|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.23. 20:29 - |
 Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
És Ő egyébként sem félt a sötétben. Csak unatkozott.
'Bár jönne valaki! Még Mirautnak is örülnék, padig mi csak nagyritkán találkozunk és akkor is harc a vége...Már amikor nem kell valami világmegmentő akciójában vigyáznom rá és szövetkeznem vele.' |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Valószínűleg az menthette meg őket, hogy Ködláng fényes energiái messzire ragyogtak az éjben. Andurya döbbent nyerítéssel kitért a váratlan támadás elől, és azonnal keresn kezdte a forrását. Itt, a Sötétségben élesen lobogtak az érzékei, így a gigantikus fekete sárkányt nem volt nehéz kiszúrni, ahogy két unikornissal csatázott odalenn...És az egyikük nagyon is ismerősnek tűnt!!!!
- Veszély! - süvöltötte torkaszakadtából hátra, aztán hatalmas ívű fordulóba kezdett a sárkány körül, aki még nem vette észre őt, és érkező társait....
És semmiképp sem hagyhatják, hogy észrevegye a leghátul közeledő Erist...
Maud odalenn azonnal fékezett, és megpördülve a kicsi, lemaradt csapat felé fordult, hogy Sötétségből egy áthatolhatatlan pajzsot alkosson, míg Cedaron és Gwaihir átszáguldottak fölötte, hogy Anduryának segítsenek.
- Mi történt? - kiáltotta Maudnak a fékező ménjén épphogy fennmaradó boszorkány.
- Egy hatalmas fekete sárkány! Két unikornist akar. Pont előttünk csatáznak. Nem hiszem, hogy továbbmehetünk erre - felelte gyorsan Maud, aki eléjük sietett, és dühödten kapált a lábával. Hogy futhattak bele egy ilyen helyzetbe? Hogyhogy nem érezték előre?!?!
- Ismerük az unikornisokat? - kérdezte aggódva Eris. Valamiért nem szívesen hagyott volna hátra két lóféle lényt. Lehetnek ismerősök vagy barátok is! Szabad vadászat ide vagy oda....
- Nem tudom. Andurya, Cedaron és Gwaihir odamentek - felelte bizonytalanul a sötétlény. Csak nem akar a Boszorkányúrnő most csatázni?
- Eris.... - mormolta halkan Felon, és begörbítve a nyakát, kicsit oldalra fordulva a gazdájára meredt. Vino, és fentről Draugherit ugyanolyan kavargó érzéseket sugároztak...
- Menjetek csak! Maud majd megvéd - sóhajtotta Eris, de igazából nagyon hálás volt a lényeinek, hogy nem hurcolják el, mint egy zsák yamgyökeret, hanem harcba szállnak két idegenért....Lecsusszant Felon nyergéből, és szorosan Maud mellé lépett. Remélte, hogy arcára nem ül ki minden rémülete, amikor távozni látta az eriszieket.
Ködláng rémülten hőkölt hátra a közé és a sárkány közé bevágódó óriási lángoszlop forróságától! Hát még egy sárkány jött?? Ízisz és ő vacsoracsata tétjei lesznek??
De a láng mágiája másmilyen ízt hordozott...Aztán megismerte, és döbbenten kapta fel a fejét, hisz nagyot dobbant a szíve, majdnem olyan nagyot, mint mikor Ízisz először csókolta meg. Erisziek jöttek! Eriszi lények köröztek körülöttük, és mind a maga erejével támadta a sárkányt, több oldalról, szünet nélkül. Úgy tűnt leginkább bosszantani akarják, és főleg maguk után csalni...Hiszen az a fekete pegazus szinte a sárkány feje előtt táncol!
'Megőrültek ezek?' gondolta értetlenül, bár tudta jól, hogy az életét (és Íziszét!) köszönheti a társainak. A sárkány minden varázsát ellene használta...Bármilyen jó stratéga volt, egy otthoni terepen mozgó, erejét kihasználó, hatalmas, szárnyas ragadozóval, akinek egyetle célja jóllakni, nem tudott mit tenni...Ködláng pedig szégyenkezve vallotta be, hogy kimerülőben volt. Kimerült, míg a sárkány meg sem érezte a támadásait...... |
Az energia nyaláb égette a sárkány szajat, de nem volt elég a leterítésre. Éhes volt és mindenáron enni akart. Elnyelte, majd visszaokádta a sugarat. Ízisz ugrásra készen állt párja mellett, aztán reflexszerűen tért ki a sárkány elől. |
Ködláng az utolsó utáni pillanatig várt, miközben legszívesebben üvöltött volna a dühtől és a harc láztól! Minden izma sajgón remegett, ahogy várták a felszabadulást, hogy arrébb robbanthassák végre a hatalmas állkapocs útjából!
De nem moccanhatott, és ami igazán fájt neki: Ízisz is ott kellett maradjon mellette!
'Nem szabad komoly kárt tennem benne" csikorgatta meg még egyszer fogait, nyugalmat parancsolva magára. Erőnek erejével.
Aztán végre elsöpörte magukat a sárkány útjából, és hatalmas, szemkápráztató, fehéren izzó energianyalábot lövellt a sárkány szájába! |
A sárkány eddig kereste a mágia forását, amit blokkolt. Most, hogy észrevette a kis pontokat, még jobban, téveszthetetlenül feléjük tartott. Fagyasztó hangon kiáltott, ami zsibbasztó módon hatolt a tudatba, elkábítja az áldozatot.
Ízisz megfogadta Ködláng tanácsát és rábízta magát.
A sárkány elég közel került hozzájuk, hogy tüzet okádjon, de nem tette. Élve jobb volt a hús, mint égetve. Már karmát is előkészítette. |
Ködláng mindig szigorú, fegyelmezett és komor arcán borzalmas vicsorgás jelent meg, ahogy ő is megérezte a közeledő vészt. Harci unikornis lévén, aki szinte egész életét háborúkban töltötte, míg el nem telt velük, ez a lény sokmindent jelentett.....Bár valódi élete igazából Ízisz oldalán kezdődött el, azért emlékeit nem feledte a régiebbi létéből sem.
- Ízisz, maradj mellettem! Ez a lény sajnos nagy bajt fog nekünk okozni akár így, akár úgy - csikorogta dühödten, de nagyon vigyázott, hogy halkan beszéljen. |
Épp egy nagy darabra ugrott át, amikor felegyenesedve ráncba szaladtak a ... szemöldökei? Megtorpant, nem szólt előre párjának, annyira koncentrált. Szétnézett, de a vonások nem enyhültek, sőt, mégélesebbek lett.
- Elvesztettem ... - ismerte egy félperc után párjának. - Valami ... valami zavarja a nyomokat ... - De nem tudott tovább elemezni. Ami feléjük tartott, nagy volt és fekete, még felhőknél is feketébb. Hangja acélokcsikorgása volt, mely a horizontról viszhangzott: egy sötét sárkány közeledett feléjük - egyenesen fentről, a felhők közül. Vadászott. |
 Körbenézett.
- Elég nehéz lesz tartani az irányt - jegyezte meg morogva, de a világ minden kincséért nem próbálkozott volna meg még egy fürkészvarázzsal. Főleg nem itt!
- Lássuk mire megyünk ma! - javasolta végül, és rövid ágaskodás után vágtába ugrott a mutatott irányba. |
 -Én sem terveztem. - mondta kelletlenül. Körül nézett és próbált ráhangolódni Asylon hullámaira, de nem sok sikerrel. Mint a pocsolya lábnyomok, egy idő után ennek is végeszakadt. Legalább az irányt megtudta.
- Északkelet felé ment. |
- Tudod, reméltem, hogy soha nem kell ide visszatérnünk - jegyezte meg Ízisznek, bár talán inkább csak magának mormolta.
A Sötétség ereje sosem volt a kedvence. Azóta, hogy annyi háborút vívott benne, vele, ellene, egyenesen utálta. Úgy érezte, mintha a Sötétség és a háborúk rabolták volna a lelkét. Ha legyilkolt, öröke elvesztett társaira és beosztottaira vagy Andronra gondolt, ez igazabb volt, mint bármi más az életében. Ízisz pótolta azóta az ő lényéből hiányzó darabokat - de itt a Sötétségben a hiány ténye persze élesen felidéződött benne. Fekete szemei mélyek lettek, ahogy az emlékei egy kicsit elragadták magukkal.
De most egy mostani társon kell segítenie. Párjára pillantott, és kutatni kezdett Asylon jelenléte után. És igyekezett nem gondolni arra, hogy ellenséges területen van. Habár Íziszért ezreket is leölt volna.......Kérdés, hogy menne-e? Annyi minden történt.....
Élesen belévillant az az emlék, ahogy a súlyosan sérült Ízisz teste mellett vagdosa és öldökli a gonosz lényeit, akik úgy tűnt sosem fogynak el.....Amikor nem is lehetett abban biztos, hogy nem csupán egy hátramaradt testet védelmez, amiből örökre elszállt a lélek, itthagyva őt....Ha az történt volna, nem bánta volna ha az egész lekét elveszíti is, sosem állt volna le a harcban!
Talán Eris kedvéért sem.......
De nem így lett. Ízisz itt van most ővele, és semmi baja. A párja, az élete értelme......
És Eris veszett el.....
Az a legkevesebb, ha megkeresik Asylont. |
 -Viszlát!-bólintott.Még sokáig maradt ott, majd elbarangolt. |
 Izabó a magasba pillantott.
- Csodás volt találkozni veled, de lejárt az időm....Mennem kell....Ég veled!
Vaksötétség ölelte körbe, ahogy felszárnyalt a magasba. |
- Ebben én is reménykedem! - viccelődött.
- Habár az utóbbi időben épp én kerültem a társaim....és mindenkit! Így alakult...... |
| -Attól még lehetsz szívesen látott!-mosolygott egy aprót. |
Apró mosoly jelent meg az arcán.
- Nem vagyok épp teljesen közismert híresség....... |
| Biccentett.-Ezért is lepődtem meg, hogy megláttalak! |
- Az bizonyos.... - mondta halkan, és miután figyelte kicsit a farkast, ő a sötét égre pillantott fel.
- Bánt Téged... - mondta hirtelen halkan, nyugodtan, nem is kérdezve, hanem kijelentve egy tényt. |
| -Kevesen vagyunk.-nézett a földre, s szemébe egy kis ideig kialudtak a fények! |
Néhány pillanatig a lény szemébe meredt, majd a távolba révedve, halkan felelt:
- Egyetlen sötét lénnyel sem találkoztam eddig, aki megtudott volna....felelni egy kérdést....Ami azt illeti egyetlen sötét lénnyel sem találkoztam, akivel tudtam volna beszélni.... - mondta rejtélyesen. |
| -Semmi gond!-rázta meg a fejét-Csak meglepett.Viszon még mindig nem értem, hogy miért kellene nekem tanácsot adni. |
- Reméltem, hogy találkozom egy söét lénnyel, aki talán tud nekem tanácsot adni... - mondta halkan magyarázatképp.
Vállatvont.
- Bocsáss meg, ha túl közvetlen lettem volna.... |
[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Maud unottan baktatott. A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent.
Körbenézett.
-Én sem terveztem. - mondta kelletlenül. Körül nézett és próbált ráhangolódni Asylon hullámaira, de nem sok sikerrel. Mint a pocsolya lábnyomok, egy idő után ennek is végeszakadt. Legalább az irányt megtudta.
-Viszlát!-bólintott.Még sokáig maradt ott, majd elbarangolt.
Izabó a magasba pillantott.