|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:12 - |
 *Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Sugár áttörte a lombkoronákat, és... és egyszerűen fennakadt. A pegazus kanca a lehető legnagyobb mértékben gabalyodott bele az erős, szívós indák rengetegébe, de úgy, hogy mozdulni se tudott. Szárnyaira, lábaira, testére haragoszöld indák tekeredtek, és minél jobban kapálózott, annál jobban belegabalyodott... Végül már mozdulni is képtelen volt, nyakát egyre jobban szorongatta a vastag, szívós növény, míg végül annyira szorosan tekeredett nyakára az inda, hogy Sugár belátta; bölcsebb, ha nyugton marad.
-A jó fészkes fenébe! -*szitkozódott halkan, és idegesen fújtatott. Még megkísérelt egy utolsót kirúgni hátsó lábával, de patája csak hasztalan kalimpált a levegőben. Sugár nagyon sóhajtott és csendesen szitkozótva lógott tovább az indák fogságában.* |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 - Nos, lehet, hogy jobb lenne repülni...Bár akkor pedig félő, hogy megint elragad a szél....
- Arról van szó, hogy itt, az erdő mélyén vannak olyan dolgok, amiknek a magunkfajta legföljebbb előételnek elég!
- Szóval ha valami furcsát hallasz, szólj, tartsd magad távol az indáktól és mindentől, ami túl színes! Főleg, ha valami mozog.....Rendben?
|
| -Még nem, csak odafentről láttam... Miért? Valami gond van? -*kérdezte értetlenkedve Sugár.* |
- Akkor menjünk.
Rálépett egy ösvényre és gondosan el-elégetve a felé csapodó ragadós indákat, kényelmesen sétálni kezdett egy ösvényen.
- Hm...Mondd jártál már itt? |
| -Innen nem messze, északra, úgy... talán negyed óra séta. -*felelte Sugár.* |
- Nem mutatkoztunk be. - mondta ő is mosolyogva.
- Akkor merre is láttad azt a tisztást? |
-Akkor ezt megbeszéltük. -*mondta vidáman a kanca.*
-Nem emlékszem, lehet, hogy már mondtam, de én Sugár vagyok. |
- Örülnék a társaságodnak. - mondta nemesen meghajtva a fejét.
- Egyébként a nevem Heru Silme.
- És szívesen veled tartanék legelni. |
-Nem, nem üldöztek, csak... elragadott a szél. Egy kisebb tisztás lett volna az eredeti cél, de végülis itt kötöttem ki. -*mondta vállvonogatva.*
-Nincs úticélom. Én csak úgy vándorolgatok... Mindegy, hogy hová megyek. Ez a tisztás-ötlet is csak úgy jött, hogy már kezdtem kissé éhes lenni, és itt elég zsenge fű nő.
-Hát te? Most, hogy már nincs kit megmenteni hová mész? Esetleg mehetnénk együtt. Persze, csak ha nincs ellenedre. |
- Nem, az illető elmenekült a bajból, így mire odaértem nem volt más probléma, csak annyi, hogy sikerült belerohannom pár vad trollba....Megoldottam....
- És Te? Hogy rekedtél oda? Csak nem üldözött valaki?
Végigmérte a kancát és az indákat, majd az eget felettük.
- Bár....a szél itt, az esőerdő ezen része felett, épp erre fúj....Akárki bele is sodródhat, anélkül, hogy akarná....
- Merre tartasz? - kérdezte végül. |
*Sugár könnyedén elszakította a még mindig őt tartó indákat, és zuhanás közben szélesre tárta szárnyait, ezzel még épp időben lefékezve magát. Lehuppant a csődör mellé, és hálásan biccentett.*
-Köszönöm. Szerencse, hogy erre jártál, de én azt hittem, épp megmenteni készülsz valakit... Későn érkeztél? -*kérdezte csöndesen.* |
Felvette egyik rettenetes, fényes-tüzes formáját, de ezúttal nem égetett akkora erővel.
Felemelkedett a kanca mellé, majd rá-rálehelt az indákra, amik sorra elégtek.
Ezt egész addig folytatta, míg csak pár inda tartotta a hasánál a kancát.
- Azt hiszem mostmár le tudsz ereszkedni. - zúgta és ő is lehuppant a talajra, majd felvette az unikornis-formát. |
-Öh.. nem, köszönöm! Ura vagyok a helyzetnek! Egészen ura! -*sietett a válasszal a kanca, és igyekezett rendbeszedni a tollait, ám ettől is csak jobban belegabalyodott. Végül megadóan sóhajtott.*
-Illetve... ha lennél szives! -*pillantott le megadóan a csődörre.* |
Az esőerdő mellett elhaladva furcsa zajok ütötték meg a fülét.
Belépett a fák közé és minden rezdülésre ügyelve haladt a furcsa hangok felé.
Aztán meglátat a korábban látott kancát az indák fogságában.
- Segíthetek? - kérdezte felnézve minden formaság és feleslegesség nélkül. |
*Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Sugár áttörte a lombkoronákat, és... és egyszerűen fennakadt. A pegazus kanca a lehető legnagyobb mértékben gabalyodott bele az erős, szívós indák rengetegébe, de úgy, hogy mozdulni se tudott. Szárnyaira, lábaira, testére haragoszöld indák tekeredtek, és minél jobban kapálózott, annál jobban belegabalyodott... Végül már mozdulni is képtelen volt, nyakát egyre jobban szorongatta a vastag, szívós növény, míg végül annyira szorosan tekeredett nyakára az inda, hogy Sugár belátta; bölcsebb, ha nyugton marad.
-A jó fészkes fenébe! -*szitkozódott halkan, és idegesen fújtatott. Még megkísérelt egy utolsót kirúgni hátsó lábával, de patája csak hasztalan kalimpált a levegőben. Sugár nagyon sóhajtott és csendesen szitkozótva lógott tovább az indák fogságában.* |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
- Nos, lehet, hogy jobb lenne repülni...Bár akkor pedig félő, hogy megint elragad a szél....