|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Sötét Herceg újra felnevetett
-Nem.-válaszolta félelmetes vigyorral az arcán.
 Syrkol tudta mi lesz ennek a vége, de nem szólt, és nem avatkozott a dolgokba.
|
 -Üdv...-köszönt kissé tartózkodóan.
-Ti ketten... testvérek vagytok?-kérdezte, bár nem volt meggyőződve róla, hogy egyenes választ kap rá. |
A levegőb szimatolt.
-Ki van itt?...Kanca....
-Az előbb már elment.Legalábbis úgy láttam.
Aztán észrevették az egy kupacban álló fákat.
Sötét Herceg a szarvát nekik szegezte majd oldalra húzta a fejét, mire a fák fele arrébb húzódott.Aztán a másik irányba húzta a fejét és a fák másik fele arrafelé húzódott el.Egyszóval ketté osztódtak a fák és ott volt középen a sárga kanca.Syrkol dühösen megrázta a fejét.Sötét Herceg felnevetett és odaügetett.Körüljárta és jól felmérte a kancát.
-Helló!-morogta neki, de nem olyan barátságos hangon. |
Nagyokat pislogott döbbenetében, ahogy a fák mögül láthatta az újjabb unikornis megjelenését. Látszólag hasonlított Syrkolra: ugyanaz az izzó szempár, ugyanaz a gyűlölettől izzó aura vette körül. Sunny úgy gondolta, egyelőre nem kockáztatja meg, hogy előbújik, hátha aztán valami baj lesz belőle, így tovább figyelte az eseményeket.
"Mennyire hasonlók, mégis mennyire különbözők..."gondolta. |
Syrkol mikor már úgy látta, hogy eltűnik a kanca, újra lefeküdt és lehunyta a szemét.Erősen koncentrált, tudta, még mindig a közelben van egy más féle erő, de ez már nem volt zavaró.A fa megint feketedni kezdett.Syrkol hirtelen kinyitotta vörös szemét, benne égett a tűz.Majd a fe ketté hasadt.A szél is feltámadt, mire egy sötét, mindent elnyelő "kapu" jelent meg a fa törzsén.A sötétségből egyszercsak előlépett Sötét Herceg....
Ahogy Sötét Herceg kilépett a "kapuból", a fa gyengébben, de vissza nyerte eredeti formáját.
-Üdvözöllek "Testvérem"!-morogta, mély, fekete hangján.
-Üdvözöllek Sötét Herceg! |
| Kicsit megbántva érezte magát. Elügetett, felfogva a csődör mondatát. Nem ment el, ahhoz túl kíváncsi volt, de elügetett jó messzire, majd befordult egy szűk ösvényre, és egy fa mögül nézte a fejleményeket. Gondolatban megkérte a fákat, hogy ne engedjék egyetlen testrészét se kilátszódni, mire azok engedelmesen, összébb húzódtak, mikor Syrkol nem nézett oda. |
-Hát nem fogod fel igaz?
Kérdezte idegesen.
-Te vagy a gond!Hogy itt vagy.Ha egy kicsit egyedül lennék akkor sikerülni szólni az egyik "testvéremnek" és akkor nem lennék egyedül.Érted?E-gye-dül! |
| Látva, hogy Syrkol teljesen figyelmen kívül hagyta a kérdést, sóhajtott, de úgy döntött, hogy kivárja a végét. |
Syrkol egy nagyot sóhajtott.
-Ja!Már tudom, hogy mi a gond!
Ránézett a kancára és mintha hirtelen elfeletette volna egy nagyot sóhajtott és nézte a fát. |
Sunny mostmár érdeklődve figyelte az eseményeket.
-Mit csinálsz?-kérdezte, de sejtette hogy mi lesz a válasz."Semmi közöd hozzá"gondolta magában Sunny, de a kérdést már nem szívhatta vissza. |
Lefeküdt a fa elé és szemét becsukta.Majd hirtelen kinyitotta vörösen izzó szemeit, mire a fa kezdett levelei lehullottak és törzse kezdett ketté újra befeketedni és ketté nyíni.De aztán egy pillanat múlva összezárult és minden visszaállt.
-Na?Most meg mi baj? |
| Sikerült a földön maradnia, de a vihar alaposan meglepte. Nem értette, miről beszél az unikornis, de csöndben maradt, úgy gondolta badarság volna most megszólalni, és tovább nézte, mit csinál. |
Szarva újra felizzott és óriási vihar keletkezett.Syrkol körül forgolódott az egész.A kancát is majdnem elvitte a szél, de hirtelen leállt az egész.
-Vége?Vége!Na ezzel sem kell foglalkoznom.
Ahova indult, onnan érkezett a hír az elméjébe, hogy el lehet felejteni azt a csatát.Úgy gondolta marad, mert a hely tetszett neki, de volt egy kis bökkenő amit most el is felejtett.
Ügetett egy két lépést miközben felmérte az egyik fát. |
| egy lépést hátrébb lépett, és csöndben nézett vissza az unikornisra. |
-Te nekem ne magyarázz!
Üvöltött rá, hogy orruk majdnem.Még fújt egyet az arcába, aztán hátrébb lépett és dühösen nézte az idegent. |
-Talán valami rosszat mondtam? Megértettem, hogy semmi közöm hozzá!-mondta, és arrébblépdelt.
"Tipikus csődör"gondolta. |
Még mindig kihúzva magát folytatta:
-Rendben?Semmi sincs rendben!Na most azt ajánlom állj félre! |
Bólintott, közben tekintetével követte a csődört.
-Rendben. |
Syrkol lehiggadt, de fölénnyel húzta ki magát és úgy nézett le az idegenre.
-Valahogy úgy érzem semmi közöd hozzá!
Körbeügette és felmérte.
|
Újra felvette higgadt modorát. Odament az egyik fához, hozzáérintette a szarvát, mire a fa visszaváltozott, és hálásan sustorgott neki.
-Ezt naphosszat csinálhatnánk, de úgyse lenne semmi értelme. Nem akarok beléd kötni, de elárulod nekem, mitől lettél ily feldúlt? Vagy megint haragra gerjedsz és rám uszítasz valamit?-furcs fény csillant a szemében ahogy az unikornisra nézett. Rengeteg dühöt látott a szemében, mégsem tudott rájönni, mi okozta ezt.
"Talán a Sötétség"gondolta magában, de csenden várta a választ, vagy az esetleges újabb kitörést. |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Sötét Herceg újra felnevetett
Syrkol tudta mi lesz ennek a vége, de nem szólt, és nem avatkozott a dolgokba.
-Üdv...-köszönt kissé tartózkodóan.