|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 17:39 - |
 Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Elzász megkönnyebülve baktatott a birodalomban, mert úgy gondolta végre egyedül van.A meleget éppenhogy bírta.Felmászott egy toronyba és lefeküdt.Fentről nézte a lassan folyó lávát... |
 Az egyik magas, kisebb szélességű torony legtetején hevert. Gyíkmódra kanyarogta körbe a teste a torony csúcsát, farka erős gyűrűben tartotta a sziklát, ami a központot jelentette.
Kényelmesen kinyújtóztatta szárnyait, majd ásított egyet. Ez a mesés meleg, a szikrázó láva alant, amiből néha hatalmas lángoszlopok törtek elő - valóságos jótékony fürdő volt ez neki!
Felpillantott a sötét barnás-bíboros égre, ami mintha maga is parazsat akart volna utánozni - és Dralon szinte kéjesen bömbölt fel örömében!
Aztán résnyire összehúzva szemeit letette fejét, és félálomba merült. |
 Hallkan fel kacagott.
-Isten veletek!-és a földalatti barlangrendszerbe vette az irányt. |
 - Megértelek! Én a tengerpartot nem bírom! mondta széles vigyorral.
 Ő csak fejet hajtott búcsúképp.
|
| -Rendben, megfogadom!...Engedelmetekkel, elég volt ebből a helyből, és inkább nedvesebb helyet választanék.Túl zaklatott vagyok ehhez az "éghajlathoz" |
- Húúú - nyögött fel.
Finoman elmosolyodott.
- Ha egy kevésbé veszélyes, de izgalmas helyre vágynál, keresd meg a cseppkőbarlangot a földalatti balangrendszerben! |
| -Az erdőségekben, és a félelmek országában. |
- Oh, értem - mondta kissé erőtlenül.
- Ha a kíváncsiság hajt, rengeteg hely van még a Birodalomban. Merre jártál már? - kérdezte nemes hangján. |
Elmosolyodott.
-Talán..de óriási kiváncsiságom van!Ami nem is egyszer a sírba vitt...-sütötte le szemét, majd újra elmosolyodott-Tehát már igazán nem félek, hisz ennél rosszabb helyet is láttam... |
Elkerekedve izzott fel a szeme.
- Vííííz? De....de akkor miért jöttél ide? nem veszélyes rád ez a hely?
Rá akart még szólni Naryára, hogy ne sértse meg a lényt, de rájött, hogy a kérdés jogos. Narya ugyan elég nyílt volt és szabadon fogalmazott, de sértésnek nem lehetett venni mondatát....Ha pedig az unikornis bajban van, segítsgre lehet szüksége! |
Felegyenesedett.Biccentett
-Enya vagyok, és igen, víz az elemem! |
Kissé lelombozta a társaság létszámának csökkenése, de azért mosolyogva ügetett oda az unikornishoz.
- Üdv! Narya vagyok! Ő meg a kísérőm, Ignition!
Fejet hajtott a lénynek.
- Te nem Tűz elemű vagy, ugye? |
| Kihúzva ált, míg el nem ment baja forrása.Miután elnyelték a "hadok", hirtelen lehajtotta fejét és teljes erővel fújtatot.A harc nem neki való....Szédült és ingerlékeny volt:Az erős agresszív színek...egyszerre azt se tudta, merre menjen...egy kicsit még várnia kellett, mire-nagy nehezen-annyira megnyugszik, hogy képes legyen estleg ne egyfolyamba bele gázolni... |
 Turbót nem érdekelte egyik kanca sem!Hamar észrevette az érkező lényeket is.Most nem akart senkivel sem találkozni!Még egyszer mérgesen a kanca szemébe nézett, majd beugrott a lávába és eltűnt. |
 Iana felébregt ájulásásból. Bár még ereje nam nagyon tért vissza, felállt. Csak egy dolog volt a fejében Megmenteni Indarassant! És ez kicsit vissza is adta az erejét.
Látta, hogy senki nem figyel rá, így elvágtatott. Nem tudta, hová, merre megy, az érzéseit követte. És ekkor megláttott egy kis talaj-félét. És nem messze tőle egy láván úszó barlangot. Odament. |
Könnyedén lépdelt, rá-rámosolyogva a mellette ügető pegazus kancára.
A lángok vadul lobogták körbe mindkettőjüket, de Narya és Ignition is éppen ezt élvezték!
A ménnek valamiért tetszett a fiatalabb, lelkes lény társasága, a kanca meg örült, hogy a sötét csatai védelmezője vele maradt.
- Hé! Ott lények vannak! - kiáltotta, és lelkesen vágtába ugrott a három unikornis felé.
|
-Ahoz képest eléggé simultál hozzám....-mosolyodott el gúnyosan.
Észre vette a kancát.Érdekes, hogy túlélte ezt a támadást, de nem is érdekelte igazán.De magában kezdett egyet érteni a csődörrel, am a jelzőt illeti.
Furcsálva nézett körül...Ki és hol van az a bizonyos Indrassan? |
- Fogalmam sincs melyik jelzőt szánod nekem, de ezt haggyátok abba!-Hirtelen vágtába kezdett. Beállt a víz- és tűzlovak közé. Ezok azonban nem tudtak lassítani. Eltalálták. Iana összesett. És ekkor egy hangot hallott. *Ajjaj!* Indrassan ajjaja volt. Iana bár már szinte teljesen kómában volt, egy utolsó erőfeszítéssel ezt mondta:
-Indrassan! Mentéstek meg Indrassant!- suttogta. Magát nem féltette, már csak azért sem, mert halhatatlan. |
Turbó igazából nem értette, hogy Enya mit akar!
-Nem elutasítástól ment el az életkedvem!És hogy tetszene nekem egy okoskodó, vagy éppen egy rózsaszín jaj de félek kanca?
Üvöltött! |
-Nem csoda, ha egy elutasítástól vagy egy ráébresztéstől elmegy az életkedved!Ha igazán tetszik neked egy kanca akkor nem hajtasz másra!Szoknya pecér!
Enya kivételes nagy erővel rendelkezett, de neki is volt gyenge pontja, ami leblokkolja, hogy még mozdulni se tud.....de ezt senkinek sem árulta el, csak Koni tudja...
Hátra nézett, mostmár tényleg dühösen!-Elgem van a játékaidból!-suttogta hangtalanul, majd a lovak felé gkezdett vágtatni.Eszébe jutott a sok kín, amit átélt, és-mint rendesen-ezektől a gondolatoktól szabadulni akarva fejtette ki ez elllen varázslatait.A ménes előtt egy húsz méterrel megállt fel ágaskodott, szeme fehér lett, felnyerített, majd kisidő múlva a levegő egy párásabb lett, mire a forró talajra csapódott és elindultak a cseppek Enya felé.Ahogy így mentek, összeolvadtak, és egyre ágaskodtak, lóformákat alkotva, szökőárrá fejlődve.A két erő összecsapása látványos volt.Azonnal kioltották egymást.A szökőár blokkoló hatású volt, legalábbis elvette Enya erejét, bár a másik fél varázseejét is tompította.
A gőzölgő párában Enya ált, és lihegett, de elszántan, tántoríthatatlanul állt.A múltból tanulta, hogy sosem adhatja fel.Ha a csődör még most is harcias, testi erő párbaj következik... |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot.
Elzász megkönnyebülve baktatott a birodalomban, mert úgy gondolta végre egyedül van.A meleget éppenhogy bírta.Felmászott egy toronyba és lefeküdt.Fentről nézte a lassan folyó lávát...
Az egyik magas, kisebb szélességű torony legtetején hevert. Gyíkmódra kanyarogta körbe a teste a torony csúcsát, farka erős gyűrűben tartotta a sziklát, ami a központot jelentette.
Hallkan fel kacagott.
- Megértelek! Én a tengerpartot nem bírom! mondta széles vigyorral.
Ő csak fejet hajtott búcsúképp.
Turbót nem érdekelte egyik kanca sem!Hamar észrevette az érkező lényeket is.Most nem akart senkivel sem találkozni!Még egyszer mérgesen a kanca szemébe nézett, majd beugrott a lávába és eltűnt.
Iana felébregt ájulásásból. Bár még ereje nam nagyon tért vissza, felállt. Csak egy dolog volt a fejében Megmenteni Indarassant! És ez kicsit vissza is adta az erejét.