|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Értem....-válaszolta, majd látva az Keiruson az unalmat csendben maradt.De esze ágában sem volt elmenni, egyenlőre.
|
 Elfogadta, hogy ez az idegen egy darabig játszani fogja a levakarhatatlant, így higgadtan válaszolt:
- Nem itt születtem. Egy távoli, meleg vidék a hazám, ahol puszták, kopár fennsíkok váltakoztak. Habár sokan nem értik, én szépnek találtam. Megtanultam vigyázni magamra. Nomád vagyok. Úgy kerültem ide is, hogy vándoroltam. Nem tudom kire emlékeztetlek. A családom szétszórt lényekből állt, sokan voltunk, keveseket ismertem meg. |
-Tudom, hogy nembánnád, hogyha itthagynálak egy kicsit, de én mégsem hagynálak most egyedül!Ha már végre van kivel beszélnem, nem mennék el!
-Megkérdezhetem, hogy honnan jöttél?Mármint, hogy itt születtél ebben a birodalomban, vagy máshonnan kerültél ide?Mert nagyon hasonlítasz valakire.... |
 Kedvesen és megértően mosolyodott el, habár nem pont Üstökös felé. Inkább csak magának. Önkéntelen mosolygás volt.
- Mehetünk, amikor csak akarod! |
*Elmosolyodva röppent fel a levegőbe Leolan mellé.*
- Most minden bizonnyal csodálkozni fogsz azon, amit mondani fogok... - **kezdett bele lassan, megfontoltan.* - , de már jó ideje szeretnék elmenni a tóhoz. Mármint a tóhoz, aminek egyik oldalán a rét van, másikon pedig az erdő. A rét felöli oldalra szeretnék ellátogatni. - *folytatta merengőn.* - Nem tudom az okát... csak azt, hogy valamiért oda kell mennem... |
- Nekem nincs, mivel a víz nem áll hozzám közel.....De felőlem Te nyugodtan mehetsz! - mondta unottan.
Azt nem tette hozzá, hogy semmi baja nem lenne egy úszástól, csak ki nem állhatja a vizet.... |
 -Hát akkor maradjunk!
Ez volt Sidra utolsó szava.Számára kínos, hosszú csönd következett.Csak állt a másik lény mellett.Annyira nem tudott mit mondani...pedig tele szokott lenni kérdésekkel.
Viszont kezdett kiszáradni.Nagyon kiszáradni.
-Nincs kedved úszni egyet?-kérdezte végül. |
Mosolyogva bólintott, és felröppent a levegőbe.
- És mit tegyünk? Merre menjünk? |
*Mélyen magába szippantotta a levegő minden illatát.*
- Jó idők... Azt hiszem, ránk fér!
*Csak most vette észre, hogy hamarosan teljesen elolva alóluk a jég. Meglepetten horkantott és gyorsan felállt.*
- Ideje tovább állnunk. - *mondta és felsegítette Leolant.* |
Elmosolyodva csókot lehelt a mén arcára.
- Nehéz idők vannak mögöttünk - mondta neki halkan, megértően - Talán mindez megváltozik....Hiszen jó idők jönnek! - mondta bizakodva, az égre pillantva. |
*halványan mosolyogva hallgatta Leolant.*
- Ami azt illeti, elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben több, kettős elemmel bíró lény legyen a Birodalomban. - *válaszolta apró bólintások közben.*
- Ami Supervágtát illeti, szerintem ne aggódj miatta. Minden lénynek ki kell tapasztalnia a korlátait. Én biztosra veszem, hogy nem lesz vele gond. Még fiatal és minden fiatal forrófejű és kicsapongó. Dehát miért haragudnánk emiatt?
*Nagyot sóhajtott.*
- Sajnos Én sem ismerem Őket közelebbről... |
Bólogatott.
- Végtére is sokunknak kettős ilyen értelemben az eleme.....Én Fényelemű vagyok, de a szélvarázsokhoz értek úgy, hogy a mindennapok gondjait velük oldom meg. Swallow nevű társam valójában Földelemű, de apróbb tűzvarázsokkal rendszeresen szórakozik.....Nem is kizárólag szórakozás céljából... - mondta elgondolkozva, tűnődőn.
Azután kutatón pillantott párjára.
- Mondd, elképzelhetőnek tartod, hogy többelemű lények jelenjenek meg a Birodalomban, növekvő számban? A Vadvidék hatása, a Mágia változásai, és persze ha valaki eleve többelemű szülők csikaja - mindezek megnövelik az esélyét, hogy nemsokára már gyakori lehet a magadfajta erős mágus. Különös, de a fiamra is igaz mindez. Supervágta ereje eléggé...kicsapongó és rendezetlen még, és az Égnek hála gyönge is. Azt tudom, hogy sokat kell még tanulnia, és hogy különlegesre sikerült. De néha aggódom is miatta. Nagyon forrófejű.
Az égre pillantott.
- Sólyom és Light szerencsések, hogy az első csikók közt születtek....Igaz, közelebbről nem ismerem őket, de úgy tudom nincs okod szégyenkezni egyikük miatt sem.... |
- Sosem vonzott úgy igazán a víz...
*Megrázta sörényét, mire mindenfelé vízcseppek repültek.*
- Nemigen firtattam sokat az okát. Itt tartózkodásom után kezdett kialakulni a Fény. Persze nem uralom úgy, mint akiknek ez az elsőszámú elemük, de néhány trükkre azért képes vagyok vele. És nem tagadom, néha nagyon is jól jön és örülök, hogy így alakul. |
- Pedig a Víz és a Jég rokonelemek....Rendben, azt elismerem, hogy nem egyek!
Eltűnődött.
- Mondd, hogy lett kettős elemed? |
*Szélesen mosolygott és kihúzta magát a puszi hatására.*
- Azt tudtam, hogy szép, de azért minden titkát még Én sem ismerhetem. - *vallotta őszintén.* |
Elámulva, gyönyörködve nézte az alattuk feltáruló vízi világot. Azok a kisebb, de csodálatos halak, amik eddig elbújtak előlük, most csodálatos, álombeli rajokban kavarogtak alattuk, és élettel töltötték meg az üresnek hitt vizeket.
- Ez hihetetlenül szép! Sosem hittem volna, hogy a víz ilyen titkokat rejt! - mondta lelkesen, akár egy csikó.
Puszit adott Üstökös arcára, és elnevette magát.
- Te tudtad, hogy ilyen, ugye? |
*Gyorsan varázsolt egy nem túl nagy, de épp jó méretű jégszigetet a vízfelszínre és felkapaszkodott rá. Megrázta magát és elnyúlt az egyik részén, onnan pillantott párjára. Nem volt ellenére a lubickolás, de csak mértékkel.
Az épp felbukkanó Leolanért nyúlt és felhúzta maga mellé a jégre.
A hasára hemperedett és maga alá pillantott, mire a vastag jég belseje tükörsimára változott. Premierből nézhették az alattuk úszkáló lényeket és még vizesek sem kell, hogy legyenek.* |
Unottan vállatvont, és a hozzá annyira nem illő borzalmas közönnyel felelt:
- Itt mindig nagy az átjárás....Sok lény jön, sok lény megy. Nekem teljesen mindegy ki mit csinál...... |
-Elég sokan összegyűltek itt a közelben!Nem szeretnél máshol is körülnézni?Vagy szerinted menjünk oda hozzájuk?-kérdezte Keirust. |
Bólintott, és jókora buborékpalástot húzva maga után felszárnyalt-úszott a felszínre. Nagyot szusszantott, amikor áttörte a ragyogó felszínt, és lelkesen mosolygott a fénybe. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
Elfogadta, hogy ez az idegen egy darabig játszani fogja a levakarhatatlant, így higgadtan válaszolt:
Kedvesen és megértően mosolyodott el, habár nem pont Üstökös felé. Inkább csak magának. Önkéntelen mosolygás volt.
-Hát akkor maradjunk!