Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:33 - |
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a tópartra, lazán összecsukta szárnyait, majd a vízhez sétált, és lehajolt, hogy csillapíthassa szomját.* |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Szerintem meg inkább ne zavarjuk meg a tó nyugalmát! |
-Még nem!Csak az egyik társam.És baszámolójában tényleg nem túlzott azzal ,hogy gyönyörű hely!-mondta.
-Szerintem egy kicsit megmártózhatunk kedvesem! |
-Gyönyörű!-ámuldozott
-Láttad már ezt a tavat?-kérdezte |
Hamar ideértek.
-Na hogy tetszik?-kérdezte. |
Óceánia újra meglepte, de nem bánta, hogy végre igazi kihívást jelentő útitársat talált!
Talán vele valóban megéri társasan utazgatni!
- Nézd! A rét! - kiáltotta, és valóban: át is értek! |
Még vett egy nagy lélegzetett é galoppozni kezdett az egyik szirt felé.Mikor a szirt véget ért egyszerűen elrugaszkodott.Kicsit zuhant de patája viszonylag hamar elérte a hegy oldalát.Ahogy földetért fejé lehajlott és egy kisebb mélyedésben állt.Hirtelen felkapta a fejét és galoppozni kezdett.Hamar beérte Roquen-t és alatta galoppozott. |
- Akkor sok sikert! - mondta vagányan, azzal fejest ugrott a mélybe, szárnyait éppcsak annyira kinyitva, hogy az így elkapott szelek elkezdjék messzebb sodorni a meredek hegyoldaltól, ami lefelé szélesült. Hihetetlen zuhanás-repülés volt ez! Úgy érezte övé a világ, ahogy a roppant hegyet lassan maga fölé és mögé engedte, és ő leereszkedett a világ tetejéről! |
-Persze!Indulhatunk!-mondta és készen állt arra ,hogy tovább induljanak. |
Roquen végignézte a kancát. Kicsit kifulladtnak tűnt, de semmiképp sem fáradtnak!
Ő is vetett még egy pillantást a hatalmas panorámára.
- Igen, de ez még a fele sem a valódi részének! Azt keresni kell! Megaztán...van olyan vidék, ami sosem látszik. Mehetünk? Eddig jól jöttünk - mosolyodott el végül csak-csak a kancának. |
Hamar ő is odaért.Megállt Roquen melett.
-Szép!-mondta és elmoslyodott. |
Hökkenten nézte az egyik helyről eltűnt, majd a másik helyen feltűnt lényt! Aztán csak merészen elmosolyodott magában, és leszállt a meredély tetején. Előtte terült el szinte az egész Birodalom! Gyönyörű volt!
Hátrapillantott, hogy hol tart Óceánia. |
Először még könnyedén csuszkált a köveken.De aztán rájött ,hogy nem lesz olyan könnyű dolga.Megállt.Becsukta a szemét.Hirtelen köddé vált.Feljebb teleportált ahol könnyebben haladott.Ott galoppozni kezdett. |
Könnyedén gyorsítani kezdett....Előtte egy meredek emelkedő látszott, amin túl a hatalmas hegyoldal vezetett lefelé, elfelé, Roquen épp oda akart érni!
Így, mikor épp az emelkedő elé ért, felkapott egy légáramlatra, és szinte felliftezett a magasba! Süvítve emelkedett, és kíváncsian várta mihez kezd a kanca. |
Mivel a földi emberek számára egy arab telivérnek látszott de félig az is volt.Teste könnyü volt.Lábai hosszuak és karcsúak.Könnyedén suhant. |
Vagányul és kissé flegmán nézett a kancára, de elmosolyodott.
- Akkor rendben! - nyerítette.
Suhanni kezdett a tópart felett, nem túl magasan.
- Gyere! |
Merész mosoly jelent meg az arcán.
-Bírom a kiképzést!-mondta. |
Roquen egy pillanatra hátrarebbent a levegőben meglepetésében, majd elgondolkozott pár percig.
- Miért is ne.... - mondta végül higgadtan.
- De én nehéz terepeken is átmegyek néha! |
-Értem!-mondta.
-Veled tarthatok a vándorlásod során?-kérdezte hirtelen. |
Horkantott.
- Félreértettél! Minden máguslény azzal él, csak az a kérdés mennyit varázsolsz a hétköznapjaidban. Ha nem boldogulsz túl jól, jobb, ha elmész. Én sem maradok itt soha sokat. |
-Ez számomra nem túl bíztató mert én nem vagyok valami jó mágus de azért varázzsal élek!-mondta. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|