|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Mégis erőt gyüjtött.A kancához lépett.
-Köszönöm...az adósod vagyok!-mondta szelíd nemességgel és alrébb lépett. |
 Vágtába ugrott és lefékezett Maud előtt dühösen.
Kihúzva magát a magasba emelte fejét, s kirázta izzó szemeiből fekete sörényét.
-Hogy mersz hátatfordítani?-vicsorgott. |
Még csak annyi ideje sem volt ,hogy hálát mondjon.Meglátta a fekete mént.Felismerte.Ő volt az aki el akarta rabolni pár évvel ez előtt... |
 Távol a párostól eleredt az eső. Talán még láthatárukon is kívül eredt meg.
Ki tudja miért, pont fölötte. Kifele tartott ebből az országból, most fénnyel teli napokra vágyott. Annyira elfoglalta "rosszfiúk" üldözése, hogy nem is figyelt szükségleteire, hát ép ideje feltölteni magát.
"Bár ilyen simán ment volna az átkelés! Azt hittem, nyugtom lesz, s itt a határon nem mernek huligán szörnyek randalírozni" .... Kis bojba tömörülve 7-8 fiatal ork és testet öltő lidérc, fittyet hányva az esőre, okozta a bajt. "Biztos valakivel szórakoznak, más elfoglaltságot úgy sem lehet találni ezen a kietlen pusztaságon."Máris arra vette az irányt, hogy segítsen.
Valóban, a csapat egy testet állt körül, rugdosták, piszkálták, tollakat téptek ki a szárnyából. Talán abban találták a gyönyörűséget, hogy minden egyes zúzódás azonnal begyógyul, a tollak helyére újjak nőnek; vagy épp azért csinálták, mert a test egy gyűlölt lényé-egy angyalé volt? Nem tudni, a lényeg, jót mulattak a dolgon.
Aman hangtala volt a zuhogó esőben, nem is pazarolta a mágiáját, olyan közel férkőzőtt a társásághoz, hogy az első áldozatát egy erőteljes, fejre mért rúgással ütötte ki. A többieket már nem érdekelte a test, a jövevényre terelődött minden figyelem. Eszméletlen társuk sem érdekelték, most ez a mitugrász pegazus jobb elfoglaltságot kínál.
Egyszerre vetteték rá magukat, de az edzett lény nem ijedt meg. Hogy is ne! Egyszerűen csak arrébb állt, így a butábbak a földre estek, az okosabbak viszont máris támadtak. Ezzel a kettővel is könnyen elbánt. Egy szárny ide, egy pata oda, kész. Valakinek volt annyi esze, hogy lefogó varázst használ ellene. Aman is tudott varázsokat, rögtön ráolvasott semlegesítő varázslatot, mely még vissza is ütött az eszes lidércnek. A maradék már sokkal gyengébb volt, nem is próbálták meg a támadást, futott mindegyik, amerre látott.
"Már-már lekicsinylő ilyen ellenfelekkel küzdenem. Csak csapatban nagyok. Utálom az ilyeneket!"
 Koni már a határ másik oldalán ébredt. Zúgott a feje, még kicsit szédült is, s nem jól hallot. Soha nem érezte így magát, egy lélek átkísérése után. Végignézett magán, de nem talált semmi sérülést. Furcsálta a dolgot.
-Jól vagy?-kérdezte egy pegazus mellette.Csak most vette észre, s zavarban is érezte magát.
-I-igen. Vagyis...annyira mégsem. - látta, hogy már nem ott vannak, ahol utolérte az ájulás. - Sajnálom, ha gondot okoztam. Még nem volt ilyen pechem, hogy a Sötétségben ájulok el.
-Szóval ez az "ájulás" átlagos? Nem volt szívverésed, mégis éltél....
- Igen, mindennapos. És mi történt, amíg távol voltam?
-Néhány huligán elszórakozott rajtad.
-Értem, akkor ezért fáj a fejem! - mosolygott kínosan Koni. Kis csend támadt, elgondolkodtató, zavart csend.
- Mit értesz az alatt, hogy "amíg távol voltál"? - kérdezte furcsálva a pegazus. "Különös ez az angyal....Nagyon-nagyon különös...."
-Hosszú történet, de elmesélhetem. - igaz, csupán ennyi lett volna a felelet:"Én vszem át a halottakat a Kapun", de ez további kérdezősködéshez, magyarázkodáshoz vezetett volna, ezért a lány jobbnak találta elmondani saját történetét szüleiről, a birodalmáról, s hogy esett rá a választás. A mesélés alatt Aman érdeklődéssel hallgatott, magával ragadta Koni tragikus, de még ma is folytatódó története, s érezte, egyre jobban megérti őt.
A hosszú história után mindketten hallgattak.A csődör egyszercsak felállt, s így szólt:
-Ideje indulnom. Hosszú az út a Fény Birodalmáig.
-Elkísérhetlek? Régóta nem voltam én is "otthonos" környezetben. Rám fér a Fény.
-Nem bánom. Ha majd újra elájulsz, megvédelek! |
 Hátracsapta a füleit, és zárkózott arccal hirtelen hátatfordított a ménnek, így hosszú, selymes farokszálai éppen képentalálták a lényt!
- Ég veled! - nyerítette röviden, és helyből vágtával nekivágott a vidéknek! |
-Nem, nem ismerem, de nem is bánom!
-Az emberek alapvetően gyengék, de néha olyan érzésem van, hogy a sötétséget is tönkre tudják tenni!Nem a kedvenceim az emberek! |
Maud a nagy mén képébe nevetett.
- Én voltam a gyorsabb! Enyém lett az élvezet! Aki lassú, hoppon marad! Nem ismered azt az emberi dalocskát véletlen, hogy "Varga Péter későn futott, neki csak a füle jutott! Zimme-zum-zimme-zum-recefice-bumbumbum"? - kacarászott. |
Rezory követte a lényt, mikor az hirtelen irányt váltott, s kicsit lemaradva (ugyanis nem tudta, miért váltott irányt) figyelte.
Hamar megpillantotta az üldözőket és az üldözötteket.Maud volt helyzetben, tehát Rezory nem sietett oda, hogy megmentse a fehér lényt.Különben meg nem is Rezory lett volna, ha megment valakit.
Mikor Maud elvégezte dolgát, Rezory utána vágtatott.Mikor beérte feléje fordult.
-Meghagyhattad volna azt az örömöt nekem, hogy végre kipróbálhassam erőmet saját hazámban is!
Rezory ereje egyébként is félelmetes volt (mint a legtöbb sötét lényé), de még erősebb, ha hazájában van.... |
Maud már végzett volna a bemelegítéssel, és éppen azt tervezte, hogy magába szívja a Sötét erőt és vágtába kezd, amikor megérezte, hogy nagyon nem idevaló lény vágtat nem messze....és bajban van!
Kis ideig töprengett, majd magában vállatvont, és megpördülve kilőtt az idegen felé. Könnyedén, fáradtság nélkül repült át a vidéken, a lábai alig kellett érintsék a talajt. Itt Maud elemében volt!!!
Amikor beérte a fehér unikornist, azonnal látta mi baja, és elvigyorodott magában, hogy végre élvezheti varázserejét! Az öt vérfarkas közte és a menekülő közt csaholt, és látszott, hogy mindenáron fel akarják falni az áldozatot, így a fekete idegent hátul nem vehették észre.....
Pedig Maud lett a végzetük....
Kicsit még csökkentette a távolságot, aztán hirtelen felnyerített, és intett a fejével. Az eddig is éjjeli homály még sűrűbb lett körülöttük, majd megmoccant!!! Aztán hirtelen felemelkedett, mint valami tornádó pörögni kezdett, és lecsapott a vérfarkasokra! A vad lényeknek vinnyogni sem maradt ideje, ahogy szanaszét dobta őket a Sötétség vihara, messzire hajítva őket ezen a gonosz vidéken.
- Bolond! - kiabálta a megmentett lénynek, őrülten ránevetett, és új fordulót téve vágtatni kezdett a sötét táblák felé. |
Shery riadtan süvített végig a sötét tájon.Azt sem tudta ,hogy hogy került ide.Már csak ki akart jutni.Vadul galoppozott és hátra-hátra pillantott.Mögüle vad morgás hallatszódott.Követői voltak azért kellett ennyire sietnie.Lassan kibontakozott 5 vérfarkas alakja. |
Maud intett és lazán célba vette a táblákat. |
-Először még csak jól éreztem magam!-ügetett tovább.
-Aztán elment a kedvem az egésztől!Bolyongtam, kínlódtam, majd meguntam az egészet és hazafele vettem az irányt!
-De mostmár haladnék!-mondta, majd dörgőn felnyerített és vágtába ugrott. |
Maud meglepetten nézett a nagy ménre.
- Komolyan? Az hogy lehet? Mi történt? |
-Elképzelhető, hogy előbb benézek oda!-húzta száját egy apró mosolyra, ami aztán el is tűnt.
-Évek óta nem jártam itt!-szippantott nagyot a levegőbe, mint akinek régi álma valósult meg. |
Fejével előreintett:
- Én a táblák felé megyek! Jól lehet ott szórakozni egy sötét lénynek! A mágia valódi játszópajtás! - vigyorgott. |
-A Sötétség legmélyére megyek!Az a nekem való hely!-mondta.
-És Te?-kérdezett vissza. |
Maud kényelmesen haladt át az irdatlan örök éjszakán, míg el nem ért oda, ahol a szilárd tér belehasadozik a mágia borzalmába, ahol a sötétség táblái kezdődtek.
- Na? Hogy fogsz tovább menni? - kajánkodott a ménnel. |
Most kivételesen örült a társaságnak.Végre egy igazi sötét lény, aki tudja mi az, hogy élni.
A kanca után kezdett kezdett ügetni, de esze ágában sem volt őt lehagyni.Mellette haladt, s közben az ismerős helyeket figyelte.... |
Maud szemei veszélyesen villantak meg.
- Biztosíthatlak, hogy más vagyok! - felelte komolyan, furcsa hangon.
Aztán hirtelen gyorsítani kezdett, csaknem lehagyva a mént! |
-Jhaj ne fárassz már Te is!Te igazán más lehetnél, mint azok ott kinn!-szólt rá, bár Rezory modorához képest elég szelíden.
De ő ezt észre sem vette, csak lépkedett tovább. |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
Mégis erőt gyüjtött.A kancához lépett.
Távol a párostól eleredt az eső. Talán még láthatárukon is kívül eredt meg. 
Koni már a határ másik oldalán ébredt. Zúgott a feje, még kicsit szédült is, s nem jól hallot. Soha nem érezte így magát, egy lélek átkísérése után. Végignézett magán, de nem talált semmi sérülést. Furcsálta a dolgot.
Hátracsapta a füleit, és zárkózott arccal hirtelen hátatfordított a ménnek, így hosszú, selymes farokszálai éppen képentalálták a lényt!