|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Figyelmesen csodálgatta a táncoló ábrákat-mint valami rajzfilm!Még a szája is kitátva maradt.
|
 Erre elmosolyodott, és tollaival fényes ábrákat rajzolt a levegőbe, amik megremegtek, azután táncolni kezdtek egymás körül!!
|
 -Rilya még nem tud beszélni.-mosolygott Mith-re Homály.
|
Rilya csak bámult.A szülei is sokszor beszéltek hozzá, de még nem értette, mit mondtak.
|
Ő is elnevette magát végül a baleset láttán!
- Hát, ez nem tartott soká! - mosolygott a csikóra.
- De sebaj. Ha jól sejtem idővel jobbakat is alkothatsz majd magadnak! Szereted a Fényt? |
Kissé húzódózott a "szokatlan" jelenségen, majd csikó-kiváncsisággal nézte a fölötte lévő tüneményt.Viszont, ahogy szarva hozzáérintődött a varázs szétpattant, s csillámos fénypelyhek hulltak rá.Ezt viszont már nemcsak kiváncsian, de örömtelien is fogadta.Rákacagott a "nagy" ménre.
|
- De nem akarom megijeszteni - tépelődött, és nagyjából két egérnyit előrelépett.
- Elvégre én még mágiában is más vagyok, mint ő - mosolygott kicsit szomorúan, kicsit örömtelien az apróságnak. Aztán felcsillant a szeme.
- Milyen udvariatlan vagyok! Hisz nem is hoztunk semmit! De hadd tegyem jóvá!
Szélesen lemosolygott Rilyára, és egyik szárnyát maga elé emelte. Rejtélyes mozdulatokat végzett vele, mintha tollas tagjának végét le akarná törni, és a következő fordulatban egy ragyogó, kecses, hófehér orchideaszerűség csillámlott fel a tollakon! Egyszerű fénymágia volt, de olyan szép, hogy tündék is megirigyelhették volna.
Mithrandir kicsit előrenyújtotta, és a virág remegve levállt a tollairól. Előrelebegett a levegőben, és a csikó előtt és fölött bő egyméterre megállt.
- Praktikus éjjelilámpa - vigyorodott el a szürke mén. |
Angel elragadtatására még nagyobb mosoly jelent meg arcán.És Mithrandir gratulációjára még büszkébbnek érezte magát.-Gyere közelebb, Mithrandir, nem harapunk-főleg ő!Már család tag vagy! |
Mithrandir meghajolt Szenvedélynek, azután viszont alig figyelt rá. Nem is tudott volna......Anyósának elragadtatott mosollyal adózott, a kicsinek meg egyszerű (és tán mindent kifejező) ámulattal. Tiszteletben tartotta a szülők kérését és egyébként is ezt tartotta udvariasnak, így egész hátul maradt. De szemei nem tudtak betelni Rilya fényével....Sosem látott ilyen csikót korábban!
Amikor Angel felnevetett, nem állta meg ő sem a mosolyt, ami valósággal felragyogott arcán. Olyan szerencsésnek, boldognak, kivételesnek érezte magát, hogy ittlehet! Angel családja...kicsit mintha a sajátja lett volna.......
- Aranyos...nem hiszem, hogy ez a megfelelő szó - mondta tűnődve.
- Inkább a varázslatos lesz a jó! - kacsintott.
- Gratulálok! Őszintén! - mondta a szülőknek. |
 Óvatosan hajolt lehugához.El volt rafgadtatva.-Szia, szépség!Kedves, kicsi hugácskám, Rilya!Gyönyörű vagy!-dörgölte orrát a kiváncsi kicsiéhez, ám az rögtön visszahúzta.Homály nevetett.Angel is.-Nézd, Mith, hát nem aranyos?!
//bocsi, ez vmiért lemaradt! |
 A csikó már pár napos volt.Az apja csak most merte értesíteni lányát a hugáról...ebben a pár napban elég instabil állapota volt, mostmár viszont öröm nézni a mini unikornist!:D
A kicsi épp anyjával volt, Még félt az idegen világtól, apjával is nem rég barátkozott meg.
-Jöttünk, ahogy tudtunk!-ért földet Szenvedély mellett Angel.Az apa szemébe könny futott...milyen régóta látta lányát, s már milyen nő lett belőle.Megölelték egymást.S ott jön a vej is!Azóta sem bánták meg lányuk választotját-remekül vigyáz eddig egyetlen gyermekükre...vagyis a legnagyobbikra!
-Üdvözöllek tegéd is, Mithrandir!-köszönt Szenvedély neki, majd közölte a fejleményeket.-Csak óvatosan menjetek Rilyához, alig pár napos és még én is sok vagyok számára mint társaság!
Odavezette őket a csöpséghez.
A kis kanca épp "evett".Angel lassan ment odahozzá.Mikor R |
A csikó már pár napos volt.Az apja csak most merte értesíteni lányát a hugáról...ebben a pár napban elég instabil állapota volt, mostmár viszont öröm nézni a mini unikornist!:D
A kicsi épp anyjával volt, Még félt az idegen világtól, apjával is nem rég barátkozott meg.
-Jöttünk, ahogy tudtunk!-ért földet Szenvedély mellett Angel.Az apa szemébe könny futott...milyen régóta látta lányát, s már milyen nő lett belőle.Megölelték egymást.S ott jön a vej is!Azóta sem bánták meg lányuk választotját-remekül vigyáz eddig egyetlen gyermekükre...vagyis a legnagyobbikra!
-Üdvözöllek tegéd is, Mithrandir!-köszönt Szenvedély neki, majd közölte a fejleményeket.-Csak óvatosan menjetek Rilyához, alig pár napos és még én is sok vagyok számára mint társaság!
Odavezette őket a csöpséghez.
A kis kanca épp "evett".Angel lassan ment odahozzá.Mikor R |
 A ménes galoppozva ért a mezőre.Mindannyian fáradtak voltak.Csak Abosz tartotta magasan a fejét.Mindannyian valamennyire fáradtak voltak.Hosszú utat tettek meg a zord Tumperili városból.Jezzy hívta ide őket és már nagyon tetszett nekik.
|
 - Igen, bár ő régebbi lény, mint én. De ismerem, tudom, hogy ki ő - felelte kissé értetlenül. |
 - Dehogy - Mosolygott, és a sípcsonottörést inkább elhalgatta, elméjét lezárta, és szórakozottan dudorászni kezdett. Nem tudott mit szólni, nem volt elővehető témája. Majd elődrukkolt egy kérdéssel.
- Te is eriszi vagy, nem? Ismered Marannát? |
Maga mögé parancsolta fiát, majd zavartan pillantott az őt figyelőre.
- Talán...valami rosszat tettem? - kérdezte riadtan. |
- Yanna, Rolír - Biccentett. Majd a lényt nézte, ahogy valamelyest meggyógyítja sérülését.
- Köszönöm. - Majd a gyerek felé nézett, és halkan nevetett egyet.
- Kissé kíváncsi vagy, nem? - Majd nemtőrődvén a kérdéssel lehuppant a földre ( tekintettel az egyik csontörésre a lábában, majd tűnődve nézegetni kezdte a kancát. |
Megrándult az arca, ahogy végignézett a lényen. Bizony, súlyosan sérült volt....De nem akart rosszat, így a kanca, aki mindig félt a veszélytől fia miatt, most megnyugodott.
- Én Yanna vagyok, ő a fiam, Rolír - mutatkozott be csendesen.
- Talán egy keveset tudok segíteni... - mondta, azzal előrelépett, és megsimogatta szárnyával a törött tagot. Vakító fény lobbant, szétsöpörve a mezőn, s mikor kihunyt, a szárny épen lógott Khorall oldala mellett, s sérülései java is eltűnt.
- Remélem így már jobb.... - mosolygott.
 Rolír, aki időben szemei elé kapta szárnyait, mert tudta, hogy mi jön, most előrelépett, és felnézett a kék pegazusra.
- Mi történt veled??? - firtatta, nem figyelve Yanna szigorú, csitító szemeire. |
Khorall rámosolygott a most érkezőkre ( amiatt, hogy egy kicsit erőltetett, nehézkes mosoly volt, kissé félelmetesnek látszott ).
- Ugyan. Üdvözletem, Khorall a nevem. Restellem, hogy ily gyenge állapotban kell megismerkednünk, de hát... a sorsot nem mi írjuk. - Majd szórakozottan körbenézett, és próbálgatni kezdte szárnyait. Sajnos meghallatszott az egyik szárnyában, hogy törése van. |
- Gyere, Rolír! Gyere, gyere! - nevetette fiának, és kacagva futott előre, hívogatva intve újra és újra az utána futó csikónak.
Rolír széles mosollyal futott Yanna után, és nagyon örült, hogy idejöttek! A virágok, a fény, a friss levegő, a nevetés mind-mind feldobták!
Hirtelen egy idegen pegazus mén tűnt fel előttük!
Yanna megtorpant, és elkapta fiát, aki majdnem elszaladt mellette.
Ő is és Rolír is megrendülten és riadtan nézték az idegent.
- Üdv - mondta végül kicsit remegőn a kanca.
- Bocsáss meg, nem akartunk megzavarni.... |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Figyelmesen csodálgatta a táncoló ábrákat-mint valami rajzfilm!Még a szája is kitátva maradt.
Erre elmosolyodott, és tollaival fényes ábrákat rajzolt a levegőbe, amik megremegtek, azután táncolni kezdtek egymás körül!!
-Rilya még nem tud beszélni.-mosolygott Mith-re Homály.
Óvatosan hajolt lehugához.El volt rafgadtatva.-Szia, szépség!Kedves, kicsi hugácskám, Rilya!Gyönyörű vagy!-dörgölte orrát a kiváncsi kicsiéhez, ám az rögtön visszahúzta.Homály nevetett.Angel is.-Nézd, Mith, hát nem aranyos?!
A csikó már pár napos volt.Az apja csak most merte értesíteni lányát a hugáról...ebben a pár napban elég instabil állapota volt, mostmár viszont öröm nézni a mini unikornist!:D
A ménes galoppozva ért a mezőre.Mindannyian fáradtak voltak.Csak Abosz tartotta magasan a fejét.Mindannyian valamennyire fáradtak voltak.Hosszú utat tettek meg a zord Tumperili városból.Jezzy hívta ide őket és már nagyon tetszett nekik.
- Igen, bár ő régebbi lény, mint én. De ismerem, tudom, hogy ki ő - felelte kissé értetlenül.
- Dehogy - Mosolygott, és a sípcsonottörést inkább elhalgatta, elméjét lezárta, és szórakozottan dudorászni kezdett. Nem tudott mit szólni, nem volt elővehető témája. Majd elődrukkolt egy kérdéssel.
Rolír, aki időben szemei elé kapta szárnyait, mert tudta, hogy mi jön, most előrelépett, és felnézett a kék pegazusra.