|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:29 - |
 Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.
Ez a dimenzió rettentően szürreális tudott lenni! A mindent beragyogó sehonnen és mindenhonnan érkező fémy, a hatalmas, színes üveg-szerű darabokból álló tér, ami időről-időre egy hatalmas fordulattal átrendeződött, közben óriási csilingelést és zangést csapva, ahogy a tér darabjai egymáshoz verdőnek a szilaj kavarodásban - nos, mindez idetépővé tette ezt a helyet a legtöbb lény számára.
Neki azonban egy kiváló játszótér és gyakorlási lehetőség volt. Reflexekre, gyorsaságra, hidegvérre, figyelmre, koncentrációra és éberségre okította. Nem is beszélve a szórakozásról közben...
Mert abból egyre kevesebb jutott ki....
És jó volt tudni, hogy ez a játék valahol igenis komoly dolog, épp ezért megengedheti magának és nem kell miatta bűntudatot éreznie. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Igen, nagyon érdekelne ! - *felelte fellelkesülve.* |
- Valóban? - csodálkozott el.
- Én azt hittem Te csak érdeklődéstől hajtva jöttél ide, de igazságszerint csak eltűröd és összeszorított fogakkal vizsgálódsz....Érdekes....Sosem hittem volna, hogy egy unikornis kanca élvezhetné ezt a helyet. Már megbocsásd szavaimat, nem akarlak megsérteni. Csupán....a nagy többség reakcióit látva már lemondtam arról, hogy valaha is egy magamhoz hasonló vélekedésű lénnyel találkozhatom....Főképp erről a helyről!
Végighordozta tekintetét a rendeződött lapokon.
- Ez a hely a káosz, a veszély és a folyamatos koncentrációra-kényszerítés gyönyörét hordozza magában...És én már úgy megszoktam az itteni gyakorlatozást, hogy azt hiszem, megszerettem....Sok más élvezet elveszett, vagy nem érzem szabadnak önmagam számára, de itt....Itt szabadon lehetek.....
Visszatért az ittbe és a mostba.
- Mindenesetre jó, hogy túlvagyunk a legutóbbi váltáson.....
Fürkészőn meredt a kancára.
- Mondd, érdekelne egy igazán pezsgő hely itt? Van ennek a dimenziónak egy olyan pontja, ahol a tér lapjai álllandóan mozognak, de mindig ugyanúgy! Nem tudom hogyan lehetséges ez, de így van. A lapok egymás felett állnak, de az egyik kicsit az egyik oldalra lóg ki, az alatta és a felette lévő a másik oldalra, és így tovább és így tovább. Fésűben állnak alapok a térben egymás felett, és mindig pörögnek, mint egy fogaskerékrendszer. Nagyon észveszejtő, mikor abban haladsz lefelé. És unikornisnak is lehetséges! Tudom, mert én végigmentem rajta egyszer úgy, hogy összekötettem a szárnyaimat. Emellett a pörgős rendszer mellett közel állnak a lapok, szóval akármikor ki lehet szállni. Nagyon izgalmas, szép és minden eddigi élvezet sokszorosával rendelkezik! Érdekelne? |
- Ezek szerint sok mindenben egyet értünk. - *mosolygott Niobé.* |
- Igen, én is ezért szeretem.
Leszállt a kancával szembeni kisebb lemezre. |
- Köszönöm !
- Szerintem ez egyáltalán nem rossz benne. Legalább nem uncsi és folyton figyelni kell. |
Ide-oda pörgött, csapongott, ahogy a darabok forogtak és káoszba kavarpdtak, majd végül megállt a levegőben evezve, ahogy a váltás befejeződött.
- Szép volt. - jegyezte meg a kanca megmozdulására.
- Na, ezért kerülik el a legtöbben. |
*Niobének a torkán akadt a szava.
Gyorsan körbenézett és látta, hogy épp elsuhanni készül egy darab a fejük fölött.
Toporgott egy kicsit, utána elrugaszkodott a remegő darabtól és átugrott a másik, épp érkező darabra.
A darab egy ideig még haladt előre, aztán félig dőlve megállt.
Niobé onnan nézett Glorfindelre.* |
- Értem. Remélem a következő váltásnál sem kerül...
Nem tudta befejezni, mert az említett váltás már történt is: a darabok összeverődve új alakzatba rendeződtek.
Az a darab is, amin ők álltak remegni kezdett.
- Niobé! Mit készülsz tenni? - kiáltotta, míg igyekezett megőrizni az egyensúlyát és kitalálni, hogy merre van a kiút. |
*Niobé kíváncsian hallgatta a csődört.*
- Én már nagyon sokat hallottam erről a helyről. Jót is, meg rosszat is egyaránt. Gondoltam ideje lenne már komolyabban utánanézni ennek a dolgoknak. Ezért eljöttem hát. |
- Ismerni egészen biztosan többen ismerik, mint ahányan ide eljárnak. A legtöbb lény féli és elkerüli ezt a helyet...Nem szeretik a veszélyességét és kiszámíthatatlanságát...A természetellenes furcsaságát.... - mondta finoman elmosolyodva.
- Hát Te? Mi okból vetődtél ide?
|
- Értem - *feletle Niobé.*
- Sokan ismerik ezt a helyet ? Vagy sokan járnak erre ? |
| - Igen, amikor csak tudok. Ez egyszerre játszótér, ahol szórakozhatom, és gyakorlótér, ahol fejleszthetem a képességeimet....küzdelemre... - mondta merengve végigpillantva a mesebelinek tetsző látványon. |
*Niobé nem szeretett társaságban hallgatni, ezért gyorsan átvette a kérdező szerepét.*
- Sűrűn szoktál ide járni ? |
- Értem.
Elhallgatott, mert eddig sem tudta, hogy mit mondjon, ezért kérdezett. |
- Adottság. - *felelte könnyedén Niobé.* |
Kicsit végigmérte a kancát.
- Bocsásd meg a kérdezősködést, de hogyan kerütél ide? Ebbe a dimenzióba nem könnyü bejutni, hát még haladni benne! Főleg szárnyak nélkül.... |
*Niobé biccentett.*
- Én meg Niobé. |
- Akkor remélem semmi gond!
Meghajolt.
- Glorfindel vagyok. |
*Niobé mosolyogva hallgatta a mentegetőző csődört.*
- Én is csak most vettelek észre... |
Felugrott és megpördült, négy lábára érkezve vissza.
De aztán észrevette, hogy nincs mitől tartania, így ő is jókedvűen köszönt:
- Üdv! Elnézést a meglepetésemért, csak épp általában ide senki sem jár és így csak a változásra figyeltem, arra nem, hogy más is itt lehet. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leszállt egy hatalmas, piros darabra és zengőn felnevetett.