|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.23. 22:01 - |
 Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
-Hol vagyok?...Rossz sejtéseim vannak a sötétséggel kapcsolatban!
Mira beljebb ment a barlangba!Itt már nagyon sötét volt ezért szarva végén fénytgyújtott és ment tovább! Nem gondolt arra, hogy van itt valaki csak lefeküdt a fal mellé, de nem aludt el! |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Sok nap telt el Enya megtalálása óta, most elkövetkezett a "vizsga".Ha Enya elég erős, megfogja állni, hogy el ne szaladjon.De az se lenne baj, sőt, Koni örülne a társaságnak, csak Enya már nagy unikornis, és ő is úgy gondolja, hogy saját életet kezdhet.
 Hát eljött a nagy pillanat!A Félelmek Barlangja; itt előbb-utóbb mindenki találkozik a felélmevel...Bementek. |
 Nesztelenül suhant a barlangban, kedvenc helyén.
Nagy hörgéssel beszívta a levegőt, így rájött, hogy nemrég még egész sokan voltak itt.
Megkönnyebbült. Nem szerette a nagy társaságot. Néha, ha mégis ilyenbe került, hogy leegyszerűsítse a megoldást, tüzével a porrá tette egyenlővé a nemkívánatos személyeket.
Ez volt az egyetlen olyan hely, ahol végre nyugodtan aludhatott...letelepedett hát a barlang egyik zsákutcája sarkába, lehunyta félelmetes szemeit, és szuszogni kezdett - orrlyukain füst szivárgott. |
 Egy pillanatig csodálkozva állt a barlangban, majd nyugottan elsétált...tudta, hogy otthon jó kis fejmosást kap a szabály szegéséért, de út közben meg fogadta, hogy soha nem fog többet idejönni. |
 Mikor az unikornis megtámadta, Lidércfény lélegzete egy percre leállt!Nem tudott mekmukkanni se!De amikor Yasha ki akarta vezetni, kitépte magát segítsége alól, dobbantva rámordult, elrohant és a barlang szájánál lángra lobbant és eltűnt!Lidércfény az utakra teleportálta magát! |
| Yasha nem értett azzal egyet, hogy bennük van valami sötét,....legalábbis ő sose akart ártani gonosz céllal senkinek, de ez most nem volt lényeges.Felsegítette a pegazust és kikísérte őt a barlangból, készen állva arra, hogy a maga óvatlan, túl nagy önbizalma módján, még visszaszól a félelmetes lénynek. |
 Ezúttal a kis szellemhez engedte le a fejét.
És elmosolyodott, a maga kegyetlen módján.
- Rendben.
Levette éles patáját a szárnyról.
- Mindig is kedveltem a szellemeket.....Van bennünk valami....csodás közös sötét..... - vigyorgott.
Ellépett a bizarr kettőstől, és elindult kifelé.
- Én a helyedben lekopnék innét. Fogadni mernék, hogy Te sem néztél még szembe minden félelmeddel. És nem hiszem, hogy kész lennél rá..... - sziszegte még, majd valóban elindult kifelé. |
| Ha nem az életéről lenne szó, Yasha is megdorgálta volna a pegazust, de dühét elfelejtette a félelmetes unikorins szavai hallatán.Igaz, az unikornis kölcsönösen, benne se tudot volna kárt tenni, viszont a neceletlen pegazusban annál inkább.Odaugrott a két ló közé:-Kérlek téged könyörülj!Ez a pegazus csikó nyílván nem kapott elég nevelést és nem tudja mi a isztelet, ezért támadott rád!Kérlek könyörülj tudatlanságán!-kérlelte komolan és egyszerre könyörgőn, mert látta, hogy ebben a lényben nincs egy csepp megbocsátás, mégis próbálkozott, vagy hanem, erőszakkal lefogja, talán egy pilanatra, hogy a pegazus kijusson.... |
Giadron végig a pegazus felett állt, mert tartott tőle, hogy a sziklák megsebesítik!
Most a ritkán használt mágikus erőhöz nyúlt, és a rózsaszín kanca eltűnt a semmiben.
Giadron fogai csöppet megcsikordultak, és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy odahívja fekete sorstársát, Carsanaumot. De végül úgy döntött, hogy egydül fog élvezkedni.
Egyetlen óriási ugrással termett a pegazuscsikó előtt.
Nagyot rúgott bele, hogy a kölyök métereket repült, majd nagy puffanással leesett a földre. Giadron azonban már felette állt, mikor a csikó leérkezett a kemény talajra....
Kéjes mosollyal tiport a szárnyára, majd lehajolt hozzá, és csukott szemeit résnyire kinyitotta. Így, vörös halvány csíkok alól leste a kis teremtményt.
- Mondd meg, te kis ostoba, hogy mit tegyek veled....Széttépjelek a fogsorommal, és lakjak félig-meddig jól.....Itthagyjalak a Félelmek barlangjában, ahol előbb-utóbb mindenki találkozik a lelke legmélyén lakó rettenettel, csak itt nem lehet sem elkerülni, sem legyőzni......? Vagy nyissam ki a szemeim...? Hogy a lelked könnyedén kisuhanhasson a szánalmas kis testedből?! Rajta! Válassz! De ne hidd, hogy bennem akár te, akár a kis rókád tehet bármiféle kárt!!!!! - az utolsó mondatot már nem vigyorogva suttogta, hanem hörögte, és a fogai előtűntek vad vicsorgásában.
Giadron nem viccelt..... |
-Na jól van mindegy!Ezt nézd!
Azzal lángra lobbant és az unikornis felé tűzlabdákat lövellt!A tűzlabdák a felette lévő plafonból kiálló szikláknak vágódtak, aés azok az unikoris köré lezuhantak!Ez úgy nézett ki mint egy körfal.Aztán újabb tűzlabdákat küldött, azok pedig porrá égették a sziklákat!Lidércfény elmosolyodott!Sőt majdnem hangosan nevetett!
-Na?Milyen volt?Vicces nem?-Súgta! |
| Yasha elmosolyodott, majd szemei kicsit felvillantak, és nagy csak nyugottan, hangos léptekkel közeledett, a fekete pegazus felé.Nem kellett tartania, hogy meglátják, hiszen a szellemek erejét uralja és egyesek számára láthatatlanná tud válni.... |
Lidércfény beosont a barlangba!Egy szikla mögé bújt és onnan figyelte a 3 idegen lényt!
-Gyere Yasha!Csak csendben!Nehogy észrevegyenek!...Te milyen elemű, vagy?Vagy milyen erőd van? |
Giadron pihenni, gondolkozni tért vissza a Félelmek barlangjához. Óriási volt a döbbenete és a fellángoló mérge, mikor újfent egy idegennel találkozott össze nem is messze tőle!
A pegazus színe valósággal ragyogott a szürkésfekete környezetben, és Giadron épp emiatt rettentően nem értette a jelenlétét.
'Mi ez?! Hogy keverednek ezek ide?! És ez csak úgy....alszik!!!!' hörrentek a gondolatai.
Végül behunyta a szemeit, és közelebb óvakodott. És a gyanúja, hogy ez a letaglózó helyzet csapda, szerte is foszlott.
A kanca előtte valák fényét sugározta, és annyira békés volt, hogy Giadron félelemmmel vegyes döbenettel meredt rá. Aztán a saját személyisége csak magához tért, és közönyre váltott a hangulata. Igaz, némi érdeklődéssel, és a szokásos mérhetetlen lenézés nélkül.
Kinyújtotta egyik lábát és megbökte a rózsaszín pegazust. |
 Yavanna szép csendesen,boldogan repült a csillagok közt,amikor hírtelen egy nagy örvény(Szélörvény)elkapta a lábát,és lehúzta a mélybe.
És amikor az örvény eleresztette Yavannát,Yavanna leesett a földre,meg se bírt mozdulni,eszméletlen volt.
De szerencsére,néhány óra után,eleredt az eső,és Yavanna arcára is került pár szem...Így hát megint magánál volt.Feltápézkodott és körülnézett.Vajon hol lehet?Az a baj,hogy Yavanna nem emlékezett semmire,ezért még azt sem tudta,hogy került oda,ahol most van.Nem látott semmit,csak egy barlangot.Egy nagy,sötét,barlangot.Yavanna nagyon félénk,így hát nem ment a barlangba.Csak állt,és állt...mintha várt volna valakire.Mintha egy szerencsére,vagy egy segítő kézre várt volna,aki elmondená neki,hogy hol van.De sajnos nem jött senki.Yavanna pedig lefeküdt a földre,és elaludt......
|
Egy szót sem vesztegetett a kancára.
Az, hogy valaki nem érti meg, már nem volt új a számára, és a lehető legkevésbé sem csinált belőle problémát.
'A lényeg, hogy elmegy, és így nemcsupán békében lehetek, de ő sem őrül meg és így nem kell hallgatnom a sikoltozását....' |
-Hát jó!Elmegyek!De mi az, hogy nem érdemlem meg a neved?Neveletlen!És milyen kicsike?
Azzal megfordult és elindult ki a barlangból! |
Már korábban behunyta a szemeit, most csak a többi érzéke alapján követte a kanca mozgását.
Sötéten, gonoszul elvigyorodott, majd hörögni kezdett.
- Túl fiatal, halandó, és nem-ide-való vagy, hogy kiérdemeld a nevem, vagy bármiféle tudást rólam! Jobb ha elmész, mielőtt a barlang varázsa kiteljesedik rajtad és minden valószínűség szerint megőrülsz! Egyébként is egyedül akarok lenni, pihennem kell! Eredj innét, kicsike! |
Mira felpattan az idegen, kemény és hars hangra!
-Mira vagyok!-Mondta a nagy sötétségbe aztán biztosabban folytatta-Inkább az a kérdés, te ki vagy, mi vagy, és hol vagy!
Mira beljebb ment a sötétbe, a hörgő hang felé!Érezte, hogy itt van nagyon közel az idegen és ezért hátrálni kezdett! |
A hangra felkapta a fejét. A barlang legmélyén feküdt és gyógyult az irdatlan sérüléséből, ami még most is kínozta.
Nemsokára érzékei megsúgták neki, hogy egy közönséges egyszarvú kanca az.
'Mit keres ez itt? Itt mindenki a saját legbelsőbb félelmeivel találkozik, ki az az ostoba, aki ilyen mélyre bejön? Hisz ez maga az elme pokla!!!! És igaz, hogy nekem nincs már itt mit látni...de ez nem tűnik kortalan, örökéltű, világokat túlélt lénynek!'
- Ki a fene vagy Te? - hörögte a nem messze fekvő kancára. |
Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
-Hol vagyok?...Rossz sejtéseim vannak a sötétséggel kapcsolatban!
Mira beljebb ment a barlangba!Itt már nagyon sötét volt ezért szarva végén fénytgyújtott és ment tovább! Nem gondolt arra, hogy van itt valaki csak lefeküdt a fal mellé, de nem aludt el! |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
Sok nap telt el Enya megtalálása óta, most elkövetkezett a "vizsga".Ha Enya elég erős, megfogja állni, hogy el ne szaladjon.De az se lenne baj, sőt, Koni örülne a társaságnak, csak Enya már nagy unikornis, és ő is úgy gondolja, hogy saját életet kezdhet.
Hát eljött a nagy pillanat!A Félelmek Barlangja; itt előbb-utóbb mindenki találkozik a felélmevel...Bementek.
Nesztelenül suhant a barlangban, kedvenc helyén.
Egy pillanatig csodálkozva állt a barlangban, majd nyugottan elsétált...tudta, hogy otthon jó kis fejmosást kap a szabály szegéséért, de út közben meg fogadta, hogy soha nem fog többet idejönni.
Mikor az unikornis megtámadta, Lidércfény lélegzete egy percre leállt!Nem tudott mekmukkanni se!De amikor Yasha ki akarta vezetni, kitépte magát segítsége alól, dobbantva rámordult, elrohant és a barlang szájánál lángra lobbant és eltűnt!Lidércfény az utakra teleportálta magát!
Ezúttal a kis szellemhez engedte le a fejét.
Yavanna szép csendesen,boldogan repült a csillagok közt,amikor hírtelen egy nagy örvény(Szélörvény)elkapta a lábát,és lehúzta a mélybe.