|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Keselyüstök némán állt tovább ugyanott, de leszegte a fejét, és nem nézett a ménre.
|
 hátra lépett.Lefeküdt.Oldalából megindt a vér.Elkezdte tisztítani.
|
Mérgesen nézett vissza.
- Mégis mit vársz tőlem ezek után?! |
A kancára nézett.Elényújtotta a szárnyát.
-Bocsáss meg...feldult vagyok és minden csepp becsületemet elveszítettem...-nézett végig magán. |
Hátrasunyta a füleit.
- Ám legyen! Ég Veled! - nyerítette mérgesen, azzal megpördült, és gyors ügetésben a "lépcső" felé lendült. |
-Emlékszel amikor megkérdeztem ,hogy velem tartasz e?Na akkor elég fájdalmas képet vágott...-mondta és még csapott párat.Lent ragadt ennyi szent volt. |
Kicsit hátrébb lépett, és megvárta, míg a mén elhalkul.
- Bolondságokat beszélsz - mondta szárazon és kicsit szánakozva. |
-menj!Az a halfarkú lény szeret téged...tisztán látszik rajta.Ne miattam vesztegesd az idődet...-mondta fájdalmas nemességgel.Lábra kűzdötte magát.
-Eredj!-nyerítette és széttárta a szárnyát.Sebei megfeszültek.Egyet csapott de az gyenge és fájdalommal teli volt. |
Keselyüstökben felhorgadt valamiféle sértett büszkeség, de aztán higgadtan válaszolt, sőt még egy szelíd mosolyra is futotta az erejéből:
- Valóban nem szeretlek. De miért kellene szeresselek? Nem ismerlek, nem tudom ki vagy, mi vagy, nem tudom mit akarsz az élettől. De Te sem mondtad soha, hogy szeretnél! Csak annyit, hogy tetszem! És nem foglak itthagyni ilyen állapotban! |
Lassan kinyitotta a szemét.Érezte ,hogy oldalán egy nagy seb tátong.Óvatosan eltakarta szárnyával.
-Kesely!Tudom ,hogy te engem nem szeretsz!Menj nincs szükséged rám..menj!-mondta elcsukló hangon. |
Keselyüstök egészen a balesetig állt döbbenten, egyhelyben. Tetszik a ménnek?!?!?!? Ez a gondolat nagyon bizarrnak tetszett itt a sötétben!
- DimSum! - nyihogta már sokadszorra rémülten, és gyorsan a pegazus mellé ügetett.
- Szólj valamit! - nézte riadtan a balesetet szenvedett lényt, és csak remélni merte, hogy nem egyedül kell kijutnia innen, hogy segítséget keressen újra. |
-ez csak egy ajánlat...és mert tetszel nekem..-vált Sum hangja megtörté ,csnedessé.Az alaghúthoz lépett.
-Lexius Nomerion...-suttogta.Egy tűzgolyót lőtt ki a teste.Az alagút berobbant.Amikor elszállt a füst már látszott ,hogy szinte lépcsők lettek.Sum amikor kitört belőle a tűzgolyó vagy 10 métert repült hátra nekicsapódva a falnak. |
- Hogy tudnál Te sérülten varázsolni? - kérdezte hitetlenkedve, a mént fürkészve.
- És egyébként is....még mindig tovább akarsz menni? Így? - vált a hangja döbbent és elhűlt módon csendessé.
- Nagyon messze van a hely, ahová mész! És...miért kéne veled menjek? - töprengett tovább hangosan. |
-2 dolgot tudunk csinálni....csinálok neked egy új utat vissza tűzzel vagy velem jösz...te döntesz...-mondta szelíd nemességgel. |
- Ez borzasztó! Hisz meghalhattál volna! - szörnyülködött Keselyüstök - És most is bajban vagyunk. Nem tudom hogy másszunk fel azon a csúszós meredek sziklán, amin lejöttem! A járat olyan, hogy nem tudsz benne megállni a lábaidon! A szárnyad meg nem gyógyult meg - tette hozzá komor hangsúllyal. |
-Ennek a mágiának az a neve ,hogy Öngyógyító Varázs!Egy lény életében ezt maximum 10x idézheti meg...nekem ez a második...-mondta.
-Fogalmam sincs ,hogy ki vagy kik akarták halálomat...de van egy olyan érzésem ,hogy nem akartak megölni csak azt akarták ,hogy szenvedjek...-mondta. |
Gyorsan a pegazus oldalához sietett, hogy támogassa.
- Valahogyan biztosan ki tudunk jutni! - mondta bíztatónak szánt mosollyal.
- Én máris nyugodtabb vagyok, hogy elaludt az a tűz...Te csináltad? - kédezte halkan.
Aztán még valami szöget ütött a fejébe!
- Ki lőtt meg? És miért? |
-Én igen de a szárnyam nem...-mondta.Lassan feljebb emelgedett majd valahogy felállt. |
Keselyüstök rémülten ugrott el a tűzgyűrűk útjából, amik olyan forróak voltak, hogy egészen a barlang falához kellett lapuljon. Ott kapkodta a levegőt szívdobogva, de kerekre tágult szemei egyre DimSumot figyelték. Mi lesz vele? Ez valami védővarázslat lenne? Vagy egy borzasztó átok szabadult el?!
Amikor viszont a pergazus újra megszólalt, előrevickélt a mostmár vaksötét barlangban, szinte pipiskedve az izzó köveken. Pokoli lett idebenn az idő! De legalább a lángok eltűntek és DimSum magához tért!
- Jól vagy? - kérdezte halkan a mén fölé hajolva, de szomorú szemeivel a piros lény szárnyát is figyelte. Nem gyógyult meg...... |
Egy lány szellő ami a nyíláson tévedt be megmozgatta a mozdulatlan mén tollait.Hirtelen lángra lobbant a mén teste.Elemelgetedd a földtől.Tűzgyűrűk vették körül de a szárnya élettelenül lógótt a föld felé.Végüg a tűzgyűrűk szétrobbantak és Sum a földre ereszkedett.Lassan felnyíltak a szemei.
-Kesely...-suttogta újra de ezúttal felemelte a fejét.Szárnya véresen csillogott. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Keselyüstök némán állt tovább ugyanott, de leszegte a fejét, és nem nézett a ménre.
hátra lépett.Lefeküdt.Oldalából megindt a vér.Elkezdte tisztítani.