|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.14. 13:24 - |
 Megérkezett a nyomok forrásához.
Előtte a hátborzongató Kristály magasodott.
A mágia által teremtett hely sokak számára egy rettenetet jelentő hely volt. A mágia pusztán önnön gyönyörűségére teremtette, és a mai napig rendkívül erős volt a varázs benne. Sugározta.
Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy ezt a csalókán üres és mégis életteli helyet is megfertőzte a Sötétség. De a legutóbbi ellenfele nyomai akkor is idevezettek, tehát itt kell továbbkeresnie!
Bár ezt könnyebb volt elhatározni, mint akár csak elkezdeni...
A hegy lábainál mágiazár terült el. Valahányszor valaki elindult felfelé és a Hegy úgy határozott, hogy nem engedi fel, a vándor vagy azt kezdte el tapasztalni, hogy egy bizonyos út megtétele után visszakerült a kiindulópontjára, vagy azt érezte, hogy minden lépés egyre nehezebb lesz és végül feladta, vagy egy mágia megkötötte és haláláig ott kellett állnia, vagy fel sem bírt lépni az ösvényre, ami felfelé vitt. A levegőben pedig a Hegy még nehezebben megközelíthető volt: néha az utazó épp maga előtt látta, aztán hirtelen átkerült a Hegy túloldalára, néha egyszerűen olyan erős lett a szél, hogy a leszállásnak a gondolata sem jöhetett szóba, néha pedig a Hegy ellehetetlenítette magát: egyszerűen nem látszott olyan pont, ahová lehetséges lenne a leszállás.
De azért voltak, akik már felmentek vagy leszálltak rá....
A Mágia, önmagában, furcsa dolog, éppen ezért nem olyan egyszerű egy ilyen helyet uralom alá hajtani...Talán a Sötétség csak feljutott rá, de nem jutott bele...
Akkor pedig Rauconak is van esélye....
Lehajtotta a fejét és mindig csak maga elé nézve, mindig a következő lépésre koncentrálva elindult fel....
És sikerült!!!!
A Hegy határvidéke mögötte volt. Az irdatlan kolosszus még most is hatalmas és valahogy távoli volt (pedig már benne járt), de már érezte, hogy nem lesz baj....Hogy átjutott a próbán....kapun....
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Hirtelen ordított egyet, csak úgy, minden ok nélkül. Erre reccsenés hallatszott, és kis kristálytömbök, mint valami lavina, gurultak lefelé...egyenesen egy idegen sárkány feje felé!
Celebrant meghökkent az idegenen, de gyorsan cselekedett:
Odaszállt a feje fölé, és szárnyait szélesre kinyújtotta, mint valami esernyő.
A kőkemény kristálytömbök egyszerűen leperegtek acélhoz hasonlatos szárnyán. Nagy robajjal leszállt az idegen mellé.
-Üdv!-csukta össze szárnyait.
-Mi járatban erre? Ez elég veszélyes hely, és te nem látszol valami szívósnak.-jegyezte meg. |
Kiara, mivel nem volt semmi teendője, úgy döntött, leül. Szóval leült. Fölnézett az égre.
-Hmm. Valaki mintha közeledne az égből. Vajon ki lehet az? |
Celebrant unottan repült, végül leszállt a Kristály lábainak egyikére.
Körülnézett.
'Hm...nem is rossz hely. Lehet, hogy itt maradok.' ez persze úgyse lehetett igaz, hisz Celebrant mindig vándorolt. Egy idő után, akárhol is volt, mindig mehetnékje támadt. Gyanította, hogy ez itt is így lesz. |
| Kiara odaért a hegy lábához. Hm. Gyönyörű! gondolta |
 Trója felkapta a fejét
-Bocsáss meg!El kell mennem!Tetszel nekem.ezt tudnod kell!
Megpuszilta és elvágtatott! |
| Trója még mindig csak követte.Nézelődött, még sosem járt erre.Legalábbis nem emlékezett rá. |
 Szótlanul mentek fölfelé. |
| Trója megrántotta a vállát és a kanca után indult. |
| - Az már nem tőlem függ - mondta halkan, és elindult felfelé. |
| -Hát jó!Ha Te mondod.És ha rájövök, hogy ismerjük egymást, akkor mi lesz? |
| - Igen! Ez itt a Kristály! Nagyon erős mágiák és energiák uralkodnak rajta! Most elviszlek a Látomások barlangjához, ahol remélem látni fogod, hogy ismerjük egymást! |
Trója végre beérte.
-Most elmondanád, hogy hova a fenébe jöttünk? |
| Ledobbant a talajra. |
| Leci már nem hallotta Rauco szavait és eltűnt a messzeségben! |
| Leci már nem hallotta Rauco szavait és eltűnt a messzeségben! |
- Inkább mennél innét jó messzire! - morogta és várni kezdett.
Előbb-utóbb ellenségeinek fel kell tűnjön, hogy él és a Hegyen van, így várta, hogy kit küldenek majd ellene.... |
Leci hallgatott Raucora.Nem foglalkozott szidalmazásával, csak hátrálni kezdett!
Nagy szélörvényt kevert maga örül és hátrálva becsukta a szemét koncentrált!
Lehet, hogy még nem fogta teljesen közre az a hurok, de valahogy kikeveredett belőle!
Lassú vágtába kezdett és még visszakiálltott Rauconak!
-Nem érdekel mennyire utálsz!Kiszabadítalak valahogy!
És távolodni kezdett a kristályoktól! |
- Te is belekerültél egy hurokba. - mondta fintorogva.
- Egy mágia került rád is, meg rám is...És azzal, hogy közel jöttél hozzám, Te is bezártad magad egybe! Most, ha támadó jön, alig lehet majd menekülni! És harcban Te most nem sokra mész...És meg nem tudok segíteni...Bár meg sem érdemled... - csikorgatta a fogait dühében.
- Próbálja meg távolabb menni! - mondta végül, mikor más nem jutott az eszébe. |
Leci próbált egyre közelebb menni, de Rauco állva is távolodott!
-Várj meg!Először is miért ne jöjjek utánad, ha szeretném megköszönni, hogy nem hagytál ott!
Másodszor pedig, akkor nem harcolok hanem menekülök! |
- Ide ne gyere! - üvöltötte.
De késő volt. Érezte, ahogy a pegazus is csapdába került, ahogy ő is.
- Ó, Te szerencsétlen! Most mindketten ittragadtunk!!!! És ha jön valami sötét lény nem tudom hogy fogsz tudni ilyen szárnnyal harcolni!!!!! - hörögte keserű dühvel. |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megérkezett a nyomok forrásához. 
Hirtelen ordított egyet, csak úgy, minden ok nélkül. Erre reccsenés hallatszott, és kis kristálytömbök, mint valami lavina, gurultak lefelé...egyenesen egy idegen sárkány feje felé!
Trója felkapta a fejét
Szótlanul mentek fölfelé.