|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 15:17 - |
 *Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Na mi lesz? Nem mész? -kérdezte halkan. Majd neszezést hallott jobbról, abból az irányból, amerről az őzike jött. A kis állat ijedten megugrott, és bevetette magát az erdőbe. Eldina lassan oldalra fordította a fejét, és két trollt látott előmasírozni a fák közül, bamba vigyorral a képükön. Az egyik egy könnyed mozdulattal kidöntötte az útjában álló fát, a másik pedig gyökerestől kicsavart egy fenyőt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Sokáig szótlanul nézte a két sárkányt, majd hosszú hallgatás után aprót biccentett nekik.*
-Aiya, mära mesta! -*felelte üdvözlésképpen.* -Üdvözletem.
*Visszafordult volna Üstököshöz, de mivel szeme sarkából látta, hogy a jövevények továbbra sem tágítanak, ismét feléjük pillantott, s udvariasan, ám annál fenyegetőbben szólalt meg.*
-Nemes dolog volt, hogy a segítségedet ajánlottad, s mi igazán nagyra értékeljük, de hallottad az unizust. -*intett fejével finoman Üstökös felé.* -Minthogy még mindig itt vagy, felteszem, egyebet is óhajtasz, mint segítséget nyújtani, így hát felteszem a kérdést; mi segíthetünk Neked valamiben?
*Sörényében a lángból és lélekből szövődött madarak finoman meglobbantak, ahogy Quenya a sárkányokra szegezte fényes, parázsló szemét.*
-Az utunk igen sietős, így ha van bármi, amit tehetünk érted, nagyon kérlek, gyorsan mondd. |
Kíváncsian ment ő is közelebb a hangok forrásához, és két lószerű lényt pillantott meg.
-Üdv!-hajolt le hozzájuk. |
*Meglepetten pillantott az idegen hang irányába.*
- Üdv.
*Finoman visszautasította az ajánlatot.*
- Nagyon rendes tőled, hogy felajánlottad, de nem hiszem. |
 Roldo felkapta a fejét.A közelben beszédhangokat hallott.Hamar észrevette a két lószerű lényt.Közelebb lépdelt hozzájik, látta, hogy az unikornis nagyon tanakodik valamin.
-Üdv!Segíthetek valamiben? |
*Biccentett az érkezőnek.*
-Üdv! -*mondta, és finoman elmosolyodott.* -Nos, innen merre tovább? |
*Irdatlan tempóban szelte a levegőt.
Elérte a mindenhol fehér tájat. Ekkor kicsit lassított a tempón és lejjebb ereszkedett, hogy könnyebben megtalálja útitársát, Quenyát.
Szerencséjére hamar megpillantotta a kancát.
Ledobbant nem messze az unikornistól és odaügetett hozzá.* |
| *Lángból és lelkekből szövődött, fényesen ragyogó madarak rikoltottak fel hangosan, s a kanca hirtelen alakot öltött mellettük. Körülnézett, tekintetével az unizus csődört kutatta, ám egyenlőre sehol sem látta Üstököst.* |
| -Nah mindegy!Hagyjuk!Majd megtanulod használni!-mondta. |
Felsóhajtott, és megrázta fejét.
-Mivel ilyen későn jelent meg, olyan hirtelen jött és olyan nagy szinten, hogy még ma sem bírok vele.-mondta.
-Először azt hittem, csak azért van ez, mert gynege vagyok, de a gazdám azt mondta, ha ez mással történik, ő sem bírna vele teljes mértékben. |
-Az sosem baj, ha visszafogod magad!-mondta.
-De hogy lehet, hogy nem tudod kordában tartani az erőd? |
-Köszönöm.-mondta halkan, majd fejét beledörgölte a friss hóba, hogy rendbeszedje magát.
Fejét megrázta, és egyből jobb is volt.
-Azért...megpróbálom a továbbiakban visszafogni magam.-mondta egy kicsit szégyellősen. |
| -Nem, nem!Maradok!Erről nem tehetsz!-mondta higgadtabban, de még egy kicsit idegesen. |
Erre gyorsan megtörölte szemeit, és belekezdett, nagy sóhajtás kíséretében.
-Minden kiskoromban kezdődött...akkor még nem jelent meg az erőm, mindenki azt hitte, hogy nem is fog.-mondta.
-Mikor felnőttem, akkor viszont egyik napról a másikra mutatkozott meg, de olyan mértékben, hogy..hogy..-itt kicsit elakadt.-kis híján elpusztítottam az otthonunkat. Emiatt ki is tagadtak.-hajtotta le fejét.
-Mikor a gazdám rám talált, egyedül voltam, és nem engedtem közel magamhoz senkit. Ő azonban valahogy más volt...ő tényleg megértett, és...de nem ez a lényeg. Dorcsy ugyan nagyon sokat segít kordában tartani az erőm, de néha eluralkodik rajtam, és akkor még ő sem tudja, hogy mi fog történni...az előbb is ez történt. Nem tehetek róla.-fejezte be lehangoltan.
-Megértem, ha itt akarsz hagyni, főleg ezek után...sokan mások is ezt tették.-nézett a távolba.
|
| -Jaaaj!Csak ne sírj!-mondta mogorván-Útálom, ha valaki sír!Hülyeség!Nem old meg semmit!Áááá!Ha nem hagyod abba, akkor itt hagylak végleg! |
-Ne, várj!-kiáltott rémülten.-Ne menj el!
-Ezt nem direkt csináltam! Meg..megmagyarázom...-kezdte volna, de jeges könny lepte el szemeit. |
Roldo éppenhogy arrébb ugrott.
-Na jó ilyet nem játszunk!Mi bajod van!-kérdezte már idegesen!-Mond meg ha eltakarodjak!-és már készült az elmenetelre. |
-Ez a jégpára...csak akkor szokta ezt csinálni, mikor túlteng bennem az erő...-de nem tudta befejezni, mert a következő pillanatban egy jéghegyet idézett elő akarata ellenére. A kiemelkedő hegy csaknem eltalálta Roldot.
-Bo...bocsánat...-hebegte, és szemét lesütötte. Kis híján megölte a sárkányt. |
Roldo furán nézett Sanra.
-Mi a baj?-kérdezte. |
Ezen nevetnie kellett. Ahogy nevetett, orrából jégpára tört elő, amitől nyomban abbahagyta.
-Ajaj...-motyogta, és bizonytalanul Roldora nézett. |
Roldo nem tudott megszólalni.Most vette észre, hogy ketten maradtak!Most jött rá, hogy valami különöset érez San iránt, de nem volt zavarban.Egy darabig gondolkodott, majd csak ennyit mondott.
-Fogalmam sincs! |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
*Sokáig szótlanul nézte a két sárkányt, majd hosszú hallgatás után aprót biccentett nekik.*
Roldo felkapta a fejét.A közelben beszédhangokat hallott.Hamar észrevette a két lószerű lényt.Közelebb lépdelt hozzájik, látta, hogy az unikornis nagyon tanakodik valamin.