|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:55 - |
| Picúr szép lassan ügetett Pokolvárosban!Még sohasem járt itt, úgyhogy szétnézett!Észre sem vette, hogy a többiek követik!Egy kis tűzgolyóvá vált és hihetetlen gyorsan elment és eltűnt Pokolváros másik felére! |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Nem tudom, eddig még sosem volt szükségem a rejtőzködésre. -*felelte vállatvonva. Elhallgatott és hosszú ideig csak csöndben meredt Lángangyalra. Sokáig nézte, méregette a csődört, mielőtt ismét megszólalt volna.* -Te mit tettél? -*kérdezte halkan.* |
 - Pokolváros...A név mindent elárul. Sok lény, aki valami szörnyű dolgot tett, magától idejön, vagy előbb-utóbb idekerül valahogyan.....Megváltozik, és hosszú időt tölt itt mindenki. Van, aki csak idelátogat, ha véletlen idetalál....Ezért is lepett meg jelenléted! Van, aki végül valami szenvedélytől hajtva itmarad...Legtöbbjük persze tűzlény....De akkor is, eredetileg Pokolváros a rossz helye volt....A mai napig kemény hely, tele olyan lényekkel, akikről senki sem tudja igazán mik, vagy mik lehettek, és gyakran egymásnak esnek...A tűz itt éget! Sok helyen szabadon lobog....Képzeld el, ha belelöknek.....Az ősi tűztől kevés mágia véd meg...És a Város Urai....Azok a rejtélyes, senki által nem ismert, hatalmas és rettenetes lények, akiknek gyakorlatilag itt minden "bentlakó" a rabszolgája...Ők szervezik a borzalmas párviadalokat is, hogy mindenki azokat figyelje, és ne akarjon fellázadni....Pokolvárosba be lehet jönni, körül lehet nézni, de sok szenvedést lehet látni, rosszabb esetben átélni.....Főleg, hogy nem illesz ide....Kirívsz a tömegből. Vagy el tudod magad rejteni? |
-Fogalmam sincs! De nagyon érdekelne. -*csóválta a fejét nevetve. Most szinte kifejezetten komolytalannak és szertelennek tűnt, akár egy gyermek, aki képtelen felelősségteljesen gondolkodni, de ez csak egy pillanatig tartott. A másikban már teljesen komolyan, megértőn pislogott Lángangyalra.* -Miért, mi van ott? Ha azt mondod, hogy ne, én elfogadom. Csak szeretném tudni... |
Úgy tűnt elkomorult, lángjai is kissé kisebb hévvel lobogtak.
- Nem tartom jó ötletnek Pokolvárosba látogatnod....Nagyon nem illesz ide, ez veszélyes hely! Én ráérek, ismerem is a várost, de...Te tudod mit akarsz átélni? |
*Bólogatva nevetett az unizus válaszán, majd egy idő után elcsendesedett és immár a tájat kémlelve kíváncsian nézett körül.*
-Mondd, Lángangyal, lenne kedved körbevezetni? Nem tudom, mennyire enged ilyesmit az időd, de ha ráérsz, nagyon örülnék egy kis idegenvezetésnek. Ha jól értettem, te idevalósi vagy, engem pedig nagyon kíváncsivá tett ez a környék. -*kérdezte udvariasan és nyugodtan, de hangjából tisztán kiérződött az izgalom, a kíváncsiság is.* |
- Ugyan! Más is kérdezett már ilyesmit - felelte nyugodtan és kedvesen.
- A lángjaim valódiak, de inkább lélek- és fénylény vagyok, így nem égetek, ha nem akarok. És nem csupán lángokból állok, van szilárd testem, de ez a...."borítás" tetszik. |
-Igen, én is örülök! -*bólintott mosolyogva, majd hirtelen közelebb lépett Lángangyalhoz.* -Engedd meg! -*mondta őszinte érdeklődéssel a hangjában.* -A lángok, amik körülvesznek Téged... ezek valódiak? Tényleg égetnek?
*Kíváncsian szemlélte az unizust még egy ideig, aztán gyorsan megrázta a fejét, és ellépett tőle.*
-Bocsáss meg, udvariatlanság volt tőlem... Felejtsd el! -*rázta a fejét lehangoltan.* |
- Oh, az jó... - sóhajtotta.
- Tudod, sokan jönnek ide elveszett szeretteiket keresve...Sokuknak lesz keserű sorsa....Örülök, hogy Te nem ilyen lény vagy. |
-Nem tudom. -*vont vállat.* -Csak bolyongtam, és valami egyre csak hajtott ide. Talán a kíváncsiság, vagy a Sors, fogalmam sincs, hogy mi. Érdekelt ez a hely, hisz' mondom, ezelőtt még sosem láttam. De ideérkezésem a véletlen műve volt. |
| - Ezért nem emlékeztem rád...Nem láttam még soha hasonlót itt. Pokolváros eléggé beszédes név....jól sejthető stílusú lényeket fogad magába....Miért jöttél? |
-Nem. -*mondta és tagadólag megrázta a fejét, ezzel a mozdulatával enyhe, jeges fuvallatot küldve Lángangyal felé, de a fagyos szellőtől épp csak meglibbentek a lángok a tüzes lény sörényében.*
-Most vagyok itt először. |
Csodálkozott. Ő a kancát látta nagyon hihetetlennek!
- Lángangyal vagyok - nyihogta surrogón a lángoktól.
- Te még sosem jártál itt, ugye? |
-A nevem Szélleánya. -*felelte szelíden és továbbra is csodálattal pillantott az előtte álló lényre.* -Nézd el nekem, ha bámullak, de még sosem láttam hozzád foghatót.
*Egy percre elhallgatott, tovább gyönyörködött a lángokból álló, különös lényben, majd ismét megszólalt. Hangja őszinte kíváncsisággal és jóindulattal volt tele.* -Mi a neved? |
A nevetés azonnal hívogatón szólt a fülében, így gyorsan megkereste forrását, és szélsebesen felé lendült.
Csak közvetlenül előtte fékezett, néhány lángja az idegen felé is nyúlt, de nem árthattak, a peguni ma csak ragyogni akart, égetni nem.
- Ki vagy Te? - susogta a hangja az annyira nem ideillő pegazusnak. |
*Meglepődött, ahogy hirtelen egy ragyogó fényfolt röppent fel mellette, és tekintetét egyből a tünemény után kapta.*
-Ó! -*nézett csillogó szemmel a fényes alak után, s lassanként egy lószerű alakot ismert fel benne. Elragadtatva nézte a ragyogást egy darabig, majd örömében csilingelő hangon felkacagott.* |
Hihetetlen hideg suhant el mellette.
Nem ártott neki, de nagyon elcsodálkozott, így felröppent, és keresni kezdte a forrását. |
*Szélleánya szárnyai apró suhogtatásával tartotta távol magától a túl forró, bántó lángnyelveket. Na, nem mintha bármiféle kárt tehettek volna benne. Ő maga egész testében higed és jeges, mint a Tél, de azért mégis, jobb félni, mint megijedni. Újra megsuhintotta szárnyát, és a jeges fuvallat odébbsöpört és teljesen eloltott egy közeli lángnyelvet. Így lépett Pokolváros határára.* |
Kényelmes lángnyelv....Lustán hajol és kanyarog ide-oda.....Ezer és ezer ugyanilyen körülötte....
De a lángnyelv hirtelen nőni kezdett, egyre ragyogóbb lett, majd a következő pillanatban egy peguni álldogált Pokolváros szélén. |
 Csak vágatott és meg sem állt a Legendás kristály hegyig és a Csillámló ezüst tó partjáig..... |
 Bólintott, és habozás nélkül a Xyrion után vágtatott, nem is kérdezvén, hogy hová. |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Pokolváros...A név mindent elárul. Sok lény, aki valami szörnyű dolgot tett, magától idejön, vagy előbb-utóbb idekerül valahogyan.....Megváltozik, és hosszú időt tölt itt mindenki. Van, aki csak idelátogat, ha véletlen idetalál....Ezért is lepett meg jelenléted! Van, aki végül valami szenvedélytől hajtva itmarad...Legtöbbjük persze tűzlény....De akkor is, eredetileg Pokolváros a rossz helye volt....A mai napig kemény hely, tele olyan lényekkel, akikről senki sem tudja igazán mik, vagy mik lehettek, és gyakran egymásnak esnek...A tűz itt éget! Sok helyen szabadon lobog....Képzeld el, ha belelöknek.....Az ősi tűztől kevés mágia véd meg...És a Város Urai....Azok a rejtélyes, senki által nem ismert, hatalmas és rettenetes lények, akiknek gyakorlatilag itt minden "bentlakó" a rabszolgája...Ők szervezik a borzalmas párviadalokat is, hogy mindenki azokat figyelje, és ne akarjon fellázadni....Pokolvárosba be lehet jönni, körül lehet nézni, de sok szenvedést lehet látni, rosszabb esetben átélni.....Főleg, hogy nem illesz ide....Kirívsz a tömegből. Vagy el tudod magad rejteni? 
Csak vágatott és meg sem állt a Legendás kristály hegyig és a Csillámló ezüst tó partjáig.....
Bólintott, és habozás nélkül a Xyrion után vágtatott, nem is kérdezvén, hogy hová.