|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:02 - |
| Berkenye leszállt a vízeséshez és visszanézett hogy árje tudta-e követni!Ivott a folyóból és beleugrott a vízbe.-Gyere te is! |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Menekülj innét!Én feltartóztatom!Siess!-ordított Síriának,közben felágaskodott a medve előtt,dühösen nyerített.Szarvával majdnem eltalálta a medvét.Sajnos csak majdnem.Hátranézett,de Síria még mindíg ott volt.
-Siess!Nem sokáig bírom már feltartani!
Ekkor hirtelen őrült ötlete támadt.Veszélyes is volt egyben,mert nem annyira fürge természete volt.A medve lábai alatt kellett volna átcsúszni és hátulról leszúrni.Ám túl veszélyesnek bizonyult.Nem volt akkora,hogy átférjen a medve lába alatt.Erre csak egy kisebb lény volt rá képes,de mivel nem volt erre kistermetű lény,próbálta feltartóztatni a medvét.
|
 Siria nem tudta engedjen-e a védelmezésnek...
Engedett...Mivel a bokorból, egy hatalmas medve ugrott ki.
"Hol van ilyenkor Elgert?..."-nézett körül... |
Zajt hallott.Felágaskodott,megvadult,dühösen nyrített.
-Ott,a bokorban.Vigyázz!-mondta Siriának.Remélte semmi komoly nem lesz.Ha farkas,könnyen elbánnak vele,de ha már egy medve...Erre gondolni is rossz volt.Beállt a másik egyszarvú elé,terpeszbe,szarvát a zaj irányába szegezve,hogy védej Siriát. |
-Fura lény?Fura lény?-ugrott mérgesen szembe az unikornissal.
-Talán zavarom őfelségét????Vigyázz mikre gondolsz, vagy mehetsz egyedül!!!
Hátranézett Elgertre.Nem látta sehol.Eltűnt....
-Azthittem jelentek neked annyit, hogy nem hagysz itt!-suttogta Elgertnek akit most nem látott sehol. |
,,Hát elég fura lény.Még soha nem találkoztam olyannal,aki ennyit tudna beszélni út közben.''-gondolkozott el magában,de végül megszólalt.
-És a társaddal mi lesz?Nem hagyhatjuk itt!Magányosan álldogálni a legrosszabb dolog,tapasztalatból mondom!-pillantott hátra a különös kékes színű lényre és megtorpant. |
-Akkor siessünk!Enfatnum itt van a Varázserdőben!ezt csak onnan tudom, hogy az egyik társam vele volt!Talán még utolérjük!Ő biztos tud segíteni!Reméljük!
Elindult a Romok felé, közben nem állt be a szája.
-Amúgy fura ez az izééé...vásárlás!Vagy mi!Nem tudom mi az...vagy hogy hogy történik, de a mi gazdénk!Az eriszieké, az afraiaké meg a többieké mindig keresik az ajándékokat!Találják!Megteremtik!
-Legalábbis így szokott menni!Nálunk! |
-Igen,Enfatnum hozzánk tartozik.Még újak is vagyunk.Entalaj nem csupán egy ember,hanem megérti amit mondunk neki,vagyis beszéli a nyelvünket...Mondhatni,Suttogó,de rendesen beszél velünk.A vásárlási láz ez: Ajándékokat meg minden apróságot vesz mindenkinek,magának alig,de a többieknek többet. |
Elgondolkodott.
-Enfatnum, nem a Te társad........Hogy mi?Vásárlási láz?Az meg mi?
-Aztaaa....Entalaj a gazdád egy ember?De fura!Emberek nem szoktak csak így csatlakozni a Fantáziához!
-Az Én gazdim Timi!Elf!
-De hagyjuk!Ha Enfatnum is hozzátok tartozik akkor tudok segíteni, de ha nem akkor, sajnos nem....Nem ismerek több közületek valót!Még újak vagytok nem?-kérdezte izgatottan. |
-A gazdánkat Entalajnak hívják.Nemtudom,ismered-e.Ő most sajnos nem tud segíteni,ugyanis bejött neki a vásárlási láz...-mondta nyugodtan Siriának. |
-Hát sajnos nem ismerem a bátyád!És a Birodalomban nagyon sok erdőt találsz!Ki a gazdád?Kihez tartozol?Talán tudok segíteni! |
Nekibátorodott és közelebb léptdelt.
-A nevem Enteréan.A bátyámat keresem,Entaréant.Valamilyen erdőt említett és lám,eltévedtem.Elnézést,hogy zavarok.-mondta.Az utolsó mondtaot már sajnálkozóan és lehorgasztott fejjel mondta ki. |
Siria nem tudta miért, vagy, hogy hogyan, de arra készült, hogy megcsókolja a csődört.
Úgyérezte szerelmes!Eddig is érzett valamit, de ez az érzés, most felerősödött.Szíve majd kiugrott a helyéről úgy dobogott.
De mind ez az érzés elszállt, supán egy idegen hang hallatán.
Elkapta fejét a hang irányába, és közelebb lépett az érkezőhöz.
-Üdv!A nevem Siria!Te ki vagy, és..hát..hogy kerülsz ide?-kérdezte barátságosan. |
Eltévedt.Nemtudta hol van valójában és azt sem,hogy merre van testvére.Magára volt hagyatkozva.Meglátott két lényt.Szeme felcsillant és bár egy kicsit bátortalanul,de közelebb lépdelt hozzájuk.
-Üdv.-köszönt nekik félénken. |
Ő is felugrott, és zavarában szinte megnémult. Kicsit talán el is pirult...
Közelebb lépett Siriához.
-Nos, megfogtál...-mondta halkan, tétován. |
Siria nevetve indult a csődör után.
Nem volt könnyű dolga.Elgert sokkal gyorsabbnak bizonyult nála, de Siria sosem adta fel.Ahogy most sem.
-Úgyis utólérlek!-kiáltotta utána.
Már egy jó ideje üldözte Elgertet.Kezdett kifáradni, de ennek ellenére gyorsított.Már csak pár lépésre volt Elgertől, mikor siria elrugaszkodott a földtől ésnekiugrott a csődörnek.Nevetve borultak fel és gurultak le a dombról, majd leérve orruk pont összeért.
Siria elpirulva ugrott talpra.Nem igazán tudott mit szólni!
|
Meglepve felnevetett.
-Hát jó, de aztán nehogy megbánd!-mosolygott, majd vágtába ugrott Siria után.
A vízesés körül sok volt a hely, így Elgertnek nem volt túl könnyű dolga...ráadásul Siria gyorsabb volt, mint hitte!
-Hűha!-kiáltott fel, majd úgy döntött, begyorsít. Száguldva lépett át galoppba, hosszú sörénye szinte vitorlaként lobogott mögötte.
Végre, nagy kinyújtózások közepette elérte Siriát, és épphogy csak meg tudta bökni az orrával!
-Megvagy!-kiáltott fel diadalmasan, majd porfelhőt kavarva lefékezett, és a másik irányba kezdett vágtatni! |
Siria ravaszul felemelte fejét.Kicsit a távolba nézett elgondolkodón, majd odaugrott Elgerthez és megbökte orrával.
-Te vagy a fogó!-jelentette ki boldogan. |
Mikor már ő is száraz volt, és lábai is visszaalakultak, csatlakozott a kancához a legelésben. Egy ideig némán legeltek, néha-néha találkozott tekintetük, de akkor mindketten gyorsan lesütötték. |
Siria mikor már lábai leértek a talajra kiügetett a vízből.
Mostmár Elgertnek sem lehetett meglepő, hogy Siria nem volt vizes.A Siriának címzett vízcseppek is hamar lecsurogtak róla.
Siria lehajtotta fejét és beleharapott egy igen ízletes ebédnek látszó fűcsomóba. |
Bár ő élete végéig is vízben tudott volna maradni, a szárazföld most neki is csábítóbb volt...
-Menjünk.-bólintott egyetértően, majd kikászálódtak a partra. Elgert megrázta sörényét, a vízcseppek csak úgy szálltak mindenfelé...persze Siriát sem kerülték el. |
[346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Menekülj innét!Én feltartóztatom!Siess!-ordított Síriának,közben felágaskodott a medve előtt,dühösen nyerített.Szarvával majdnem eltalálta a medvét.Sajnos csak majdnem.Hátranézett,de Síria még mindíg ott volt.
Siria nem tudta engedjen-e a védelmezésnek...