|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
 -Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Mosolyra húzta száját a fekete lény szavain.
"Mint egy 2hónapos!"-nézett rá szánalommal.
|
-Azért ne légy annyira nagyra magaddal! Elbántam én már nálad nagyobb rovarokkal is! - nyelvelt.
- Ezért vagyok is vagyok vele mindig. - bólintott Caesar Elzász szavaira. - Fiatalabb koromban többször megpróbáltam, de csak rosszabb lett az eredmény. Most hogy inkább megakadályozom szinte mindenben, nyugodtabb.
- Az előbbi rád is vonatkozik! - szólt oda Gladiator - Ne hidd, hogy te vagy a király csupán azért, mert párszor rajta kaptál néhány szökésemen. Ha akarnálak, százszor is kicseleznélek! |
Unottan megrántotta vállát.
-Azért megnevelhetnéd!Ha épp nem engem vett volna célba, hanem egy nálam hirtelenharagúbb lényt, már lehet nem élne. |
Gladiator csak morgott egyet Elzásznak, majd szokásosan letelepedett, s magában puffogottt....
Biccentett Elzász bemutatkozására Caesar.
- Nem olyan katasztrófa, mgszoktam már vele együtt élni! - lépett fel csakúgy tárgyilagosan a fekete védelmében. |
Gladiator csak morgott egyet Elzásznak, majd szokásosan letelepedett, s magában puffogottt....
Biccentett Elzász bemutatkozására Caesar.
- Nem olyan katasztrófa, mgszoktam már vele együtt élni! - lépett fel csakúgy tárgyilagosan a fekete védelmében. |
-Azt látom, hogy még nem nőtt be a feje lágya, de majd felnő!
-Elzász vagyok!-mutatkozott be a normálisabb, fehér lénynek.
-Nem kívánnék senkinek ilyen ikertestvért!-mondta Caesarnak, de igazából Gladiátort próbálta hergelni. |
- Mit mondtál....? - hergelődött volna fel megint,ám Caesar közbevágott: -Állj le!
- Valahogy úgy... - fordult az idegenhez a fehér - Én Caesar vagyok, ő pedig Gladiator. Ikertestvérek vagyunk. Ő könnyebben elveszíti a fejét... |
Elzász tudta és látta, hogy a másik le fogja támadni, de arra nem számított, hogy csatlakoznak hozzájuk.
-Csodás!Kettő van belőled? |
- Te kis rovar! - ment fel benne a pumpa.
- Letépem a szárnyaid! - s egy tekintélyes ugrással már a lény hátán lett volna...ha nem jön a másik fele. Még az ugrás kezdetén lökte meg finoman, hogy eltévessze az irányt, de ezuttal nem bucskázott, megfordult a levegőben, s így ért földet az idegen mellett.
- Hát már te is itt vagy?! - zsörtölődött.
- Nyugalom, Gladiator, mindig melletted maradok! - ült nyugodtan a fekete helyén, csöpp gúnnyal, s fensőbbséggel. - Már megint okozod a bajt, csillapodj le! |
-Kérlek ne nyávogj nekem, házicica!Semmi kedvem a hízelgő, hátbatámadós fajtádhoz!
Még egy pillanatig a fekete lény szemeit fürkészte, majd továbbindult a dolgára... |
Mostmár nem törődött, milyen szerzet ez a másik.
-Megfekszem a gyomrod, Méhecske! - morgott, s hátán borzolódott a szőr. - Még sosem ettem túl méterezett rovart! Orvosolni kéne a problémát! |
Egy pillanatra ledöbbent, de hamar összeszedte magát, szemei felizzotak, s "csápjaival" továbblökte a rátámadót.
A kérdéssel nem is törődve fordult szembe a tigrissel.
-Jó, hogy jössz!-szólt sunyin-Még nem ebédeltem!-hangja inkább komor és unott volt, mint gúnyolódó.
|
Hangtalan léptek. Egy fekete árny az erdő sötét sűrűjéből........
-Kajaaa! - kiáltotta el magát Gladiator, amikor kiugrodt a rejtekéből, egyenesen rá erre a zsákmánynak vélt lényre......Hála reflexeinek, időben bucskázott inkább kettőt, s állt talpra, mint ennek a hatalmas lénynek az oldalát sértse. Mérgesen fújt, s leülve kérdezte nyersen:
- Hát te meg miféle szerzet vagy?! |
Elzász unottan, mégis magabiztos léptekkel haladt előre.Célja nem volt, csak vándorolt.Mindig vándorolt....
A fenyvesbe rendszeresen visszatért, ott mindig volt valami kaland.Bízott benne, most is történik majd valami, ami elűzi unalmát. |
 -Nem tudom-Mondta láy hangon,utána eltolta a kölykeit,és Harmat főlé hajolt.Szeméből könyek szöktek ki,és Harmat arcára estek.Ekkor nagy fény tört elő a sebeiből,és lassan befortak.A fény elaludt,és Harmat teljesen meg gyógyult.
|
 -köszönöm-hálálkodot Kaponénak-hogy kerültek ide ezek a lények?-kérdezi kiváncsian.
|
 Shamank észre vedték ahogy Harmat a fatörzs alatt küszköda kijutásal.
Gyorsan od afutotak huzzá,és Kapone bevetette az erejét.A földből két erős jég csap bujt ki ami felemelte a fát,és Harmat ki tudott bujni alóla.
Mikor Harmat kimászot a jégcsapok széttörtek,és a fa nagy puffanásal a földre zuhant. |
Harmaton egy nagy darab fatörzs volt-ez fáj!!-üvölt egyet és kinlodik.-menni fog-biztatja magát és próbál kimászni a fatörzs alól kisebb nagyobb sikerel. |
Pár óra múlva miután már mindenki kipihente magát,a falka összes gyógyitója a sebesültekhez mentek,és mindenkit meg gyógyitotak.Aztán a falka ujra meg pihent hisz a gyógyitáshoz is sok erő kelett. |
 -Úgy most pihennetek kell és erőt kell gyűtenetek.Mondta Kékcsillag Shamannak,Kaponenének és Ayamenek.-Nekünk is erőt kell gyűtenünk de ahogy tudunk meggyógyítunk titeket!
|
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Segítség! Valaki!
-köszönöm-hálálkodot Kaponénak-hogy kerültek ide ezek a lények?-kérdezi kiváncsian.