|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.11. 00:36 - |
*Végiglépkedett pár folyosón, áthaladt pár kereszteződésen, míg elérte a kör - termet.
Határozottan fordult az egyik irányba és haladt célja felé.
Egy könyvespolchoz hasonló tároló előtt állt meg, ami zsúfolásig tele volt könyvekkel, tekercsekkel és papirokkal. Szárnyát sorban végighúzta a könyvek gerincén és volt néhány tekercs, amit kibontott, majd kissé csalódottan visszatett a helyére.
Valami számára hasznos szöveget keresett.* |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Elkeseredetten, csendesen fordult a falnak.
Ne lássák a könnyeit.... |
*Meglepődött, hogy Angyalra így hatottak szavai. Ennél... kontrolláltabbnak gondolta a hófehér lényt.
Nem próbált vitába szállni a kancával. Ízlelgeti egy ideig a dolgokat, aztán majd eldönti, hisz-e neki, vagy sem...*
- Többen, mint akik felvállalták eredeti kilétüket. - *válaszolta.* |
Elszörnyedve meredt a sötétszínű pegunira. Lassan hátrálni kezdett, miközben könnyeivel küszködött és hosszú ideig csak fejét rázogatta.
- Nem...Nem, nem, nem, nem! Ez nem lehet! Tévedsz! Nem is tudnának más elemű lények Sötétségbelinek kiadni magukat! Olyat nem lehet! Lelepleződnének! És fénylények sosem akarnák...sosem akarnák így a Sötétséget! Nem is akarják egyáltalán! - tiltakozott hevesen.
- Honnan tudod, hogy.... - elhalt a hangja. Milyen jogon ordít ezzel a lénnyel? Hisz az megismerte a Sötétség társadalmát, míg ő világéletében egyedül volt....Bújkált....Nem ismeri...Nem úgy...
- Sokan....tették ezt? - kérdezte végül csendesen, lehajtott fejjel. |
*Dignified sóhajtással kezdett. Az elmúlt időkben folyton csak mesélt... Ezzel nem is lett volna baj, hiszen szeretett mesélni, de ez már neki is sok volt.*
- Vannak csikók - *kezdte csendesen* -, akik már onnantól kezdve kötődnek a Sötétséghez, mielőtt az eszüket tudnák. Mindegy, mi az elemük. Ha valakit nem a hőn áhitott elem ajándékoz meg, addig hajszolják azt, amíg valamily módon meg nem kapják. A Sötétségben töltött időm alatt biztosan állíthatom, hogy több egyéb elemű lénnyel találkoztam, mint akiknek az eleme a sötétség volt. Hadilag ez cseppet sem volt hátrány. Úgy osztották szét a különböző elemű lényeket, hogy mindenhol legyen mindenből egy kicsit, így minden támadást, ha csak részben is, de könnyebben ki lehetett védeni. A Sötétség eleműek pedig csak a megtévesztés voltak. Aztán változtak az idők. A Sötétség eleműek besokaltak és elkezdték kiírtani az egyéb eleműeket. Az mindegy volt, hogy a barátja is ilyen volt-e, vagy a vezére... Rengetegen estek áldozatul a támadásoknak... részben a legkiválóbb harcosok is... de az is igaz, hogy azok a lények nyíltan felvállalták a másságukat. Ők büszkék voltak. És még akkor sem törtek meg, amikor biztos volt a haláluk... - *kis szünetet tartott.* - De sokan beolvadtak és sötét lénynek adták ki magukat, így elkerülve az orvtámadásokat. Ezek a lények mindenféle okosságot kitaláltak, hogy megszerezhessék az elemet, amire mindig is vágytak. Voltak, akiknek sikerült, voltak akiknek csak részben, és voltak akiknek nem. - *mondta.*
- Így rengetegen személyazonosságot cseréltek, eldobták régi életüket, régi emlékeiket, régi ismerőseiket... Magukat mentették. Talán meg sem fordult a fejükben, hogy valaki, vagy valakik hazavárják... - *folytatta, Angyalt fürkészve.* |
- Mondd el mit tudsz erről! Kérlek! - mondta sürgető, égető, könyörgő és mégis parancsoló hangon, úgy, ahogy csikók szoktak valamiért kíméletlenül, engesztelhetetlenül, ellenállhatatlanul rimánkodni.
- Nekem ezt tudnom kell! Ez nekem mindennél fontosabb! Ezért éltem le ott, a Sötétségben az életem!!! - robbant ki belőle. |
*Állta Angyal pillantását, hiszen ez alap volt a számára. Ha valaki nem néz a másik szemébe, takargatnivalója van. Az már más tészta volt, hogy éppen mit hagyott kiolvasni a szemeiből.
Egy ideig hallgatott és végül úgy döntött, csak részben mond igazat.*
- Igen, elképzelhetőnek tartom. - *válaszolta.* |
Komoly, töprengő pillantást vetett újra az írományokra.
- Nos, azt hiszem akkor majd elolvasom őket.
Visszafordult Dignified felé, és átható pillantását a szemébe fúrta.
- Hogy értetted, hogy "nem is olyan sokan vesztek oda"? Lehet, hogy élhetnek az ott eltűnt fénylények??? |
- Nem is olyan sokan vesztek oda... - *mondta nagyon-nagyon halkan, alig hallhatóan.*
- Nem, olyasmiről nem. - *válaszolta és Angyalhoz fordult.* - Leginkább arról szól, hogyan kerültünk jelen helyzetünkbe. És az alapok egész komolyan ki vannak dolgozva. |
- A Sötétségbe veszett fénylények érdekelnek - felelte hirtelen élessé, keménnyé váló hangon, olyan komolyan, amilyen megérkezte óta nem volt.
- Azokban esik szó ilyesmiről? - kérdezte érdesen, ahogy követte szemeivel Dignified intését.
- A többiekért szívesen átnézek bármit, de....engem csak az érdekel, hogy kik és hogyan, s főképp miért pusztultak ott..... - tette hozzá csendesen. |
*Érdeklődve hallgatta Angyalt.*
- Mi lenne számodra érdekes?
*Az egyik távolabbi, kopottas szekrényre mutatott szárnyával.*
- Azok ott, talán érdekelhetnek. |
Egy pillanatra meglepetés futott át az arcán, de szerencsére senki sem látta.
Szeme Zenitét kereste. Ő lenne tehát Dignified?
- Igazából nem kezdtünk el semmit...Épphogy megérkeztem....Tanulni küldtek ide. Zenit most mutatta meg ezt a termet, meg hogy mit tartotok itt. A társaim kutatni kezdték a Birodalom múltját, ezért érdekelt volna a...khm..könyvtár - intett körbe.
- De valószínűleg hasznosat, a magam szempontjából, nem találok itt. |
- Örülök, hogy látlak! Rég találkoztunk - *szólt a fekete pegunihoz.*
- Örvendek Angyal - *fordult az eddig idegen peguni felé.* - Én Dignified vagyok.
*Zenitre pillantott.*
- Engem nem zavarsz. - *biztosította Angyalt.* - Nyugodtan folytassátok, amit elkezdtetek... |
Nem volt ideje válaszolni Zenitnek, pedig lett volna mit. De az új lény érkezte kettévágta a gondolatait is.
Feléfe fordult, és elmosolyodva meghajolt.
- Üdv! Én Angyal vagyok, egy eriszi. Nem akarok ártani vagy zavarni - mondta gyorsan, mivel azt hitte a jelenléte okoz gondot. |
- Nem tudom, mit érez, vagy mit gondol. - *vonta meg a vállát.*
- Majd Ő elmondja, ha akarja. Ha meg nem... Végülis nincs hozzá közöm...
*Paták dobogását hallotta a folyosóról. Arra fordította tekintetét és meglepetten nézte az érkező lényt.*
*Dignified beügetett a Kör-terembe. Amint megpillantotta a 2 pegunit, megtorpant. Nem számított társaságra...*
- Üdv! - *köszönt és megszokásból biccentett is.* |
- A változás most mindenkire jellemző - mondta szelíden. Aztán lassan-lassan, bizonytalan bizakodással folytatta:
- Hisz én is elhagytam a Sötétséget! Talán ő is most keresi a helyét.....Esetleg tart valamitől....Tudod, sokan féltek, a sötét lények közül - kezdte halkan - hogy a Nagyúr elpusztulta után mészárlás jön. Minden sötét lény elpusztul, mert már nem lesz a Nagyúr, akinek a fenyegetése visszatartaná a többi lényt ettől.....Jó, hogy végül valamiféle rendet sikerült teremteni a Sötétségben, így senki sem ugrik a másiknak sem dühében, sem félelmében...Legföljebb kis csetepaték vannak, de azok rég is voltak....Dignified nem érezheti úgy, hogy rá is valamiféle végzet tör? Szörnyű lehet elemet cseréli ilyen módon......Talán most ez a lény nem tudja mi vár rá....Arra nem gondoltál, hogy a régi eleme visszakapását reméli? Van, aki képes a múltjáért küzdeni. Érdekes lenne megismerkedni vele! |
- Nem, nem... Az az érdekes benne, hogy valamilyen "baleset" folytán elcserélődött az eleme a Sötétségre és eléggé befutott a másik oldalon. Hadvezér volt, ismerte a belső titkokat, iratokat, tehát mindent. Ő sokat tud mesélni a régi időkről.
*Kicsit halkabban és egy csöppnyi csalódottsággal a hangjában folytatta.*
- Sokak szerint ismét változik. Nem tudjuk, hol van, mit csinál... Régen rengeteget mesélt, de azóta majdhogynem visszahúzódó. |
- Kár, könnyebb lenne, ha elmondhatnád. Jó lenne azért sokat tudni! A múlt azért fontos, mert tanulhatunk belőle! A jövőt segíthet építeni....Nem puszta kíváncsiság a kutatók mozgatórugója.....
Kicsit elgondolkozott.
- Dignified...Dignified...Nem, nem ismerem. Miért érdekes? - nézett érdeklődve Zenitre.
- Talán ő valami ősi lény? |
- Nem kell feltétlenül mindent mindenkinek tudnia. - *válaszolta a kutatós mondatra.*
- Csak némelyiket olvastam és azoknak is csak azt a részét, amelyiket egy-egy sötét lény jegyzett fel. Nem tudom, hallottál-e pl.: Dignified -ről. Az ő érkezésével sok egyéb érdekes dolog is jött.
- Ami a múltat illeti... Nem, nemigazán vagyok képben. |
- Sokat segítenének ezek a feljegyzések a kutatóknak - jegyezte meg.
- Újabban sokan kezdtek Simbelmyne múltja után kutatni. Te mit tudsz róla? Olvastad ezeket? - érdeklődött komolyan és egyre jobban lelkesedve. |
- Ősi feljegyzéseket, tekercseket, hasonló, információval szolgálandó papirokat.
*Egyik szárnyával a körben elhelyezkedő könyvespolchoz hasonló bútorokra mutatott.* |
[85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elkeseredetten, csendesen fordult a falnak.