Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:47 - |
*Amethyst könnyedén, önfeledten vágtázott az alkonyi színeket idéző narancs fényben fürdő tenger partján. Itt, a Napnyugta Tengerénél, ahol örökké alkonyat volt, és a Nap soha nem ment le, csupán a horizont szélén táncolt, Amethyst szívesen töltötte az idejét. Szerette ezt a tengert. A másik kedvenc helye, ahol szintén gyakran tett hosszabb sétákat, a Napkelte Tengere volt. De a hangulatához most jobban illett a lemenő Nap nyújtotta látvány... Az egész vöröslő fényben fürdő táj kissé melankólikus és elmúlást idéző, mégis szívettépően gyönyörű és megható. Amethystnek pedig pont erre volt most szüksége.

|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]

Kuncogott Atlantica reakcióján.
-Megleődtél? Remélem, azért nem ijesztettelek meg túlságosan!-mosolygott kedvesére. |
Majdnem szívrohamot kapott és kiköpte az összes levegőjét.Gyorsan felúszott ,hogy tudjon lélegezni egy kicsit.Majd nevetve vissza úszott párjához. |

Sebastiannak nem volt szüksége a levegőre: ő tudott lélegezni a víz alatt.
Úgy döntött, beéri Atlanticát, ezért megszaporázta lépteit, majd néhány rúgással mellette termett. |
Atlantica 1 percre felúszott és levegőt vett.Majd újra alá merült és folytatta útját. |

Hátranézett, és egy Atlantica felé tartó cápát látott meg. A kanca ezt nem láthatta, de Sebastian gyorsan cselekedett:
a cápához úszott, és gondolatban közölte vele, hogy nagyon sajnálja, de el kell hagynia a terepet egy időre. A cápa mintha bólintott volna, és békésen elúszott.
Sebastian megkönnyebbült, és újra Atlantica felé indult. |
Csak úszott és egyre érdekesebb halakat látott.Majd egy nagy árnyat.Utána próbált úszni........ |

Egyre a kancát nézte, kíváncsi volt, hogy észrevette-e az alatta békésen sétálgató párját. Elmosolyodott. |
Egyre beljebb úszott. |

Megrázta a fejét, és tekintetével a kancát követte. Majd utána ment.
Belegázolt a kellemesen hűs vízbe, majd sétálni kezdett, amíg a feje el nem tűnt a víz alatt. A tengerfenéken könnyedén sétált, és megpillantotta Atlanticát. Közelebb ment, és alatta lépkedett. |
A tengerre tekintett.Belesétál.A tükö képét nézte egy darabig majd mélyebbre gézolt és lebukott........... |

-Nos... általában a múltról. Hogy mi történt, mit rontottam el, mit csináltam és mit nem csináltam...-mondta a távolba nézve.
-Egyszóval...mindenről.
|
-Min kell gondolkodnod?-kérdezte párjától de most nem nézett rá. |

Hosszan csókolta kedvesét.
-Gondolom, már észrevetted, hogy itt örökké napnyugta van.-mondta végül.- néha idejövök, mikor valamin gondolkodnom kell, vagy ha egyszerűen magányos vagyok.
Majd Atlanticára mosolygott.
-Persze az utóbbi lehetőséget már kizárhatjuk. |
Vissza csókolt. |

-Ennek örülök, reméltem, hogy tetszeni fog.-mosolygott Atlanticára, majd közelebb lépett hozzá, és megcsókolta. |
-Gyönyörű. |

Elmosolyodott Atlantica arckifejezését látva.
-Szép ugye?-kérdezte, miután kicsit közelebb ment a kancához. |
Ő viszont teleportált.Lesett a szája amikor meglátta a tengert.
|

Kirobbanóan jókedvű lett, ahogy megérkeztek. Kirúgott, mint egy kiscsikó, közben bevárta Atlanticát. |
- Rendben! - mondta megnyugodva és ő is kifelé indult, a víz és a kanca felett szárnyalva. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|