|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.02. 18:49 - |
*Néhány órás keresés után végre megtalálta a megfelelő helyet.*
- Hát, elvileg itt kell valahol lennie...
*Alaposabban körbenézett, de nem látott semmi gyanúsat.*
- Eve, Te nem látsz valahol egy titkos ajtót? Vagy bejáratot? |
[173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Inkubo hallgatott egy ideig és eléggé úgy festett, mint aki elég rendesen el van merülve a gondolatai között.*
- Esetleg... keresheted a réten. - *ajánlotta.* |
 - Talán csak mind benn gyűltek össze - mondta halkan, elnyomva saját bizonytalanságát. De óvatosan figyelt minden rezzenésre, és mágiáját ébren tartotta.
|
 *A magasból kémlelte a pusztát, de nem látott senkit.
Határozottan kinézett magának egy helyet és ott leszállt. Néhány perccel késöbb a titkos bejárat feltűnt a szemük előtt és beengedte Őket.*
- Furcsa... Sehol senki... - *fordult párjához és belépett a bejáraton.* |
 Habár Isabell nem láthatta, mosolyogva bemutatott egy cirádás főhajtást, és utánalépdelt.
|
*Ravaszkás mosollyal felelt.*
- Csak meg ne bánd, hogy rámhagytad!
*Kirázta szeméből üstökét, amit a szél folyton odafújt.*
- Akkor viszont élek választási lehetőségemmel és a VadVidékre szavazom. - *mondta és célirányosan elindult az egyik irányba.* |
Mosolyogva, apró főhajtással felelte:
- Oda menjünk, ahová kedved tartja! |
*Feldobta a mén lelkesedése.*
- Egy kis felfedezés? Esetleg a Vadvidéken? - *ajánlotta.* - De ha valami nyugisabbra vágysz, mehetünk a Tengerpartra is. |
Látta, hogy Isabellt nyomasztja valami, de nem tette szóvá. Ilyennek nevelték.
- Lenne! - válaszolta lelkesen.
- Hová tartsunk? |
*Megértően-lemondóan húzta el a szája szélét. Szerette volna megkérni, vagy legalább megkérdezni Fejedelmet, hogy nem tudna-e a segítségére lenni. Már nagyon kellett volna Lunának és Hannak egy hatásos gyógymód...! Így azonban csak aprót horkantott és tekintetét ismét a ménre emelte.*
- Elmehetnénk valahová. Lenne kedved? |
- Igen, mondhatjuk - felelte halkan, elfordítva arcát.
- Eriszi körökben most.....jobb nem lenni - mosolygott keserűen. |
- Nem, sajnos még az egyik helyet sem volt alkalmam meglátogatni. - *válaszolta csöppet szomorkás hangon.*
- Engem érdekelnének. Oly' sokat láttak és tapasztaltak már! Ha valakiktől, akkor tőlük lenne mit tanulnunk.
*Arca elkomorodott az utolsó mondatot hallva.*
- Jól látod. Véleményem szerint ennél már csak jobb lehet.
*Aztán elgondolkodva pillantott a fehér ménre. Nem igazán hallott mostanában híreket... Leginkább Luna és Han ápolása kötötte le.*
- Azt mondtad, nálunk sincs minden rendben. Ezt értsem úgy, hogy nálatok is ilyen a helyzet? - *kérdezte óvatosan.* |
Mosolyogva biccentett.
- Mondd, jártál már a Tündék Erdejében? Igen furcsa hely! - horkantotta.
- Nem is tudom egyrészt hogyan kerülhettem oda.....másrészt, hogy hogyan is jöttem vissza...... - idézte fel zavartan emlékeit.
Aztán csak megrázta sörényét.
- Alighanem a jövőben, ha tündék közé vágyom, a kihalt ágat őrzőket választom az Emberfélék Országában! Eriszi elmondás szerint nem is olyan rossz ott......de tény, hogy számomra, és sok társam számára idegen az a világ.......
Kaparta a földet kicsit mellső lábával.
- Látom nálatok sincs minden rendben - jegyezte meg halkan. |
- Ennek örülök.
*Megrázta lilás sörényét.*
- Valóban. De fő, hogy itt vagy! |
Meglepődött az ölelés miatt, de aztán mosolyogva felelt:
- Hosszú lábadozás és egy igen érdekes kitérő után igen, bizton állítom, hogy rendbejöttem! - tréfálkozott.
- Megjegyzem nem volt egyszerű idetalálni.... |
*Az ismerős hangra gyorsan felkapta a fejét és örömmel vette tudomásul, hogy Fejedelmet látja maga előtt!
Üdvözlésképp megölelte a mént.*
- Fejedelem! Úgy örülök! - *lelkesedett.* - Igen, semmi bajom. És Te? Veled minden rendben? |
- Ó köszönöm! - mondta széles mosollyal, és lendületesen, mélyen meghajolt a kissé amorf peguninak. Azután nagy lebegtetésekkel Isabell elé ügetett.
- Isabell! Üdv! Hát épségben élted túl a csatát? - nyerítette neki örömmel. |
*Triopo csak úgy dúlt fúlt magában! Fel alá járkált, minden követ szétmorzsolva patája helyett levő mancsával. Szárnyvégei meg-meg gyuladtak, de ilyenkor kicsit visszavett és a tűz eltűnt.
Az idegen, fehér unikornis billentette ki gondolataiból.
Megállt és gyorsan végigmérte.*
- Üdv! - *viszonozta a köszönést.*
- Sajnálom, ami azt illeti, fogalmam sincs... Már jó ideje nem láttam... - *felemelte fejét és megrázta sörényét. Oldalra pillantott és meglepetten vette észre az éppen érkező Isabellt.* - No lám... Éppen most jön. - *szárnyával az unikornis felé mutatott.*
*Lassan lépkedve közeledett a főhadiszállás felé. Nem volt miért, vagy kiért sietnie...* |
Fejedelem megállt a pusztaság szélén. Nem kevés kutatásba került, hogy idejuthasson, de most meglepetten látta, hogy több vorstandi is odakint van. Hamar túltette magát meglepetésén, és elszántan, nemesen kihúzva magát odaügetett a lényekhez, azonnal a tárgyra térve, ügyet sem vetve arra ki mit csinált épp megérkezése előtt.
- Üdv! Öröm találkozni újra veletek. Isabellt keresem. Tudnátok nekem ebben segíteni? Nagyon megköszönném, ha útbaigazítanátok. |
*Kitárta sötétbarna szárnyait és a levegőbe emelkedett.* |
 Izabó bólintott, és a magasba röppent. A homály ezzel el is oszlott a puszta azon részéről. |
[173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Talán csak mind benn gyűltek össze - mondta halkan, elnyomva saját bizonytalanságát. De óvatosan figyelt minden rezzenésre, és mágiáját ébren tartotta.
*A magasból kémlelte a pusztát, de nem látott senkit.
Habár Isabell nem láthatta, mosolyogva bemutatott egy cirádás főhajtást, és utánalépdelt.
Izabó bólintott, és a magasba röppent. A homály ezzel el is oszlott a puszta azon részéről.