|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:23 - |
 *Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
*Elena lejebb ereszkedett, hogy lásson is valamit a felhőfüggönyön át, majd végül teljesen leszállt. Csöndesen, kecses léptekkel ügetett. Hangokat hallott, kiáltásokat, döbbent nyögéseket, de nem törődött semmivel: Szauront kereste! Aztán minden megváltozott: valami feszeset érzett a nyakán. Ijedten pillantott le, s megrémült attól, amit látott: egy sodrott kötél feszült a nyakán. Az emberek faluja közelébe tévedt, miközben Szauront kereste, és nem figyelt fel a hangokra sem. Az emberek voltak, akik döbbenten felkiáltottak, mikor Elena elsétált a falujuk mellett. Elvégre nem mindennap lát az ember pegazust!*
*Elena mindenesetre komoly bajban volt... és úgy tűnt, segítséget se nagyon kaphat. Ott állt egyedül, egymaga, és farkasszemet nézett 15-20 erős, markos, felnőtt férfival, miközben egy szoros kötél feszült kecses nyakán, és néhányan fegyvert szegeztek rá, arra az esetre, ha - ahogy az emberek mondták - esetleg "megbokrosodna" és rátámadna valakire. Nem túl kecsegtető kilátások...*
-Segítség... -*motyogta magában Elena.* |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 Behúzta nyakát.-Csak nemrég jöttem a Birodalomba, s nem ismerem annyira a környéket....
|
 Egy kis ideig vágtatott előre, majd lelassult és megállt.Fragmenthez fordult.
-Egy apró gondom van csak!Az Afraiak közül még soha senki nem volt a Főhadiszálláson!A gond, hogy fogalmam sincs merre kell menni....innentől!
-Hát Te?-kérdezte kicsit sietősen. |
Követte... |
Ezen azért el kellett mosolyodnia.
"Én megmondtam!"
-Nah gyerünk!Nem késlekedhetünk! |
Hátrahőkölt.
-Ez...iszonyat!-szakadt ki a száján.Rémült szemeket meresztett.
-Akkor gyerünk, értesítsük a többieket! |
Nagyot sóhajtott, majd megfordult és vágtában elvezette a kancát arra a szörnyű helyre.
Mikor odaértek Trója nem is vett már levegőt.A hatalmas szemétdombok őt már nem lepték meg annyira, de tanácstalanul és ijedt arckifejezéssel fürkészte a tájat.
Nem szólt inkább semmit, hisz maga a kanca is látja mi folyik itt. |
Tácstalnul állt, végül engedett a csődörnek:-Akkor menjünk! |
-Ohhh...szerinted most hol vagyunk???Csak nem az emberek falujának határán???Sajnos azt kell mondanom, hogy maradtak itt néhányan akik rohamosan megsokszorozódtak és a falu újra "életre kelt".
-De erre most nincs időnk!Én láttam a szemetet, láttam mi lesz a Birodalomból, ha nem állítjuk meg őket!-látva a kanca arckifejezését, folytatta-Meg akarod néni?Bár nem ajánlom, de így sosem jutuk el a Főnökségiekhez! |
"Végülis a törpét sem ismerem, de jobb, ha ilyen lelki állapotban nem mondom meg neki!"hátarozta el magában.Kocsot még gondolkodott...Koni említett valami embereket, de azokat már "kiírtották"!Ezt bizonyára a csődör sem tudta...
-Öhm, tudtommal már nem léteznek ...emberek a birodalomban....Rég volt, amikor eüldözték őket... |
-Te jó ég4ne mondd, hogy nem tudod, mi az az ember????
-Az ember olyan, mint a törpe!Remélem tudod mi az a törpe!Annyi a különbség, hogy nem él több száz évig, ötször olyan nagy és nem mániáj a tölcsér sapka!-sietett a válasszal-Jah és varázstalanok!
-Nah gyere, mert szólnunk kell mindenkinek, hogy nehogy elterjesszék a szemetet!
-Nem tudom minek kellett ide engedni ezeket az embereket! |
-Héj, héj!-tudott csak ennyit mondani...Nagyon meglepte a csődör, s a lepődöttségből csak most ocsúdott fel.-Nyugi!...Milyen szemét...és egyáltalán mik azok az emberek? |
Trója a nagy sietségben majdnem nekiütközött az ugrándozó kancának.
Toporzékolva megállt, majd odalihegett neki egy "Bocsi!"-t és egy "Üdv!"-t, majd tovább vágtatott.
Egy pillanat múlva ugrott csak be neki, hogy a kanca is arra tart, amerre az a szörnyű hely van...
Visszafordult és amikor elérte a kancát, beugrott elé.
-Ohhh, bocs megint!-lihegte....-Figyelj!Nem mehetsz arra!Szörnyű!Az emberek mindent elárasztanak szeméttel!Szólni kell a Vorstandiaknak a Főhadiszálláson, mielőtt a szemét beteríti a Birodalmat!-hadarta.Legszívesebben a kanca válaszára sem várt volna, de mostmár muszály volt.... |
Jaj, mennyire szép ez a világ, mennyire más, mint az, ahonnan jött!Ez egy valóságos Paradicsom!Jókedvűen, szinte szállva a boldogságtól sétált.Úgy érezte, otthonra talált.De most hirtelen lankadt a boldogsága és megtorpant..."Olyan jó itt minden, de anya arra tanított, hogy a túl jó soae jó!Mi van, ha csak álom...álom minden, ami körülöttem van...álom; s ha felébredek még mindig ott vagyok?Nem, ez nem lehet álom...nem lehet!Hjaj, bár ne lenne oly nagy az ellensúly-ha van, s biztos van-, amely ezt a birodalmat is a rosszak közé sorolja...bár megmaradna ilyen szépnek, amilyennek most látom!"gondolta keserűen!.Legszívesebben Konit kereste volna meg, hogy fölkutassa, mi az az "ellensúly", s hogy elfogadható-e -számára.
Hirtelen ügetni kezdett, feledni akarta a rossz gondolatot! |
Trója magamögött hagyva egy igen hosszú és fárasztó párbajt, pihenésképp érkezett a falu határához.Arra gondolt itt végig gondolhatja mit rontott el és miben volt jó a néhány órával ezelőtti harcban.A párbaj vége döntetlen lett, de Trója nem volt megelégedve magával és lába atól még ugyanúgy fájt.
Bicegve haladt előre, jó pihenőhely után kutatva.
Hirtelen óriási reccsenés hallatszódott pontosan a patája alól.A mén hirtelen lenézett.Valami fura színes fémdoboz volt.Lerázta patájáról, majd szarvával felemelve feldobta a levegőbe.Szarvából kék fény áradt, amely miután hozzáért a fura dobozhoz felszívódott a dobozzal együtt.
Kitartóan lépdelt előre.Úgy érezte szemei lassan lecsukódnak, de ellenált a kísértésnek amíg biztonságos és kényelmes helyet nem talál magának, amely alkalmas alvásra.
Ekkor újabb újabb zörgést észlelt patája alól.Ezúttal hátsó lábával lépett bele valami fura zörgő lebernyegbe.Valami fura emberi dolog lehetett.Ez a tárgy áttetsző volt, de színes minták is voltak rajta.Két fogónak látszó füle volt.Így elemezte magában Trója, de a furcsa tárgy sorsa ugyanaz lett, mint a fémdobozé.
Ezekután valamivel éberebben haladt tovább.Újabb szokatlan dolgot észlelt.De ez nem hang volt hanem elviselhetetlen rothadó bűz.Megrázta fejét, hogy ne érezze a szagot, de nem tehetett ellenne semmit....Semmi kétség, rossz irányba haladt.
Eddig lehajtott fejjel lépkedett előre, még akkor is amikor beleakadt az érdekes, de magukrahagyott emberi dolgokba.Most azonban felemelte fejét.Valami észtvesztően ocsmány táj került elé.
A falutól nem messze szeméthegyek sokasodtak.A bűz is affelől áradt és a fura tárgyakat is onnan hozta a szél.Ekkor nézett csak szét Trója.A sima, lapos tájon mindenhol zacskók, zsákok, olyan fémdobozok, papírok és sok-sok oda nem illő dolgok égtelenkedtek.Eddig itt haladt köztük, de nem vette észre.Ekkora ostobaságot is ritkán csinál....ezt a fáradtságával magyarázta.
De most nem ez volt a legfontosabb dolog, hanem, hogy értesítse a Birodalom lakóit!Mi lesz, ha ez a dolog elfajul és kiterjed a Birodalomra!A Birodalom érdekes növény és lényvilága nem tudná elviselni ezt!
Tróját most nem izgatta mennyire fáj a lába!Futásnak eredt a Főhadiszállás felé, hogy értesítse előbb a Vorstandiakat, aztán az Eriszieket, majd a többieket is!Sorban mindenkit!Persze akit tudott, az afraiak közül már gondolatban értesített.Már maga mögött hagyta azt a szörnyű tájat.A bűzt sem érezte és szemetet sem látott a környéken!De nem feledte amit az előbb látott, minél előbb a Főhadiszállásra kell érnie.... |
*Nem szólt semmit, csak a Sötétség felé vette az irányt.
Társai követték.* |
 Nagyot ásított.
- Ahogy én látom nem kellünk már ide, Carsanaum el is ment. Elessa, gyere! - mormogta szinte álmosan.
 Rosszkedvűen nézett vissza Giadronra.
- Bajt csináltál! - morogta, de aztán arra jutott, hogy nem is akar maradni, így se szó, se beszéd vágtába ugrott, és hamarosan eltűnt.
Megvárta, míg az eriszi kanca eltűnik, aztán unottan végignézett a lényeken, habár ez érdekes lehetett csukott szemekkel.
- Úgy viselkedtek, mintha legalábbis az Úrnőtök legkedvesebb páváját rabolták volna el....Pedig azt hinné a lény, hogy az új fenyegetés érdekel benneteket a legjobban a másik Északról....Vagy legalábbis a Tündökletes Elsőt követitek a havasba.....Érdekes - morogta szórakozottan, azzal elrugaszkodott, és megiramodott az erdőbe. |
*Gamar igaz, kelletlenül, de megállt. Fejét azonban továbbra is előreszegezve tartotta.*
- Ne közelíts! - *szólt keményen ismét.*
- Mi nem akartunk itt semmiféle figyelemfelkeltő manővert, amit Ti tökéletesen elszúrtatok Nekünk! Ezekután ne mondj nekem ilyeneket! - *mondta és a fekete lény arcát figyelte.*
*Luna eddig kimaradt mindenféle megmozdulásból, de most türelmetlenül nézte Alisart.*
- Na? - *kiáltotta a kancának.*
*Alisar elfordult a méntől és visszaügetett társaihoz.*
- nem találtam semmi nyomot a levegőből, így leszálltam és körülnéztem. Beszéltem néhány emberrel is, akik készségesen a rendelkezésemre álltak és minden elmondtak, amit tudtak. nem untatok senkit a részletekkel: a lényeg, hogy nincs itt. Már jó ideje.
- Az ne lehet - *vetette ellen és folytatta volna gondolatmenetét, de Alisar gyorsabb volt.*
- A helyzet egyértelmű. - *fordult Inexorable-hoz.* - Félre lettünk vezetve. Körülnéztem, és megtévesztő varázst találtam. Bárki bármit keres, úgy álítja be a varázs, mintha itt lenne. De nincs!
- Akkor most? - *kérdezte tanácstalanul Ithildina.*
- Szerencsére az egyik falusi a segítségemre volt. - *folytatta a történetet ismételten és ügyet sem vetett a három idegen unikornisra.* - A megmaradottak a Sötétségben próbálnak elbújni. Mivel a csatát elvesztették, máshol egyértelműen nincs esélyük. Mondjuk hamarosan ott sem lesz...
- A lényeget, Alisar! - *szólt közbe Estro.*
- Igen, igen, persze. Tehát annyit tudtak mondani, hogy egy kisebb megmaradt csapat a Sötétségbe vitte.
*Arcán a ráncok elmélyültek.*
- Így már érthető, miért nem érzékeltük két helyen. |
Giadron előreszökkent, boldogan készülve egy harapásra, de aztán fékezett, és hörögni kezdett!
Elessa, habár kisebb és gyengébb is volt, mint a mén, eléugrott, és Gamar felé fordult.
- Állj!!!!! - nyerítette torkaszakadtából, és nem mozdult.
 Fintorgott.
- Minden örömet megmérgezel! - lépdelt lustán a bizarr alak felé.
- Csak egy kis csetepatét akartunk, hogy a barátaid ne unatkozzanak! - vigyorgott. |
*Lemondóan sóhajtott és gondolataiba méllyedt. Az már biztos volt, hogy a tervüknek lőttek. Nem volt más választása, improvizálnia kellett.*
*A szinte mindig nyugodt Silencio most felháborodottan prüszkölt.*
*Han előszeretettel vett volna részt egy párbajban!*
*Alisar a levegőben zúgott visszafelé, mikor meglátta a riadt embereket. Tekintete megakadt egy fekete unikornison és vele szemben néhány emberen.
Nem értette, mi történt. A társait csak messzebb látta. Miért nem avatkoznak közbe?
Egy pillanat alatt döntött és zuhanórepülésre váltott. Szárnyait a saséhoz hasonló formába állította és váratlanul Carsanaum előtt ért földet.*
- Vissza! - *kiáltotta.*
*Társa példáját követve elszökkent Estro mellett és Giadronnak ment.
Ügyet sem vetett a minden irányból jövő kiáltásokra. Előreszegezett szarvával haladt előre.*
*Ithildina rémülten kiáltott Gamarnak, Ő azonban mintha meg sem hallotta volna.
Segélykérőn nézett Elessára.* |
Giadron erre szélesen elvigyorodott.
- Valóban....Semmiféle számadás nem szükséges....
Carsanaum már türelmetlenül kapált nem messze, így a szürkésfehér lény odakiáltott neki:
- Dúrj szét pár házat, hadd tudják, hogy itt vagyunk! Elessa amúgy sem látta még az új embereket! - nevette rémítően.
Elessa rémült riadalommal kiáltott Giadronra:
- Ne! Kérlek, nem kell!
De elkésett......
Carsanaum kilőtt a sötétből, és kikerülve az egy csoportba sűrüsödött lényeket berontott a házak közé!
Jónéhány napja izgatta már egy vadászház a szénapajta mellett.......
Jónéhány kinnfelejtett tárgyat, szerszámot vagy akár játékot szétrúgott útközben, letépett egy szárítókötelet, és kacagva rontott neki a húsraktárnak!
A falusiak ekkor már javában kiáltoztak a rémülettől, néhányan kisiettek az utcára, de amint észrevették Carsanaumot, a legtöbben visszafutottak házaikba.
Kivéve néhány alakot, akik magányosan, fegyver nélkül haladtak lassú léptekkel a pusztító unikornis felé......
Carsanaum abbahagyta a gyors lakmározást, és szembefordult a lényekkel...
- No, erre kíváncsi leszek - mormogta, ahogy érzékei jelezték mi történik társával....Elessára már ügyet sem vetett az oldalán. |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
Behúzta nyakát.-Csak nemrég jöttem a Birodalomba, s nem ismerem annyira a környéket....
Egy kis ideig vágtatott előre, majd lelassult és megállt.Fragmenthez fordult.
Nagyot ásított.
Rosszkedvűen nézett vissza Giadronra.
Fintorgott.
