|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 23:19 - |
Crystin magányosan lépkedett a csendes, nyugodt vizű tó partján. Bátyja, Shine ezúttal nem volt vele, hogy baj esetén megvédhesse őt, így Crystin most sokkal óvakodóbb és félénkebb volt, mint máskor.
Némán ballagott a tó mellett, a sima, rezzenéstelen víztükröt figyelve, mikor hirtelen egy apró, különös fordrot vett észre, ami felborzolta az addig nyugodt tó felszínét. Crystin megállt és gyanakodva kezdte szemlélni a vizet... de nem nézhette sokáig.
A tóból hamarosan egy polipszerű kar vágódott ki, és tapogatózva csapkodott a parton. Crystin ijedten hátrált el a víztől...
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Nyugi nincs harag.Amúgyis egy sötét lény vagyok.Jogos a kétej.-mondta és a kancára mosolygott.
(oda is reag) |
-Rendben van! Nagyszerű ötlet! -*bólintott lelkesen Crystin, majd kicsit megnyújtotta lépteit, hogy felzárkózzon Qaridor mellé és végre ránézett a csődörre.*
-Ne haragudj, Qaridor, én nem úgy gondoltam. Biztos voltam benne, hogy nem akarsz bántani. -*mosolygott kedvesen a csődörre.* -Csak tudod... jobb félni, mint megijedni.
|
-Nyugi én nem bántalak.De jogos a kételyed.Hiszen még nem is ismersz.De bennem megbízhatsz.-szólt a kancához.
-Ja és aztem mehetnénk az Alkonytenger partjához.Szép hely.-mondta.De közben alig bírta levenni a szemét a gyönyörű kancáról. |
*Crystin nagyon örült, hogy Qaridor megdícsérte a varázslatát. Tényleg jól esett neki az elismerés.
Amikor azonban a fekete csődör indulni készült, és őt is hívta volna magával, Crystin zavarban volt.
-Hát... nem is tudom. -*toporgott idegesen a kanca. Qaridor nem látszott veszélyesnek, sőt. Mindvégig nagyon kedves, megértő és barátságos volt vele, és Crystin egyáltalán nem gondolta, hogy tartania kellene a csődörtől, de bátyja nélkül nem igazán mert ilyen kérdésben dönteni...
~Nem hiszem, hogy tartanom kéne tőle. Eddig is bánthatott volna, hogyha akar. ~*gondolta magában és ezzel meggyőzte magát.
-Rendben, megyek. Végül is miért ne? -*bólintott végül és kecsesen Qaridor után ügetett, amitől nyakán selymes, ezüstös sörénye finoman meg-meglibbent az ügetés ritmusára.*
-Hová megyünk? -kérdezte, amikor beérte a csődört.*
|
-Szép.Ügyes.Jó volt.De a sötétség más ha engeded felemészti a lelked és nem tudsz másra gondolni csak a mágiára,félelmetes csatákra és így továdd.-mondta de nem akart bele merülni.
Jőssz?-kérdezte és hátatfordítva a kancának elkezdett ügetni a tó körül.
|
*Crystin a csodálattól csillogó szemmel nézett a csődörre.
-Fantasztikus volt! -*suttogta lelkesen.* -Bár az első pillanatokban egy kicsit azért megijedtem... -*vallotta be szégyenlősen.* -De aztán csodálatos volt! Nagyszerű érzés lebegni. -*sóhajtotta.
-Most én mutatok neked valamit. -*mondta, és odalépett a tópartra. Lehajtotta kecses fejét, és ezüstös szarvát óvatosan hozzáérintette a víztükörhöz. A következő percben gyönyörű, karcsú vízoszlopok tekeredtek ki a tóból, hullámos, finoman csavarodó mintákat rajzolva a levegőbe. A víz-indák felkúsztak a magasba, itt-ott összetekeredtek, egymásba fonódtak, majd újra szétváltak, és egészen addig tekeregtek, amíg végül ki nem rajzolódott belőlük egy szépséges víz-rózsabokor. Akkor aztán a víz-rózsák egyenként lehullatták víz-szirmaikat, majd a víz-levelek is visszacsurogtak a tóba, aztán az indák kúsztak vissza, és végül lassacskán az egész varázslat szertefoszlott.
-Nos, hogy tetszett? Érted már, miért mondtam az előbb, hogy nem tudom megvédeni magam a varázslataimmal? -*kérdezte Crystin csöndesen.*
|
-Még én is csak próbálgatom a saját erőmet de talán tudok valamit mutatni.-szólt azzal lecsukta a szemét és sötétség törtki belőle.
-Ne félj!-mondta a kancána.A sötét foszlányok Crystin-re csavarodtak de nem folytogattak(fejét nem fedtebe).A kancát 5 percre a levegőbe emelte majd lassan letette.
-Na tetzett?-kérdezte. |
-Fogalmam sincs-*rázta meg a kanca értetlenül szépséges fejét, amitől hosszú, ezüstszín sörénye lágyan libbent meg a nyakán.* -Én pár perce még mélyen aludtam, nem vettem észre senkit.
-A te elemed a Sötétség? Nahát! Akkor bizonyára hatalmas erőd lehet... -*ámuldozott Crystin.*
|
-De akkor kinek az ereje a tűz?-azzal egy égatett csáp darabot rugott a kanca felé.
-Már pedig ha te víz vagy akkor járt itt egy tűz.Ja nekem amúgy a sötétség az erőm.-mondta. |
*Crystin zavarában elpirul egy csöppet.*
-Hát... ami azt illeti... -*kezdte zavartan* -én nem vagyok valami... valami ügyes a harcban. Általában a bátyám vigyáz rám. -*magyarázta.* -Az elemem révén egy kicsit értek a víz-varázslatokhoz, de sajnos azokkal nemigazán tudom megvédeni magam. Csak örvényeket kavarok, meg ilyesmi...
|
-Nincs itt senki aki vigyázna rád???Bár ha jobban bele gondolok biztos meg tudod védeni magad.-szólt.
-Itt azért nem árt vigyázni.Érzem ,hogy itt óvatosnak kell lenni.-mondta. |
*Crystin bólintott.*
-Egyedül. -*felelte* -A bátyámnak máshol van dolga. -*magyarázta a csődörnek, majd gyorsan hozzátette bemutatkozását is.* -Crystin vagyok.
|
Qaridor a fű miatt halotta meg a kancát.De nyugodtan zólt.
-Üdv!Ki vagy?-szólt de nem is vidáman de nem is dühösen.
-Mielőtt megkérdeznéd én Qaridor vagyok.-szól és a kancához sétáltde tőle 2 méterrel távolabb megállt.
-Egyedül vagy? |
*Crystin nem messze feküdt a tó partján. Amint megérezte az idegen jelenlétét, azonnal felkapta a fejét a fűből és körülnézett, de senkit sem látott. Lassan felállt hát, lábait könnyedén kinyújtoztatta és ismét végighordozta tekintetét a tó körül. Ekkor már megpillantotta a fekete idegent, de a jelek szerint az is észrevette őt.
~Talán meghallotta a fű zizegését, amikor felálltam... ~*gondolta magában, miközben kíváncsiságtól csillogó szemmel figyelte a jövevényt.*
|
| Amikor Qaridor megérkezett a tó partjára inni kezdett de közben fülével halgatózott ,hogy ne tudják megtámadni. |
 -Viszlát!-azzal megfordultak és az ellenkező irányba mentek.... |
 -Hát akkor gondolom nem maradhatok veletek!
-Sziasztok!Mégegyszer köszönöm!
Azzal elindult kifelé az erdőből! |
-Szívesen!Most boldogulsz egyedül?
Visszahívta Yashát. |
-Hagyd!Majd kifujja magát és lenyugszik!Mindig ezt csinálja!Én tudom, hogy ki ő!Csak mi ismerhetjük ki őt teljesen!
Sétált utána teljesen felépülve!
-Mellesleg!Nagyon köszönöm a segítséget!-nézett vissza az ember-szerzetre! |
 -Kártesz!Ccahhhh macskafélék, mindig csak a gond van velük!-morogta, és Kártesz után rohant-Ki mondta, hogy rózsaszín senkinek gondollak!Ennyire ostobának nézel???!!!Ha valaki senki lenne, az rég elfutott volna, ha meglátja Jégvihart vagy azt trollt!Hát képzeld, nem így gondolom, és tudom, hogy mindenkinek kint van a barátja és kockáztatja az életét!!!-üvöltöttrá, hogy megértse. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Viszlát!-azzal megfordultak és az ellenkező irányba mentek....
-Hát akkor gondolom nem maradhatok veletek!
-Kártesz!Ccahhhh macskafélék, mindig csak a gond van velük!-morogta, és Kártesz után rohant-Ki mondta, hogy rózsaszín senkinek gondollak!Ennyire ostobának nézel???!!!Ha valaki senki lenne, az rég elfutott volna, ha meglátja Jégvihart vagy azt trollt!Hát képzeld, nem így gondolom, és tudom, hogy mindenkinek kint van a barátja és kockáztatja az életét!!!-üvöltöttrá, hogy megértse.