Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:59 - |
*Nefadar lassan, komoran, méltóságteljesen lépkedett a sötétedő homályban, és arcára egyre jobban kiült a hitetlenkedés.
Egy furcsa érzés kerítette őt hatalmába, pár nappal ezelőtt, és nem hagyta nyugodni. Végül Nefadar idejött, hogy választ találjon a kétségeire, ám ezek a válaszok nem elégítették ki a csődört.*
-Nem... Ez nem lehet igaz... -*tiltakozott halkan a gondolat ellen a fekete csődör.* -De ő elpusztult. A Sötét Urat elpusztították... -*suttogta, főleg önmagát győtködve ezekkel a szavakkal, de már hallotta is a kegyetlen választ.*
-Ne álltasd magadat! Nem, Nefadar! A Sötét Úr szelleme megmaradt. Életerejét a csikótól nyeri, s a csikó megmaradt. A Sötét Út visszatért... |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
-Tudtom szerint nem mi lopkodjuk el más lények párjait!Nem úgy mint ti! |
- Igen? Pont Te beszélsz? Tudtommal neked az egész társad ilyen nyomulós és akkor még én vagyok az aki mindenkire ráhajt!De tudod mit? Nem érdekelsz! |
-Kopj le te!Én voltam itt elöbb.Te vagy a sarki kuzrva aki minden csődörre ráhajt akit meglát!!!-mondta kissé ingerült s tovább ment. |
Csak lassan lépdelt.... |
A kanca elé lépett.
- Kopjak le? Ahhoz korábban kell felkelned,kisanyám! Most hirtelen beléd csapott,hogy "Hoppá! Mégsem kéne hagyni ezt a mént!"? - szúrósan a szemébe nézett - Menj a Pokolba!
Azzal tovább lépdelt. |
Csöndesen baktatott a csődör után.Kicsit unatkozott de lekötötték a gondalatai. |
-Ez már nem az Én ügyem!
Mondta és mindkét kanca előtt elsétált. |
-Sosem adom fel....de akkor kopjon le...-mondta és a kanca felé bökött. |
A csődör után vágtázott.
-Akkor sosem adom fel!!! |
-Nem is szerettél, ha így feladod!Egyébként meg mindegy!-kiáltott Keetának, majd hátat fordított dolostielnek és újra elindult. |
-Nem adsz rá indokot ,hogy utánad menjek.Megmondtad nincs esélyem nálad és senki másnak.-mondta Syrkol-nak. |
- Téged nem kérdeztelek! - szólt a másik kancának.
Mikor Syrkol megpróbált elsétálni mellette,egy könnyed ugrással újra elé állt.Nem szólt semmit,csak fölényesen nézte,amolyan "én szóltam" grimasszal. |
Nagyon meghökkent a kancán.De nem nagyon foglalkozott vele.Csak elsétált mellette. |
Ott maradt.Nem szólt csak újra legelni kezdett.
-Megcsókolt.Aztán ott hagy.Hidd le nekem nem érdemes utána menni.-mondta a másik kancának. |
Meghökkent.Nem is a mén,inkább saját viselkedésén.Lábaival kapálni,majd toporzékolni kezdett.
'Ezt akarod?! Jó! Akkor így lesz!'
A mén után vágtázott,majd elé állt,hogy ő is megálljon.Szemtől szemben álltak.
- Ennyivel nem fogsz levakarni! Nagyon is tévedsz. - szólt határozottan - Akkor meg miért futsz? Tán félsz? |
-Na jó!Elegem volt!
Mindkét kancához fordullt!
-Én nem vagyok olyan mint ahogy azt Ti elképzelitek!Én vad, elszánt vagyok!Utálom a nyálasságot!-most Keetára nézett-És a kedvességet!-most pedig Dolostielre-És mindenképp ezt az egészet!-mondta és egy felágaskodás után újra vágtába ugrott. |
Oda ügetett hozzájuk.Syrkol-hoz fordult.
- Ne haragudj,ha öszezavartalak.Nem állt szándékomban.Csak....,na,mindegy.szóval szeretném,ha tiszta lappal indulnánk,ha nincs ellenedre. |
Lassan körbe járta Syrkolt.Majs amikor mellé ért a fülébe súgta.
-Én sosem fogom elfelejteni azokat a csókokat!-mondta mámoros hangon. |
A fák közt baktatott.Eltöprengett.
'Mit csinálok? Én nem ilyen vagyok! Hol a vadságom,a megállíthatatlan természetem?! Mi történik velem?'
Ekkor megpillantotta a kancát és a mént.Habozott,hogy mit tegyen.
'Nem! Tisztáznom kell magam! Már én sem tudom kiismerni magam,ezek után. De mit is érdekel ez engem?'
Kilépett a fák árnyékából,bár még azért távolabb volt tőlük. |
-Mert....Így hozta a Fekete Sors! |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|