Témaindító hozzászólás
|
2006.09.22. 22:18 - |
'Ez itt a látomások dimenziója....Lehet, hogy ez ránk van kényszerítve.....Ez a látomás....És ha a látomást legyőzzük....Akkor megtaláljuk, amit kerestünk!' csillantak fel a szemei. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Jól van. Akkor induljunk. |
- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem véletlenül van itt ez a szakadék......De egy röpképtelen kancával, és egy ájult, kómába esett tündével nem is akarom megpróbálni! - morrantotta.
- Nincs más hátra: Glorfindelt el kell vinni innét, aztán remélni, hogy visszatéréskor sem lesz itt az illúzió! Remélem, hogy nem hiába ölte meg magát csaknem. |
- Épp ez a baj, hogy nincs! - *sóhajtotta.* |
Hátára kapta a nagytermetű, de (tünde lévén) könnyű pegazust.
- No igen.....Szóval, van valami tipped hogyan tovább? |
- Áh, értem... - *nagyot sóhajtott.*
- Remélem akkor már nem itt leszünk! |
- Csak aludnia kell....De mennyit! - horkant fel.
- Hetekbe kerülhet, mire úgy-ahogy kijózanodik! |
- De baja nincs? Mikor tér magához? - *kérdezte a nemrég megismert pegazust.* |
Csak feküdt némán a talajon...
- Az ereje oda! - mondta gyorsan odalépve.
- Mindet felhasználta...... |
*Niobé az elszürkült pegazus mellé ügetett.*
- Glorfindel, hallassz engem? |
- Akkor maradt a varázs..... - mondta lehajtott fejjel.
És a teste úgy fénylett fel, mintha fényrobbanás történt volna!!!!!
Mikor a fény kihunyt, Glorfindel elsötétült testtel feküdt a fekete köveken, a szürke táj tovatűnt, és ők egy hatalmas szakadék szélén álltak.... |
*Tanácstalanul megrázta a fejét.*
- Nincs... |
- No igen....Csak most valahogy....kifogytam az ötletekből...
Közelebb lépdelt, mag becsukta szárnyait.
- Egyéb tipp? |
- Ezt is túléltük valahogy...
*A fekete pegazust figyelte.* |
Lehuppant Niobé mellé, majd odaintett a fejével az egyik halott felé.
Kikászálódott a lény alól, ami az utolsó pillanatban ráesett, és undorral dörgölni kezdte magáról a nyálkát..... |
*Niobé körbenézett, de nem látott több szörnyet.
Felnézett az égre és nem messze magától megpillantotta Glorfindelt.
Nighthuntert azonban nem látta...* |
A lények közben kezdtek egyre jobban szétszéledni, és megdöbbentő gyorsasággal másztak Niobé felé!!!!
Gyorsan szétégetet őket, majd körülnézett merre is vannak a többiek...
Nighthunter levakarta magáról az időközben kiszenvedett lény nyelvét, és felkelt.
A szárnyát csúnyán megzúzta az ütközés, de nem volt komoly a baj, így patával, foggal esett neki a közben odaért lényeknek! |
*Niobé nem tudott segíteni Nighthunternek, mert túl közel volt a lényhez. Ha megidézett volna egy földrengést, minden bizonnyal Ő is bele esett volna.* |
- Szép volt! - kiáltotta le.
Azzal felragyogott a teste, a szárnyaiból sugarak vágtak le, és tüzes halált osztottak a lények közé.
Nighthunter bevágott egy nyálkás lény közepébe, és patáival felhasította. De az még haláltusájában felé vágott irdatlan nyelvével, és csúnyán levágta a talajra!
'Francba!' |
*Kiszemelt magának néhány egymáshoz közel lévő nyálkás lényt.
Tekintetét a földre szegezte, elmotyogott néhány szót és szemét végigvezette egy bizonyos csíkon.
A talaj megremegett, a lények alatt megnyílt a föld és azok belezuhantak.
Erős rengések közepette a talaj ismét összezárult. A földrengés helyét csak egy vékony csík mutatta * |
- Hajjajj.....Vajon mi vár még ránk? Egyáltalán kijutunk? - sóhajtotta, majd felrepült.
Nighthunter csak morrantott egyet elégedetten, majd ő is felrepült, és a nyálkás undormányoknak rontott. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|