|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.19. 21:11 - |
 *Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.
A közepén egy kör alakú ágyon az eszméletlen Despota hevert.
A főhadiszálláson jelenleg nem volt senki. Mindenkinek meg volt a maga baja.
Minden nap 2X volt felügyeletváltás. ma már egészen éjfélig Ninquen volt a sor.
*Despota már 5 napja feküdt egy helyben mozdulatlanul.* |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Én is csak megköszöntem, amit értem tettél. - *felelte.*
- Vigyázz magadra és kerüld a sötétet.
*Despota megérintette Brünhilde két szárnyát a szárnyaival, mire a kanca eltűnt. Felbukkanni ott bukkant fel, ahonnan jött.
Despota fáradtan visszabotorkált az ágyhoz, rádölt és ismét aludt.* |
 Hajnalszín pír öntötte el az arcát. Lehajtotta a fejét.
- Nem kellene így viselkedned. Én csak megköszöntem, amit Te tettél értem, többször is. - mondta, bár ő sem érezte őszintének a saját szavait.
- Ez csak természetes! Remek harcos vagy, szükség van rád!
Végül abbahagyta a magyarázkodást.
Felemelte egyik szárnyát és végighúzta Despota arcán.
- Az emlékeket eltüntetni nem tudom, de gyengíteni igen. Legyőzni Neked kell őket.....
Felnézett, bele a csődör szemeibe, aki, mint valami varázskútba, nézhetett az ő szemeibe. Azon a közös emlékeik sorjáztak át, újra é sújra, míg végül Despota kis időre feledhetett, és csak azokat figyelte.
Az utolsó kép az volt, hogy Brünhilde látta utoljára Despotát: dühösen otthagyta a patakparton, amiért felrobbantotta az emberek új fegyvereinek tárát és ezzel sokukat megölte.
Behunyta szemeit és a képek tovatűntek.
- Ha újra úgy érzed rádtelepszik a Sötét, gondolj ezekre a képekre.....Meg a közös győzelmekre.....Például az utolsóra, most.......Kicsit segíteni fognak....
Megrázta a fejét.
- De most ki kell jutnom innen. |
- Várj... - *szólt rekedt hangon. Az 5 napos hallgatás megfeküdte hangszálait.
*Ninque csendben kilépett az ajtón.*
- Nem engedhetlek el úgy, hogy meg sem köszöntem, amit értem tettél.
*Közel hajolt Brünhildéhez és egy puszit nomott az arcára.*
- Fogadd ezt kérlek hálám jeléül.
*Despota arca semmivel sem nézett ki jobban, mint a látomásban. Szemeire a sok szenvedés után kiült a rengeteg fájdalom, amit az elmúlt héten kapott. Arca beesett volt, színe közelsem a pirosra hasonlított, sokkal inkább a halvány narancssárgára.* |
Hiába.....A lények és a lángok utánajöttek és mikor végül egy rándulással felébredt, nemhogy kipihentebb, de még csak nyugodt sem volt. Inkább csak még elgyötörtebb.
Látta, hogy előtte Despota ágya üres, majd a fülei jelezték, hogy a beszélgetés mellette folyik. Talán már jó ideje.....
Hogy jelezze: ébren van, kinyújtoztatta szárnyait, és megrázta a tollait.
Aztán becsukta őket és a csődörökhöz lépett.
- Azt hiszem ezek szerint minden rendben. Ideje mennem. |
*Ninque egy bólintás kíséretében válaszolt.*
- Rendben, meglesz.
*Egy fejmozdulattal eltüntette az előhívott ágyat, ami most könyv módjára összehajtogatódott és eltűnt a padló alatt.
Ninque beállt az ajtó elé.*
*Háromnegyed óra múlva Despota felébredt. Minden tagja zsibbadt már a több napos nemhasználás miatt.
Lehempergett az ágyról, majd megpróbált talpra állni. Eleinte nagyon instabil volt, de 5 perc alatt teljesen visszanyerte magabiztosságát.
Odalépkedett Ninque-hez és folytott hangon elkezdtek beszélgetni.* |
- Nem tudom mit mondhatnék neki.....Jól lesz. Bízhatsz ebben.
- Maximum egy óra, rendben? Félek még a levegőben sem tudnék megmaradni most....De kérlek azután ébressz fel!
De nem feküdt le, hanem magára csavarta a szárnyait, és ott, Despota mellett aludt, a jó lószokáshoz híven állva. |
- Néhány órás pihenés egy megrázó élmény után mindenkinek kijár.
*Despotára pillantott.*
- Az azért túlzás, hogy jól van. - *jegyezte meg.*
- Nincs szándékodban váltani vele néhány szót ? - *kérdezte.* |
- Ne! - mondta határozottan.
Felkelt és néhány mély levegő múlva megrázta fejét.
- Nem hinném, hogy maradhatok.....Despota jól van, ezért jöttem.... |
*Ninque tágra nyílt szemekkel figyelte az eseményeket.
A végeredmény csodálatos volt, kis híjján elrikkantotta magát. Aztán észbe kapott és a kanca mellé ügetett.
Fejével intett egyet és Despota ágyától egy méterre egy másik ágy is előbukkant.*
- Ott fönn kényelmesebb lenne. Segítsek ?
*Despota szemei felpattantak, fejét felemelte és körbenézett.
Amint megpillantotta a fehér pegazust megnyugodott és visszaeresztette a fejét az ágyra.
Behunyta szemeit, megpróbált nem a történtekre gondolni.
Egy ideig rengeteg minden kavargott a fejében, de egyre távolabbinak érezte őket, míg végül elnyomta az álom.* |
Fogalma sem volt mi történt és hogy történt.
Csak azt érezte, hogy még jobban felragyog, a fénye már egyenest vakító volt, aztán hirtelen Despota ott volt vele, szorosan tartották egymást, és valamerre elképesztő sebességgel száguldottak.
Aztán kinyitotta a szemeit.
Despotán (begyógyultak a sebei!!!!!) feküdt, nagyon-nagyon fáradt volt, és a csődör elkerekedett szemeibe bámult bele.
- Elnézést. - suttogta.
Lecsúszott a csődörről oldalra a földre, és félig fekvő, félig támaszkodó-ülő pozícióban megállapodott. Nagy levegőket vett és igyekezett megérteni a történteket.
Nagyon fáradt volt, de mégis valahogy azt érezte, hogy felnőtt a nevéhez. És a tett igenis rajta múlt, Eris csak megmutatta mekkora ereje van és segített neki elérni és használni.
Győzött!
'Brünhilde, a Diadalratörő....' |
*Despota csak félig nyitott szemekkel figyelte az eseményeket. Fáradt volt, dühös és tehetetlen.
Amikor a fény ismét felragyogott, hátra pillantott.
~Most, vagy soha...~
Lendületet vett és megpróbált felállni. De csak próbált. Egyik testrésze sem fogadott szót gazdájának. Lábai összerogytak testsúlya alatt.
Azok mögötte pedig egyre közelebb és közelebb értek.
~Mindenféle képpen fel kell állnom !!!!~ - kiáltotta belülről egy hang.
Ismét lendületet vett, és mostmár sikerült is felállnia. Lábai remegtek, egész testét szúró fájdalom gyötörte.
Jobb állapotban lévő szárnyát kinyújtotta Brünhilde felé.
~Már majdnem, már majdnem...~
A sötét alakok vészesen közeledtek.
~Még egy kicsit, még egy kicsit...~
Megnyújtotta egyik lépését és megmaradt erejével belemarkolt Brünhilde szárnyába.* |
A fájdalom viharként zúdult rá.
Egy pillanatra kinyílt a szeme.
- Ne! - sikoltotta.
Aztán még szorosabban ráborult Despotára és újra a látomásba zuhant.
Látta a csődör kínjait.
- NEEEEE! - sikoltotta, és a hang földrengetőn tört ki a száján!
Előre akart rohanni Despotához, de sötét alakok termettek előtte, és lángnyelvek ölelték körbe!
- Ne! Égek! - kiáltotta és az emlék a faluból elöntötte az eléméjét.
- Ódin! Adj erőt! - kiáltotta és érezte, ahogy könnyek lepik el a szemeit.
Nem jött segítség.....A bukott angyal, a száműzött valkűr nem kaphat többé semmit otthonából.....
Aztán egy új dolog jelent meg előtte, ahogy a Sötétség lassan őt is kezdte magába nyelni: egy szempár. Megigézve bámult bele, majd erőt érzett magában. Új erőt. Hatalmas erőt.
- Eriiiiiiis! - ordította és felugrott! A lángnyelvek előbb csak meghajoltak, majd elsöprő erejétől hajtva kihunytak! Széttárta a szárnyait és ragyogó fénnyel felizzottak a tagjai!
Előre ugrott, szárnyaival a régi módon vágott az árnyak felé, akik hátráltak előle!
De nem sokáig...egy új, hatalmas, rémisztő tömeg közeledett!
- Despota! Gyere! - kiáltotta a már nem messze fekvő, szabad csődörnek, és megint felé nyúlt, közben tekintete egyre a hatalmas közeledőket figyelte, és tudta: felbőszültek! Ha nem éri el Despotát (és nem fogja otthagyni!), akkor mindketten itt fognak elpusztulni...
- Gyere! - kiáltotta és végre el tudta fordítani a figyelmét a csődörre, a rettenetről, ami végzetet hozóan közeledett..... |
*Despota a sok sötét színben megpillantotta a hófehér Brünhildét. A feléje nyújtott szárny után kapva kapott. Már csak pár centi választotta el a hőn áhitott szárnytól, amikor ostorok csapásának tömkelegét érezte magán. Jópár a segítő felé nyújtott szárnyat célozta meg. Így amikor már úgy érezte, hgy végre kijut, csak a levegőt markolta meg.
Kétségbeesetten hadonászott szárnyaival, hogy védje magát. Ezen a helyen semmiféle mágiát nem tudott használni.
5 perces kínlódás után erőtlenül rogyott a földre. Szemeit arra a pontra emelte, ahhol az imént Brünhildét látta. Végül összeesett...*
*Kívülről annyi látszódott, hogy a szárnyain a tollak egyre szakadtabbak, véresebbek.
Testén kiújjúltak a frissen szerzett sebek, amikből vér buggyant ki...* |
- Gyere velem! Emlékezz mikor együtt repültünk a tenger felett! Nem maradhattam Veled, de most itt vagyok! És arra emlékszel, mikor az emberek falujánál megégtem?
Hirtelen látomás jelent meg a fejében: Despota sötét alakoktól körülvéve küszködött.
Régi-régi, elfeledett módon felkiáltott, és a sötét gyűrűbe vetette magát!
Sikerült keresztülverekednie magát rajtuk és egy meggyötört Despotát látott maga előtt.
A látomásban pedig egy sor jövő keveredett az elméjébe, mindenféle szín, lehetőség és élmény, majd hirtelen újra ott állt a fekete alakoktól körülzárva. Nagyon furcsa élmény volt, de az ő akaratán mit sem változtatott!
Kinyújtotta a szárnyát Despota felé, mert érezte, hogy ezek a gonosz akaratok őt el akarják lökni, Despotát pedig újra bekebelezni.
"Gyere velem!" hallotta a saját hangját nagyon-nagyon távolról. |
*Despota szemhéja rángani kezdett, szemgolyója forgott, fülei mozogtak, a levegőt már zihálva vette.
Hallott mindent, amit Brünhilde mondott, szabadulni akart, de nem tudott.* |
- Halld a hangom! Gyere vissza! Ne hallgass a rémálmokra! Azok nem igazak! A Sötétség még nincs rajtunk! Még nem érte el a világunkat! Gyere vissza! Én nem csaplak be! Brünhilde vagyok! Emlékezz! Legutóbb is együtt győztünk! És most sem lesz másképp! Gyere vissza, legyünk újra harcostársak! |
*Ninque közelebb lépkedett az érkező pegazushoz. Nem szólt semmit, csak figyelte.*
*Despota továbbra sem mozdult.
Hasa egyenletesen mozgott fel és le, vagyis a légzésével minden rendben volt.
Hirtelen egyik füle megmozdult, majd ismét mozdulatlanná vált...* |
Irdatlan roppanás hallattszott.
De nem a falakon, a mennyezeten vagy a padlón jelent meg repedés, hanem a semmiben! Egy izzó, függőleges vonal, ami egyre szélesebbre nyílt, végül kaput formázott, és ő megjelent a semmi sötétjében. Aztán kilépett.
Szorosan követte a másik eriszit, majd mikor kiért, bólintott.
A bizarr egyszarvú eltűnt, ő pedig gyorsan odalépett az ágyhoz. A fehér pegazus még mindig dermedten állt, nem állt az útjába.
Lehajolt és a csődör fölé borította a szárnyát. A sebek, hegek eltűntek.
Aztán a csődör füléhez nyújtotta a nyakát és suttogni kezdett.
- Gyere vissza! Gyere vissza és segíts! Despota! Fel kell kelned! Gyere vissza! A Valhalla még nem a tiéd! Gyere vissza! |
*Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.
A közepén egy kör alakú ágyon az eszméletlen Despota hevert.
A főhadiszálláson jelenleg nem volt senki. Mindenkinek meg volt a maga baja.
Minden nap 2X volt felügyeletváltás. ma már egészen éjfélig Ninquen volt a sor.
*Despota már 5 napja feküdt egy helyben mozdulatlanul.* |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Aznap Ninque volt soron. A Különleges - terem jelenleg egy kis kórteremhez hasonlított a legjobban.
Hajnalszín pír öntötte el az arcát. Lehajtotta a fejét.