|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.27. 22:31 - |
 Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Vándorlok!De otthonom minden víz közeli hely...Csak az elemem tudott vígasztalni a nehéz időkben...,márha hozzájutotam... |
 Körülnézett.
- Itt élsz? - kérdezte nyugodt hangján. |
| Bólintott. |
Egy pillanatra elmerengett.
'Eris....Ő jött el értem és hozott magával, hogy rendes életet éljek, de azt mondta a javát magamnak kell megoldanom.......' gondolta kételyek közt.
'Idő....Abból van elég....'
- Én Fandor vagyok.... - hajtott fejet a kancának végül. |
| -Én...azt hiszem, én igen.Engem a gazdám segítet elfeledni a fájdalmat!de volt egy dolog, amitől még ő sem tudott megszabadítani!...Ezt az idő vetette le velem.-majd elhalllgatott.Kis idő múlva ismét megszólalt.-A nevem,Enya. |
Biccentett. Furcsán érezte magát. Részvét öntötte el!
Úgy érezte ez a lény hasonló hozzá! Először érezte így magát hosszú-hosszú idő óta....
- Én azt hiszem nem születtem még újjá....S tán nem is fogok.... |
| -Hát...sok mindentől függ!Aki csak egymaga van, soha nem gyógyul meg, s aki társasággal akarja palástolni sebeit, az sem gyógyul hamarabb...A gyógyulásnak rizikós útja van, de nem lehetetlen....Úgy is mondhatnám, újjá kell születni!-magyarázta. |
Csodálkozva vette szemügyre a lényt. Milyen hasonló hozzá...
- Szerinted minden seb begyógyulhat? - kérdezte hirtelen, halkan.
- Nyomuk biztos marad.... |
| -Az én sebeim már begyógyultak..de sokszor fájnak! |
Látványosan, szinte intőn végigpillantott magán, csupa heg testén. Aztán visszanézett a kancára.
- Nekem sem....Ezért nem szeretek mások közelében lenni....Vagy nem értik meg, vagy egy idő után kínos a társaságom.... |
Megdöbbent, ahogy a csődör egy csapásra a lelkébe talált...Gondolat olvasó nem lehetett, akkor mást mondott volna!
Bólintott-Igen.Nem volt éppen fényes életem! |
A kanca szemébe nézett.
- Talán Téged is sötét emlékek űznek?..... - kérdezte csendesen. |
| -Én sem vagyok egy nagy beszélgető partner!Csak meghatározott személyekkel beszélek szívesen! |
| - Én nem vagyok beszédes - mondta apró, ironikus mosollyal. |
| -Nem zavarsz!-mosolygott-Szeretem a társaságot, ha csendes! |
- Te is engem - hajtotta meg a fejét.
- Habár járnak erre lények, az utóbbi időben senki sem időzött itt.....De nem akarlak zavarni - kezdett hátrálni. |
| -Nem!-ingadta nyugodtan fejét-Nem zavarsz.Inkább megleptél! |
Megtorpant, és arra fordult, amerről a hangot hallotta. Meglepte, hogy egy unikronist lát a vízben.
Fejet hajtott, és halkan köszönt.
- Üdv! Bocsásd meg, ha megzavartalak..... |
Ahogy elmélyült a víz és közötte lévő harmóniában, mint fátyol, érezte a mozzanatokat, melyek a vízben történnek.Viszonylag távol feküdt a csődörtő, de csak akkor vette észre, amikor patájával meg érintette a vizet!Felébredt álomszerű pihenéséből, éshátra pillantott.Egy fűzfa volt köztük.Ezen áthaladva pillantotta meg az unikornist.Kicsit eldöntötte fejét a fűzfa alatt (a fűzfa lombja a vízbe lógott, sdő a lomb alatt állt-a vízben)
A csobogóktól elg távol álltak, ezért hallani lehetett halk köszönését:-Üdvözletem! |
Halk léptekkel, merengve haladt a csobogók mentén.
Gondolataiba merült, így azt sem vette volna észre, ha egyenest az Óriásvízesés alá tart. |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e!
-Vándorlok!De otthonom minden víz közeli hely...Csak az elemem tudott vígasztalni a nehéz időkben...,márha hozzájutotam...
Körülnézett.