|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.13. 12:29 - |
*Despota egyenesen a Legendás Kristály Hegyhez repült. Őrült tempóban hasította a szelet.
A messzeségben lassan kirajzolódtak uticéljának körvonalai. Egy kicsit lassított. Még sosem járt itt, ezért nem tud erről a helyről semmit.
Addig lassított sebességén, míg végül csak egy helyben lebegett. Néhány hosszú perc gondolkodással telt el.
Utána ismét egy gyors tempót felvéve közeledett a csúcs felé.
Amikor már egészen közel járt, egy hatlamas Erő-hullám csapta meg. közvetlenül utána még egy, az előzőnél is keményebb.
Despotának viszonylag könnyen sikerült ezeket "átlépnie", a gyors tempónak hála. Amint átlépte a második hullámot, szinte elviselhetetlen mágiájú térségbe érkezett.
Nemsokára ledobbant a csúcs egyik részére.* |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Jól van, akkor valószínűleg valami olyat keresünk, ami "elvarázsol" és mindenféleképpen magunkkal vinnénk...
*Széttárta szárnyait, elrugaszkodott és felszállt.
Beszállt az aranyhalom fölé és onnan szemlélte.
Aztán gondolt egyet és elkezdett ereszkedni.* |
 - Semmi egyebet nem tudok róla. A legendában annyi szerepelt, hogy csábereje volt. A halandó, aki megszerezte, hiába kapott figyelmeztetést, magával vitte. - mondta morogva-tűnődve, és belerúgott egy gyönyörű aranykoronába, ami a halom szélén feküdt.
Kíváncsi volt, a törpe szól-e valamit erre, de meg se nyikkant.
'Kényszerű őrködés lehet.....' |
*Despota elfordult a szellemtől és az arany felé tett néhány lépést.
~Ez lehetetlen! Sosem fogjuk megtalálni!~*
- Miféle gyűrű rémlik Neked Drongun? |
Ő is vicsorogva rázta a fejét.
- Valami gyűrű rémlik. Ennyi.
A szellem sóhajtott, és kezével az aranyhegy felé intett.
- Több ezer, sőt tízezer gyűrű van benne! Nem tudok segíteni nektek. Keressétek meg, ha tudjátok. Megengedem, hogy megmentsétek a bajbajutottat. De vissza kellhoznotok ide azt, amt elvittetek (bár ne kellene elvietek innét semmit!). Ha bármit elvisztek és megtartjátok, kiteljesedik rajtatok az átok! |
*Despota Drongunra nézett, aztán vissza a törpreszellemre.*
- Konkrétan nem. |
Ő már csaknem vicsorgott a törpére.
A szellem nyugodt maradt.
- Nem. Valószínűleg a két mágia összefonódott, s így valóban jó eséllyel van itt valami, ami segíthet nektek. Tudjátok mi az, amit kerestek? |
*Despota többször végigmérte a szellemet.*
- Miért, talán tévedünk? - *kérdezte nyugodt hangon.* |
- Ki vagy te? - hörögte csöppet sem barátságosan.
- Eme kincsek őre. Óva intelek mindkettőtöket atól, hogy bármit is elvigyetek! Átkozott kincs ez! Legyetek lelketekben erősek, elmétekben hatalmasok, s ne háborgassatok itt semmit!
Drongun szerencsétlen képpel Despotára nézett, aztán horkantott, és beszélni kezdett a szellemhez:
- Kell a rosseb! Semmit sem akarunk ebből a lélekpusztító halomól! De belezuhantunk az idevezetó járatba, és azt hittük ide kell jönnünk. Kapcsolatot láttunk egy számunkra fontos varázs és ezen hely között.
- Kapcsolat? - a szellem hangja kétkedő volt.
- Egy valkűr... - morrantotta Drongun kelletlenül.
- Óh. - a szellem úgy tűnt kezdi érteni.
- A valkűrt akarjátok kiszabadítani. S ismerve a történetét, hiszitek, itt meglelitek a megoldást.
A törp szelleme ezúttal már Despotát is alaposan vizslatni kezdte. |
*Kissé lemaradva lépett be a hatalmas terembe.
Szeme megakadt a rengedeg csillogó-villogó aranyon. A sötét falakon mindenféle ábrák látszódtak.
A furcsa, túlvilági hang kizökkentette merengéséből.* |
Kezdte zavarni a varázs. A pezsgése áradt a falakból, a levegőből, előlük, mögülük...őrjítő volt!!!!
Prüszkölt egyet, amitől kissé jobban lett, és végül odahagyva a csoszogást, talppárnáin nesztelenül trapplova, kissé lapulva begyorsult.
Semmi veszélyt nem érzett.
Egy morranással ugrott be a hatalmas terembe, és elállt a lélegzete!
Támadó őrök, harcosok, mágusok helyett egy óriási, üres teremben, egy óriási aranyhalom mellett találta magát!
Vicsorogva hátrált, mert az arany tündökölt a csupán pár darab fáklya fényétől!
- Üdv idegen! - szólt hirtelen egy rekedt-suttogó hang oldalról.
Nagy ugrással szembefordult a hang gazdájával, harcrakészen kimeresztve karmait, és újra le kellett döbbenjen: egy törp szelleme nézett vissza rá kedves tekintettel. |
*Nem tartotta túl vidám befejezésnek Drongun utolsó mondatait.*
- Hát, azért reméljük a legjobbakat.
*Csendesen lépkedett a koromsötét, ugyanakkor hatalmas földalatti járatban. Minden kis zajra figyelt, és igyekezett semmiféle zajt sem hallatni.* |
- Sokak szerint a Kristály a Mágia önnön dicsőségére lérehozott remekműve. Ritka ez, de van ilyen. Néha valami kiváltja, néha valóban csak úgy, maga a Varázs cselekszi ezt. A lényeg az, hogy az ilyen helyeken mindenre fel kell készülni. Olyan varázsokra is, amik elég meglepőek....Valamit eltüntet tízezer évre, hogy aztán előhozza, legendákat elevenít fel....vagy éppen....aki elég ügyes, az eldughat itt valamit.....Simán elszabadulhat itt akármilyen, nem is gyenge természetes, vagy épp teljesen természetellenes varázslat! A valkűrt köti a neve.....talán ez a varázs nagyon kiteljesedett...vagy egyesült egy másikkal! A lényeg az, hogy egyik varázs hathat, vagyis hat a másikra, és ahova megyünk, szerintem kapcsolatban áll a valkűr mágiájával. A legendája szerint a zárómágiát és mágikus gyűrűvel törte át a megmentő....Amit egy megszerzett kincsből kerített......Amit egy sárkány legyőzésével birtokolhatott....Én egy sárkány mintájára léptem, úgy kerültem ide...Előttünk pedig, s ebben majdnem biztos vagyok, arany csillog...Mostmár csak az a kérdés, hogy ez a kincs is átkozott-e....A valkűrnek és megmentőjének korai halála a kincs átkának volt betudható.............
Elhallgatott, és némán szaporázta tovább lépteit. |
*Követte Drongunt.*
- Szabad megkérdeznem, hogy mire gondolsz? |
Ő is arra fordult.
- Én már sejtem is mi..... - morogta, és elindult. |
- Igen.
*Végre megszokta szeme a sötétséget, így már egész jól látott.*
- Mielőtt egymásba akadtunk volna, épp a másik irányba néztem. Volt, vagy van ott valami.... |
Drongun morrantott egy igent.
- Te is lezuhantál? |
*Despota felpattant és a hang irányába fordult.*
- Drongun? - *kérdezett vissza.* |
Drongun a szó szoros értelmében pofára esett, és csúszott legalább két métert.
Morogva felpattant, és villámló szemekkel megpördült.
Aztán ledöbbent.
- Despota? - hitetlenkedett. |
*Olyan sötét volt idelent, hogy nem lehetett semmit sem látni. Igaz, ez nem zavarta Despotát. Néhány perc és tökéltesen fog látni.
Egyszer csak mozgolódásra lett figyelmes nem messze magától, majd a másik irányból valami, vagy esetleg valaki (??) feldöntötte...* |
Morogva haladt a töksötét járatban.
'Ha nem lennék félmacska, most átkozódhatnék....'
Valami megcsillant előtte.
Mint szemben a fény.
Kilőtt felé! |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Semmi egyebet nem tudok róla. A legendában annyi szerepelt, hogy csábereje volt. A halandó, aki megszerezte, hiába kapott figyelmeztetést, magával vitte. - mondta morogva-tűnődve, és belerúgott egy gyönyörű aranykoronába, ami a halom szélén feküdt.