleportált a másik csődörrel együtt a fény dimenziójába.
(reag oda is) |
 Herceg egyszerű megoldást talált a tornádó eltűntetésére.Ugyanaz az egyszerű gyógymód.Szarva végét beleérintette a tornádóba, mire az befeketedett, de most Herceg nem robbantotta fel, maga mögé állította.Úgy gondolta még jól jöhet.
Éppen támadt volna, amikor megjelent egy sárkány.
Herceg gúnyosan Sritera mosolygot aztán így szólt a sárkányhoz.
-Figyelj!-kiáltott fel neki-Nem szoktam bocsánatot kérni és nem is fogok, de Mi eredetileg nem itt kezdtük a csatát!-a csődörre nézett aztán újra a sárkányra-Ez itt azt hitte túl jár az eszemen és ide teleportált!Segítenél neki visszatalálni a Tűz Birodalmába?
Kérdezte a végén nyájasan. |
Felriadt a gúnyos hangokra. Nagyon mérges volt.
-Egy sárkány t felkelteni nappal?-morgott, és feltápászkodott.
-Hé, vakarcsok!-kiáltott le a két küzdő lénynek úgy 30 méter magasból(ugyanis ekkora volt).
-Mi ez a nagy birkózás! A Fény Birodalmában botor dolog csatázni!-förmedt rájuk, hangja csak úgy dörgött.
-Vagy elmentek máshová, vagy befejezitek, vagy én teszek róla, hogy abbahagyjátok. Lehet választani!-mondta dühösen, orrlyukaból már füst szivárgott.
Vele nem lehetett csak úgy kikezdeni... |
-Ugye milyen szép hely?-kérdezte gúnyos hangon.Majd a csődör háta mőgé teleportált és vágtába ugrott.Fejét oldalra fordította így szarvával vágig tudta karcolni Herceg testét.Sikerült neki és mielőtt Herceg támadni tudott volna vissza teleportált tőle 3-4 méterre és szemben állt vele.Majd újra a tüzes tornádót küldta a csődörre ami körül vette és ha beleért valamijével valamivel akkor az egyből szénné égett. |
-Fény!Neee!
Herceg ijedten húzta el magát a fénytől.
Fogalma sem volt mi a fenét tegyen, mert a fény nagyon is legyengítette.Felnézett az égre, de a szeme világát majdnem elveszítette, mert neki a fény kétszer olyan erősnek tűnt, mint bárki másnak.
-Te jó ég....Most mi a fenét csináljak....
Herceg teljesen elvesztette uralmát maga fölött.Össze-vissza rugdalózott és ágaskodott.De hirtelen belevágott egy gondolat.
'Iztaya.....Büszkeség.....Tekintély....'
Egy óriásit dobbantott első két lábával, újra tudott magán uralkodni.
Gúnyosan elmosolyodott és Srite szemébe nézett.Kihúzta magát, de nem támadott.A megfelelő, végzetes pillanatot várta.... |
| Nevetve teleportált ide hiszen neki nem ártott a fény mivel tűz elemű volt. |
Bólintott, és egy-két szránycsapással már oda is ért a facsoporthoz.
Letelepedett, hogy Lexiánó is kényelmesen elférhessen, majd szemeit lehunyta, és csakhamar belépett az álmok birodalmába. |
| -Rendben.-és ezzel a fák felé vette az irányt |
-Most, hogy mondod, tényleg elpilledtem egy kicsit.-bólintott, azzal körülnézett, alkalmas helyet keresve a pihenéshez.
-Mit szólsz ahhoz?-mutatott egy fás csoporta.-ott mindketten kényelmesen elférünk. |
| -Rendben.-bólintott Lexiánó.-Hmm. Kezd sötétedni. Én részemről lepihenek. Te nem? |
-Ugyan!-legyintett.
-Nagyon-nagyon rég történt mindez. Ne rágódjunk a múlton! Éljünk a jövőnek! Ezt mondogatta mindig édesanyám. És én ezt meg is fogadom... |
[152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A Fény hatalmas volt, aranyszínben fürösztötte a tájat és nemcsak a testet, de a lelket is melegítette.
-Azért mondtam el mégegyszer!-mosolygott.-Hogy jól az eszedbe vésd...-mondta, majd hirtelen megpuszilta Lexiánót!
-Hát, ezt mintha már mondtad volna.
Dobbantott egyet és a tornádó eltünt.
Herceg egyszerű megoldást talált a tornádó eltűntetésére.Ugyanaz az egyszerű gyógymód.Szarva végét beleérintette a tornádóba, mire az befeketedett, de most Herceg nem robbantotta fel, maga mögé állította.Úgy gondolta még jól jöhet.