Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Csodálkozás ült ki arcára.
-Valóban! Ezek szerint Atlantica a Te húgod?-el kellett mosolyodnia a felismeréstől. |
-Van.Egy húgom.Atlanticának hívják és az egyik társad párja a ha jól tudom Sebastian párja lett!-mondta. |
Megrázta kecses fejét.
-Nincs. Neked?-kérdezte érdeklődve. |
-Én már voltam a tengerparton is!-mondta.
-Szép hely!
-Van testvéred?-kérdezte. |
-Én is.-bólintott.
-Bár eddig ez az első hely, ahol járok a Birodalomban.-vallotta be. |
-Csak vándorlok!-mondta.
-És te? |
-Persze!-mosolyodott el. Majd kíváncsian nézte végig az unikornist.
-Mi járatban erre? Nem tűnsz idevalósinak.-jegyezte meg, persze nem gúnynak szánva. |
-A nevem Desperaldo!
-Tegezhetem? |
Összerezzent az idegen hangtól, de mikor rájött, hogy nincs mitől félnie, kecsesen biccentett a ménnek.
-Üdv! Vénusz vagyok.-mutatkozott be kedvesen.
-Én önben kit tisztelhetek meg? |
Desperaldo észre vette a kancát és tátva aradt a szája.Nagyon szépnek találta.Kilépett a fa alól és már az sem zavarta ,hogy esik az eső.Oda lépett a kancához.
-Üdvözletem!-mondta és meghajolt.
-Kegyednek mi a neve?-kérdezte udvariasan. |
Elmélázva ügetett kényelmesen a dús fűben, mikor csöpögni kezdett az eső, majd mikor valóban rákezdett, Vénusz élvezettel vágtatott ki a fák alól, hogy jobban érezhesse a hűs esőt.
Majd, lépésbe átváltva újra fák közé ért, ahol döbbenten vette észre, hogy begöndörödött a sörénye.
'Sebaj' gondolta jókedvűen, és kecsesen tovább lépdelt. |
Csöndesen baktatott a fák között.Hirtelen el kezdett esni az eső.
-Már csak ez hiányzott!-mondta.Kicsit már elkezdett beletörödni abba ,hogy huga már szerelmes és ebbe ő nem szólhat bele.Csöndesen megállt egy fa alatt ,hogy kevésbé ázzon. |
Jaj, boocsánat, nem vettem észre, hogy eddig ide írtál:(
Bólintott Calindornak, s folytatták az utat!Amikor hitelen eltűnt , elköszönés képp biccentett és eltűnt ő is. |
Calindor metszőn nézett fel hirtelen.
- Nem üldözhetjük tovább.....Menni kell - mormolta, és hirtelen a sűrűbe ugrott, visszafelé szaladva.
Kihívás csak a farkasra várt.
Ennyi időt kaptak hát kölcsönbe......
A három lény szélsebes galoppban tűnt el a lombok közt. |
Icekrystal újabb óra fárasztó, izzasztó, lassú és főképp eredménytelen menetelés után megállt, és nagyot sóhajtott.
- Kihívás, ez így nem fog menni - mondta komoran.
- Lassúak vagyunk, nem tartozunk ide....Bízzuk Calindorra!
Harciasan és tiltakozva horkantott, Liliára meredve megfordulva.
- Dehogy! Nem adhatjuk fel! - kiáltotta, de a kanca fáradt, szinte esdeklő tekintetét látva bólintott. Habár úgy, mintha a fogát húznák.
- Calindor, mi a hibiszkuszosban megvárunk! Nem tudunk tovább menni! - kiáltotta előre.
Calindor megállt és egy hosszú vonyítással felelt.
Aztán Azúr Szikrára nézett.
- Jössz tovább? |
Gonosz vigyor jelent meg arcán.
'Eljött a bosszú ideje!'
A kancával együtt eltünt. |
-Na jó megteszem!-mondta azzal megérintette a csődör oldalát és együtt elteleportáltak a Végzethegyre.
(oda is reag) |
- Az már az Én ügyem.Mondjuk úgy,hogy "családi viszály".Azt hittem megbízhatok benne!Hogy valós a köztünk lévő báttyj-öccs kötelék! ... Bosszút esküdtem! - mondta végül.
- Neked pedig azért lenne mindegy,mert úgysem ismered.Nem ismered és nem tudod milyen.Nem izgatna a halála,mint ahogy az eddigi létezése sem. |
-Miért akarod megölni?-kérdezte kiváncsian.Nem akart ártani a másik ménnek.
-Miért lenne mindegy? |
Széles,ördögi mosoly jelent meg az arcán.
- Bántani? Én? Ugyan! - kacagott fel lágyan,majd tekintete vérszomjassá vált - Nem! A halálát akarom! Azt akarom,hogy az életéért könyörögjön nekem!
Dobbantott,majd tekintetét elfordítva merengeni kezdett a múlton.Visszafordult és lágyan a kancára nézett.
- Akkor segítesz vagy nem? Neked úgyis mindegy. |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|