|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Zengőn, csilingelőn kacagott fia bolondozásán. Párja gyakran eszébe jutott, de egyre kevésbé gyötörte bűntudat, amiért elengedte. Eweryn már nem csikó, tud magára vigyázni. Meg is lepődött, hogy fia hogy fel tudja vidítani, és hogy a korábbi aggodalom helyett most milyen nyugodt Ew távollétében.
Boldog volt!
 Kyrador teljesen felszabadult anyja jókedvétől. Boldogan ugra-bugrált neki, viccet mesélt, és bár már maholnap felnőttnek számít majd, mégis, saját maga meglepetésére, élvezte a csikójátékot!
És végre láthatja a híres cseppkőbarlangot! Szíve szerint vágtatott volna befelé. |
 Khorall villámsebesen csapott be a barlangrendszer bejáratához. Ő maga is csodálkozott gyorsaságán: De nem pazarolta csodálkozásra az idejét, hanem inkább körülnézett. Nem látta Kyaráékat. |
 Bólintott.
- Megértelek. Én is azért hagytam el végül az élő világokat, mert nem bírtam már maradni, és nem is volt miért - emlékezett.
- Lamíra és én....biztonságba akartunk jutni.....És nem volt miért maradni.....Sokat változott azóta a helyzet. Ez a hely otthon lett....mégha néha el is bújok. |
 - Pontosan. Nincs mit veszítenem. - *válaszolta.*
|
- Miért? - kérdezett újra, őszintén nézve Meznokto szemébe.
- Nincs mit veszítened? Vagy így érzed jónak az életed? |
*Ezt így még senki sem tette fel neki, mint egyenes kérdés. Való igaz, hogy ezért még sosem gondolkodott el rajta.
Rövid agyalás után válaszolt.*
- Úgy néz ki. |
A névre összerándult kissé, de azért elmosolyodott.
- Te mindig kihívásokat keresel? - kérdezte hirtelen, magát is meglepve. |
- Értem. - *mondta.*
- Ugyan, szóra sem érdemes. A szokásoshoz képest ez semmi. Miután Inkuboval jól meggyepáltuk egymást, akkor sokkal rosszabbul szoktunk kinézni... - *folytatta merengve.* |
 Kilépett a szobájából, és egy méregető pillantás után elhagyta termét.
Fáradtan mosolygott.
- Hakima bölcs lény...és jó gyógyító. Nagyon fáj ez a szer, de nem akarok - és nem is fogok - soká maradni itt. Ezért kaptam ilyen ellátást. Fáj, de gyors...Majd jól leszek....És Te? Nem fáj a sebed? |
*Meglepetten nézett a gyógyító után, majd egy kaján vigyort azért megengedett magának.*
- Gyorsan átlátta a helyzetet, mi? - *kérdezte Azírától.
Aztán gyorsan témát váltott.*
- Hogy érzed magad? Jót tettek ezek a cuccok, amiket a gyógyítómester használt? |
Befejezte Azíra ellátását, és mondott még neki pár dolgot. Összepakolt körülötte, és megfordult, majdnem nekiütközve Meznoktónak.
- Hát te még mindig itt vagy? Azt hittem.... - Azírára pillantott, aki nem nézett vissza rá, és "már értem" arccal bólintott.
- Ahaaa! Te nem az ünnepségből jöttél kifelé és voltál ott épp, ugye? Azíra barátja vagy? Meglepő. De ha akarsz, maradhatsz.
Otthagyta a mént, és elvonult szobájába. |
- Értem - *mondta.
Egyáltalán nem értett az ilyenféle dolgokhoz. Jobbnak látta csöndben maradni, mielőtt kidobatja a gyógyítómester.* |
Fáradt mosollyal nyitotta ki szemeit, és a két lényre emelte tekintetét.
- Talán nem tűnik kíméletesnek, de hatékony. Ezek a horzsolások ilyen nyári melegben könnyen elfertőződnek! Ez a szer a legjobb megelőzés! - mondta hidegen és nyersen.
- És hamarabb gyógyul. |
| - Hát az a barna lötty nem tűnik valami hű de unikornisbarát gyógyszernek... |
Azíra fáradtan behunyta szemeit, és eltöprengett a jövőjén.
- Minél kíméletesebb? Kinek? - értetlenkedett. |
- Nem, dehogy! - *felelte azonnal.* - Pillanatok alatt úgyis csak elhagynám.
*Aztán gyorsan témát váltott.*
- Nincsen ennél kíméletesebb gyógymód? |
Megpróbált visszamosolyogni, de csak halványan sikerült, még mindig nagyon meg volt illetődve.
Egy ideig turkált még holmija közt, majd jópár dolgot odavitt Azírához.
- Fertőtlenítőt a horzsolásaira, és kötést a lábaira - felelt végül, azzal oldalára parancsolta Azírát és ráöntött egy barna folyadékot egy tömlőből.
A ködfehér lény összerándult és összeszorította a száját, de látszott az arcán, hogy pokolian fáj a kezelés.
- Maradj nyugton! - parancsolta a gyógyító újra, és egy látszólag gyökérszálakból sodort kötéssel végigdörzsölte a sérült részt.
Aztán elővett egy sor hoszú szalagot, sárnak tűnő masszát, bőrszíjakat, és annak rendje és módja szerint rögzítette a sérült lábat.
- Kerüljön a Te oldaladra is kötés? - kérdezte, szemrevételezve a kőszúrás nyomát. A por elállította a vért, de Hakima jobbnak látta volna még egyszer ellátani. |
*Meznokto kiválasztott egy nem túl messzi fekvőhelyet és oda letette Azírát.*
- Ez biztosan kényelmesebb lesz, mint a hátam - *mondta egy halvány mosoly kíséretében.*
- Mit adsz neki? - *fordult Hakimához.* |
Dermedten lógott Meznokto hátán, meg sem mert moccani, levegőt is alig vett.
Borzasztóan szégyentelinek érezte, hogy egy másik, ráadásul sérült lény cipeli őt!
Hakima ezalatt egy széles járaton vezette végig a hordozót, majd egy kényelmes lejtőn, ami nagyon-nagyon hosszú volt, és kétoldalt rejtélyes omladékok szegélyezték.
Végül beléptek a gyógyító termébe.
- Csak tedd le valahová, és mehetsz is! - mondta könnyedén Meznoktónak, és elkezdett keresgélni gyógyszerei közt. |
*Csak bólintott és követte a lófélét.
Miközben haladtak, hátra-hátrasandított.* |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
Kyrador teljesen felszabadult anyja jókedvétől. Boldogan ugra-bugrált neki, viccet mesélt, és bár már maholnap felnőttnek számít majd, mégis, saját maga meglepetésére, élvezte a csikójátékot!
Khorall villámsebesen csapott be a barlangrendszer bejáratához. Ő maga is csodálkozott gyorsaságán: De nem pazarolta csodálkozásra az idejét, hanem inkább körülnézett. Nem látta Kyaráékat.
Bólintott.
- Pontosan. Nincs mit veszítenem. - *válaszolta.*
Kilépett a szobájából, és egy méregető pillantás után elhagyta termét.