|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.13. 21:35 - |
 Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el! |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Miért kéne sietnem?-kérdezte, s közben körülnézett.
-Én ráérek! |
 Machos jókora út után, ami keresztül vezetett hatalmas, szellős csarnokokon, szűk járatokon a kezdeti csúszós lejtő után, végül csak lassított. Előtte egy fal zárta el a továbbvezető utat, amin szűk rések tátongtak, valóságos szitaként tüntetve fel a sziklát. Machos nézte egy darabig, majd hirtelen ráütött, mire a fal összeomlott!
Belépett, és sietősen ügetni kezdett. Miközben mögötte a fal újra kezdett felépülni szilánkjaiból.
- Ha tovább akarsz jönni, innen sietned kell - nyihogta hátra rémítő hangján. |
 Hirtelen összerezzent. Aztán mélyen meghajolt.
- Mennem kell - mondta röviden, majd hirtelen járatot nyitott a semmiben, belelépett, és eltűnt. |
| - Menjünk a Tűz Birodalmába! Hihetetlen dolgokat lehet tenni a forró levegőnek hála! |
 Követte.
-Hova menjünk?Válassz Te valami jó helyet! |
| - Miért is ne - felelte nyugodtan, és el is indult kifelé. |
-Ez is gyönyörű!Azt mondtad nem megy annyira!
Kicsit körülnézett, és egy perces gondolkodás után így szólt.
-Kicsit elzsibbadtak a szárnyaim!Neked nem?Repülnék egy kicsit! |
Nagyon érdeklődve vette szemügyre a képet.
- Szép - mondta végül.
- Nekem tetszik! És azt hiszem jogom van ezt mondani! - mosolygott.
- Hadd próbáljam meg én is - mondta megkomolyodva, és pár pillanattal később ő is Nika felé fordította a tábláját.
Nika repült rajta a ködös égen át. Elég elmosódott lett, de a fékevesztett sebesség az épp élesre sikerült (és hihetetlenül vadnak, szabadnak, felszabadultnak tetsző) arc ábrázolásában tökletesen látszott. Mintha Nika egy elszabadult vihar lett volna! |
-Hát azt majd meglátod!-mosolygott.
Felkapott egy palatáblát és koncentrálni kezdett.A kép kezdett kialakulni....Bukephalos volt rajta, csak a színek egy kicsit összekeveredtek.
Még nem mutatta meg a képet.
-Nem lett az igazi, de nem is lett olyan rossz!-kuncogott, majd odafordította a képet-Egész jól nézel ki!-viccelődött |
| - Ugyan! Van mit javítani.....De Te mit készülsz megalkotni? |
| -Csodálatos ez a kép!-Ámuldozott az előbb elkészült képen!-Gyönyörű!-nem akarta szemét levenni róla, de aztán elszakadt tőle... |
- Hogyne! Van itt elég pala!
Körbemutatott, majd ő is felkapott egy újat, és némi gondolkodás után megidézett egy képet.
Egy tó vize volt a képen, amiből egy sellő szökken elő. Nagyon éles lett minden kontúr, főleg a lény arca lett szívfájdítóan valós, de a színek sápadtak, bizonytalanok lettek, mintha a nap elfelejtett volna színt adni a világnak a fairth-en. |
| -Valami olyasmi!...Köszönöm!....Megpróbálhatom újra? |
Egy kis ideig figyelte Nika művét.
- Az éji égbolt? - kérdezte komolyan.
- Elsőnek nagyon jó! |
Lerakta maga elé a táblát és egy pillanatra magába süllyedt.A Holdat képzelte el.Teliholdnak látta magában, minden pici részletével.Ezután elismételte:
-Amit lelkem szemével látok, ismételje meg ez a tábla!
A táblán hamar terjedni kezdtek a színek.Gyönyörű sötétkék színek mosódtak el a háttérben, középen pedig világító fehér szín terjedt el, kör alakban.A részletek nem sikerültek, csak a sötétkék ég és középen egy világító fehér kör látszott.
Meglepetten nézte a táblát.
-Hát!Rá lehet jönni, hogy mi ez?-kérdezte. |
Felemelt egy palatáblát, és a kancának adta.
- Képzelj el bármit. Bármit, amit csak akarsz. De képzeld el pontosan. Minden részletét, ahogy benned él. A színeket, a formákat, az árnyékokat. A hátteret is. Ha megvan, egészen biztosan, ahogy teljesnek érzed....mondd: "Amit lelkem szemével látok, ismételje meg ez a tábla!" |
| -Persze!De mit is kell tennem?Vagyis, hogy csináljam? |
Megnézegette művét.
- Szerintem túlzol, de köszönöm a dícséretet. Szeretnéd kipróbálni? |
| -Ez gyönyörű!-lépett közelebb-Csodálatos!-ámuldozott, mást nem is tudott mondani |
Felemelt egy palatáblát, megnézegette, majd egy ideig töprengő arccal ácsorgott. Aztán kicsit elmosolyodott, és pár pillanatra behunyta a szemeit. Suttogott valamit, majd kinyitotta a szemeit, és szélesen mosolyogva Nika felé fordította a táblát.
Egy gyönyörű, ragyogó simbelmyne virág töltötte ki a táblát, homályos-kékes hátérrel. A virág hófehéren virított, szinte ezüstös harmatcseppek ragyogtak rajta, a háttér tökéletlensége előtt igazán tündés volt a maga homályos kontúrjaival.
- Látod? Én sem tudtam tökéletesen koncentrálni a részleteire és a háttérre...Nem pont ilyennek akartam. Hiába, egyszerre figyelni mindenre, nehéz! Kék, sötét hátteret akartam, mint az esti ég.....A virágot meg élesnek akartam ábrázolni. De azért így is megmutatja egy virág lényegét! - mosolygott. |
[206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Méreg önfeledten kószált a labirintusokban!Nagyon szerette ezt a helyet!Ismerte minden zugát, így hát sosem tévedt el!
-Miért kéne sietnem?-kérdezte, s közben körülnézett.
Machos jókora út után, ami keresztül vezetett hatalmas, szellős csarnokokon, szűk járatokon a kezdeti csúszós lejtő után, végül csak lassított. Előtte egy fal zárta el a továbbvezető utat, amin szűk rések tátongtak, valóságos szitaként tüntetve fel a sziklát. Machos nézte egy darabig, majd hirtelen ráütött, mire a fal összeomlott!
Hirtelen összerezzent. Aztán mélyen meghajolt.
Követte.