Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 18:17 - |
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Ashaz nevetett.
-Igen!Innen a csillagvizsgálóból jól lehet látni a csillagokat! |
Óvatosan tette le mancsait a városafalra, nehogy a végén megcsússzon, és leessen.
Beérte Ashazt, pont mögötte haladt.
-Szép hely! És persze itt is látni a csillagokat...-mosolygott. |
Leszállt a várisfallra.Hátranézet, hogy Shy is itt van-e!Óvatosan lépkedett a falon, mert néhol elég szűk volt. |
- Rendben !
*Azzal elindultak visszafelé a városfalon.* |
- Menjünk! De csak óvatosan! |
- Nekem a lényeg, hogy Veled lehessek.
- De talán egy kicsit eláradtam. Nem megyünk vissza a szállásunkra ? |
- Akkor azt hiszem ez a dolog az égben született! - mondta viccelődve, majd megcsókolta Pallast.
- Akarsz még itt maradni? |
*Pallas elmosolyodott Zeiron szavain.*
- Azért még nem késő.
- Én is így érzek irántad. |
Kissé még mindig zavarban volt, de mindent megtett, hogy leplezze.
- Akkor...már késő hozzátennem, hogy veled mindig a csillagok közt érzem magam, és szeretlek... |
*Pallas nem várta és nem is volt felkészülve arra, hogy Zeiron ilyen komoly kérdéssel áll elő.
Ennek ellenére hamar válaszolt.*
- Igen
*Szárnyaival megfogta Zeiron szárnyait és magához húzta a csődört.
Így közvetlenül egymás előtt álltak, orruk majdhogynem össze is ért.* |
Pár percig hümmögött, majd ellépett Pallas mellől, hogy elékerüljön. Ott letérdelt a mellső lábaival és szárnyit a föld fölé feszítve feltette a nagy kérdést.
- Pallas! Lennél az én királynőm? A társam és egyetlenem? Gyönyörű vagy és csodálatos, mint az istennő, akirőll a neved kaptad, én pedig megdicsőülésnek venném, ha magadhoz emelnél.... - vágta ki. |
- Én szívesen hallgatlak. |
- Akkor....akkor most tegyek fel egy rendes kérdést? - mondta elmosolyodva, keményen küzdve a zavarával. |
*Pallas Zeiron szemébe nézett.*
- Nekem semmi kifogásom ellene. - *felelte.* |
Jó hosszú csend után csak megszólalt...
- Akkor ez most azt jelenti...hogy Te meg én....? - kérdezte.
Ő is rádöbbent, hogy ennek nem volt túl sok értelme, de nem javította ki magát. Már csak azért sem, mert nem jutott eszébe értelmesebb mondat. |
*Pallas elpirult, de esze ágában sem volt tiltakozni.
Szárnyaival átkarolta Zeiront.* |
Zeiron egy hirtelen jött ötlettől vezérelve visszacsókolta és magához húzta.
- Akkor gyerünk! |
- Sétáljunk tovább édes kettesben. - *felelte Pallas.
Azzal ismételten arcon csókolta Zeiront.* |
- És most? Mit tegyünk? - kérdezte incselkedve. |
- Viszlát - *mondta halkan Pallas.
Pallas most ismételten közvetlenül Zeiron mellé lépett.
Amíg itt voltak, addig tartotta a tisztes távolságot...* |
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|