|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Nyugalom Icekrystal, én lettem volna csali!Ami a lényt illeti, ha ne jó a csali-ötlet, akkor hogyan akadjunk a nyomára?Elég nagy és sűrű az esőerdő, és a párás levegő miatt a szagok sem oly érezhetők!Bár, én nem vagyok őserdei farkas!-pillantott mosolygva Calindorra. |
Icekrystalnak ez nagyon nem tetszett!
- Csali?! - nyihogta megütközve és ellenérzésekkel telve.
- Nem lehetne inkább egyszerűen....elmenni? Akkor már inkább azt választom!
Kihívás komoran nézett a kancára.
- Márpedig valamit csak tenni kell! Te is hallottad a sikolyt!
 Calindor hallgatózott, szimatolt, majd csitítón közbeszólt, mielőtt a két lény egymásnak esett volna a nagy féltésben.
- Érzem, hogy elment a támadó....Érzem, az esőerdőben már csak így szokás. Odamehetünk mind együtt! De csak óvatosan. |
| "Nocsak!Kihívás megfontolt..vannak még csodák!"msolyogta mgában, tán még kicsit büszke is volt rá.-Egyetértek!De, ha mki akarjuk deríteni, mi az, csalira lenne szükség! |
Kimásztak a sűrűből, szembetalálkozva Kihívás fém pengéjével, de Calindor higgadtan így szólt:
- Nem tőlünk kell tartanod! De legalább tudjuk, hogy Ti is hallottátok.....
Kihívás ellépett előle, tovább őrködve, leplezve Calindortól való zavarát, a kanca pedig bólintott.
- Mi lehetett ez? Sosem hallottam még ilyet....illetve....mostanában nem. Calindor, mi volt az a sikoly? - firtatta, és ezúttal őszintén örült Kihívás közelségének, habár tudta, hogy varázserő tekintetében ő a jobb harcos....
Szomorú komolysággal nézte a másik három lényt.
- Az esőerdő mindig is veszélyes, különös hely volt.....De új veszélyek jelentek meg......Nem tudom mi tette azt. Meg kellene néznünk.....De nem muszáj jönnötök! - mondta ki a szomorú tényt, és látta, hogy mindhárom vendégét megrázzák a hallottak......
- Ha új, nagy veszély, jobb ha együtt maradunk! - mondta hirtelen határozottan, mindenkit meglepve.
- Ez stratégia - mondta hűvösen - Csoportként megyünk a legtöbbre! |
| Semm kedve és esze nem volt a hősködésre!Hangtalanul Calindor mellé lopakaodott, s követte Icekrystalékhoz. |
Icekrystal összerándult a rémes hangra, míg Kihívás minden izma megfeszült, és szinte ösztönösen egymás mellé ugrottak, szemüket a sűrűbe fúrva.
- Én...még sosem hallottam ilyesmit - suttogta a kanca rémülten, amire a mén csak egy horkantással felelt.
- Egy lény vadászik itt... - mondta nagyon halkan, és továbbra is feszülten figyelt. Aztán lassan így szólt:
- Menjünk vissza Icekrystalékhoz! - mormogta elszántan, és sietve a sűrűbe csusszant. |
| -Mik voltak ezek?-kérdezte riadtan. |
Mosolyogva, szelíden, halkan hozzátette:
- Nem mondom, néha szükség van arra, hogy megvédjük magunkat. Az élet sosem könnyű.....De az Élet több, mint rettegés és küzdelem! Annyit utaztunk és kalandoztunk már együtt! Láthatod Te is! Annyi szép dolog van....Érdemes értük küzdeni...de ugyanilyen fontos élvezni őket!
Meglepően hosszúra nyúlt a néma hasalás, de megérte! Mikor Calindor már épp kezdett végül elmacskásodni, zörrent a bozót, és kilesve egy egész csapatot láthattak különös, nyúlánk, vörös őzekből!
- Ezek nem azok - suttogta, de legalább valami izgalmat éltek át. Az őzek ugyanolyan hihetetlen csöndben és gyorsasággal távoztak, mint amivel jöttek.
Aztán hatalmas zajjal valami szintén a tó felé indult! Rikácsolás, puffogás, csattanások, dobogás, levélzörgés, törő ágak ropogása - mintha legalábbis egy omu közeledett volna!
Calindor döbbenten figyelt, majd hirtelen felborzolódott a szőre, és vicsorogni kezdett.
- El kell tűnnünk innét! - kiáltotta, és gyorsan magával sodorta Azúr Szikrát. Jó ideig futottak, mikor a nőstény megállt, és visszafelé kezdett fülelni és szagolni. Vad dulakodás hallatszott, majd borzalmas sikoly.... |
| Hangtalanul mellé lapult, bólintott, s figyelt... |
Jó ideje ettek némán, amikor végül Lilia felemelkedett, és szemügyre vette társát hihetetlenül kék szemeivel.
- Rég beszélgettünk..... - kezdte, de Kihívás nem felelt.
- Jól érzed magad itt? Ez nagyon érdekes hely....Csodaszép.....És finom a fű! - próbált kedveskedni, de Kihívás újfent nem felelt, így kissé közelebb lépett, és komolyabb hangon folytatta:
- A Sötétségnek vége....Biztosan érzem, hogy jobb az élet, ha bizonyos szempontokból talán bonyolultabb is lett egyben.....Neked egyáltalán nem tetszik ez? Mit szólsz az erisziekhez? Kihívás, Te is közénk tartozol!
Végül abbahagyta a tüntető evést, és alaposan elgondolkozva nézett a semmibe, majd Liliára pillantott.
- Én is...érzem a változásokat.....Hozzám először Te jöttél....De felfogtam az erisziek közösségének....lényegét. Mindazonáltal....én nem remélek úgy, ahogy Te....Calindor.... - pillantott arra, amerre a farkasok eltűntek - különös lény.......
A kanca erre csak elmosolyodott, mire Kihívás kissé megütközött, majd horkantott.
Hamarosan kiértek a sűrű, indás helyről, és Calindor lelapult néhány nagy levél mögé.
- Ezen túl egy tavacska van - bökött fejével a kétfarkasnyi levelekre - Sok lény jár ide inni...Azokra várunk most! Van egy nagy, narancssárga madárfaj, amely nem repül...Egy kis csapat idejár minden nap. Van egy súlyos sérült velük. Azt kapjuk el! De óvatosnak kell lennünk, hatalmasat tudnak rúgni.... - mondta halkan, Azúr Szikra szemébe nézve. |
| A lehető legóvatosabban követte Calindort, de néha szem elől téveztette a nagy figyelésben...Próbált többnyire az ő nyomába lépni, de nőstény jó nagyokat lépett, ezért néha mellé kellett lépjen.... |
Icekrystalék közben megérkeztek a finomságokat termő kis tisztásra, és enni kezdtek.
Széles mosollyal beugrott a sűrűbe, és kúszva-mászva, de meglepően gyorsan vezette Azúr Szikrát. |
| -Rendben!-bólintott mosolyogva! |
Szélesen, rejtélyesen elmosolyodott, és Kihívást magával csalva eltűnt a jóféle legelő felé.
- Mehetünk együtt! Úgy jobban menne a vadászat! - javasolta mosolyogva. |
| -Én is megéheztem!Calindor, nem tudnád megmutatni, hol vannak a jó vadász helyek?Nem igazán vagyok őserdei farkas és ilyen magas fűben nemtalálom meg jól az ösvényeket! |
- Én megéheztem! Jó lenne enni valamit! - mondta hirtelen élénk mosollyal.
- Te nem így vagy vele? - nézett Kihívásra, aki kelletlenül biccentett neki.
- Nem messze innen van egy kis tisztás-féle, ahol remek fű nő (nagyon meglepő egy esőerdőben) és finom virágok. Napangyal mesélte, így biztos vagyok benne, hogy igaz! - mutatott egy irányba.
- Én is voltaképp vadásztam..... |
| -Így igaz!Még én sem hallottam, amit te!-mosolygott Kihívásra.Észrevette, hogy Calindor kissé megenyhül az előbbi kérdésén, noha nem értette miért, nem akarta megkérdezni.Félt hogy olyat kérdezne, amire a nőstény nem akar rátérni. |
Calindor is Kihívás felé pillantott, és közben örült, hogy nem folytatták azt a témát...Esetleg az ő múltjáról....
Kihívás csikorgó fogakkal pördült meg, de a hím farkas arckifejezéséből rájött, hogy nem sértés akart lenni vagy vicc, a nőstényé meg újra beléfojtott......mindent!
Horkantva elfordult.
- Csak figyelek!
- Mert olyan óvatos vagy! - mosolygott a ménre, de szelíd, kedves módon. |
| -Én csak a magam útját jártam, farkas módra, ezért tényleg nem is találkoztam össze sok lénnyel!-mosolygott-De aki belém botlott-nem csak átvitt értelemben-azzal szívesen elbeszéglettem!-nézett a két csodalóra, majd Megakadt a szeme Kihívás fülein.-Hallasz valamit?-kérdezte, mivel ő csak a szokásos madár csicsergést hallotta.Az is megfordult a fejében, hogy valamiért ideges... |
Tűnődőn pillantott Kihívásra, akinek most vette észre, hogy hátrafelé áll a füle. Elmosolyodott.
- Sok magányos lény azért kerül másokat, mert rossz emlékek nyomasztják... |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
-Nyugalom Icekrystal, én lettem volna csali!Ami a lényt illeti, ha ne jó a csali-ötlet, akkor hogyan akadjunk a nyomára?Elég nagy és sűrű az esőerdő, és a párás levegő miatt a szagok sem oly érezhetők!Bár, én nem vagyok őserdei farkas!-pillantott mosolygva Calindorra.
Calindor hallgatózott, szimatolt, majd csitítón közbeszólt, mielőtt a két lény egymásnak esett volna a nagy féltésben.