|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 - Nem tudom - felelte őszintén.
- Én fénylény vagyok.....Ő pedig...nem. Furcsa dolgokat mondtak róla....Talán...igen. Igen, inkább jobb, ha megismerem. |
- De nem fontosabb nálatok. - *mondta határozottan.*
- Tényleg, volna kedved megismerkedni vele? - *kérdezte őszinte kíváncsisággal.* |
Vállatvont.
- Én már tudok az Esküről. Nem csodálkozom semmin, bár erisziként egyébként sem lehet meglepni...Zenit...fontos - mondta szárazon és kifejezéstelen arccal. |
- Igen - *mondta és bólintott. Örült, hogy fia figyel a részletekre is.*
- Mint biztosan tudod, Őt is Én neveltem és míg magamban saját csikómként nevezem, úgy a valóságban ez furcsán hangozna. |
Tudomásul vette apja válaszait, majd bólintott az utolsó megállapításra.
- Igen, találkoztunk párszor. Ő...nagyon felelősségteljes és elhivatott..... - mondta helybenhagyón.
- Hogy értetted, hogy a "sajátjaid"? Zenitre gondoltál? - kérdezte végül nyugodtan. |
- Igen, én is harcoltam - *kezdte a kérdések megválaszolgatását, de jobbnak látta ezt ennyiben is hagyni.*
- Utazni, áh, nem az nem az Én stílusom. Túl... bizonytalan.
*Bólintott.*
- Igen, összesen 4en vagytok a sajátaim: Te, Büszkeüstök, Sólyom és Jövőtváró. Büszkeüstök kedves és szelíd, az ő párja Raffaello. Jövőtváró kamasz és próbálgatja, hogy meddig mehet el. Úgy tudom, most Szerencsecsillaggal van. Sólyommal nem is olyan régen találkoztam itt. Őt Te biztosan jobban ismered. |
| - Te is harcoltál? Vagy utaztál? Hallottam, hogy más csikóid is vanak, ők milyenek? |
- Mire vagy kíváncsi? - *próbálta szűkíteni a kört.* |
Megrázta a sörényét.
- Hol voltál eddig? |
- Valóban büszke lehetsz magadra - *mondta szelíden.*
- De első pillantásra ezeket szerencsére nem látni. |
 Illu mosolygott, és rácsapott szárnyával Light-ra, bár legföljebb simogatás erejével érhetett fel az érintése.
- Nekem mennem is kell - mondta gyorsan, és búcsúzóul még mosolyogva egy nagyot, elügetett.
Kissé riadtan nézte Illu távozását, majd végül megköszörülte torkát.
- Öhm...köszönöm. De nem erre vagyok büszke - mondta hirtelen erőteljessé váló hangon.
- Hanem arra, hogy felnőttem, egyedül, eriszi lettem, egyedül, és a Boszorkányúrnő egyik kedvence vagyok! Én is segítettem az egyik mágust legyőzni a csaták korában. Ezt mind én értem el - mondta szinte dacos pillantásával.
- Ehhez képest a külsőm lényegtelen - vetette oda apjának. |
*Üstökös először szólni sem tudott, de pár pillanattal késöbb magához tért.*
- Ejha, Light - *kezdte és megölelte "kicsi fiát".* -, Te aztán gyönyörű csődörré nőttél. - *folytatta, miután szemügyre vette fiát.* |
- Nincs -rázta meg a fejét, és egész kicsit elszomorodott.
Aztán újra felvidult.
- Odasüss! - fordította Üstökös fejét egy épp mellettük elhaladó lény felé.
- Megismered? - vigyorgott, majd nem várva meg a választ, odakiáltott a gyönyörű csődörnek.
- Héj, Light! Gyere ide kicsit!
Illu felé indult, és rámosolygott.
- Üdv, Illu!
Aztán szemügyre vette a kancával álló hatalmas pegunit.
- Üdv! Azt hiszem mi még nem találkoztunk.....
- Ő az apád, Üstökös! - nevetett.
- Az...apám? - kérdezte értetlenül. A szó nem sokat jelentett, és ahogy a fehér lényt nézte, nem derengett fel neki semmi.
- Nos, örvendek a találkozásnak - mondta végül udvariasan.
 Hihetetlen könnyedséggel és hihetetlen sebességgel követte Szellőt.
|
- Való igaz.
*Nagy levegőt vett és sorolni kezdte.*
- Büszkeüstök, Sólyom, Light és Jövőtváró. Büszkeüstök tudomásom szerint az erdőben van és feltételezem hogy boldog a párjával. Sólyommal nem is olyan rég találkoztunk itt a barlangrendszerben, akkoriban elég gondterhelt volt, Lightot viszont csak egészen kiskorában láttam utoljára. Jövővárót pedig már mondtam.
- És Veled, mi a helyzet? Nincs a láthatáron olyan lény, akivel el tudnád képzelni a jövődet? |
 Vidáman bólintott.Amint ki találtak a barlangból, szárnyra kapott, s egyenesen a rét melletti tó felé vette az irányt... |
Csodálkozva nézett a lényre. Azt hitte elmegy, amint lehet, a társaival, és nem is kér többet a társaságukból.
Örömmel bólintott.
- Megtisztelsz vele! Úgy látszik a Birodalom sok része ismeretlen még előttem....Mily különös. |
 Hátralépett ijedtében, de aztán a mutatvány végér megtapsolta a műsort.Erisre akart pillantani, de nem látta sehol!Felnevetett és meghajolt a hűlt-hely előtt.
Összeszedte lényeit, kivéve Szellőt.Biccentett neki, bíztatva, mostmár jó uton jár, s távoztak.
Hátrahőkölt, majd bámulva nézte show-t.Miután vége lett a műsornak, Dominushoz fordult.-Igen, határozottan!Meghívhatlak hajlékomba?-mosolygott. |
Felnevetett.
- Óh, én is hagyom, hogy tegyék amit akarnak! Persze, bizonyos korlátok közt.
Legyintett.
- Naryának a világ sem elég!
Végül knnyedén megpördítette maga körül Szellőt......és a szám utolsó hangja előtt felrobbant körülöttük a barlang!!!!
Legalábbis úgy látszott.
Dominus a legtöbb társával együtt megriadt, és majdnem pajzsot emelt maga köré, de aztán rájöt, hogy az ünepségvégét jelző mágiáról van szó.
Fény és víz, máshonnan virágok és lángok záporoztak a terembe, kisebb örvényekbe tekeredve itt-ott, majd tűzijáték forma fényjáték kezdődött, szikrákkal telítve a barlangot, elvakítva mindenkit!
Aztán hirtelen kihunytak, és mindenki tudta, hogy az ünnepségnek vége.
Eris el is tűnt valamikor a fény villanások közt, a lények pedig elkezdtek kiszállingózni, biccentve az angelideknek.
- Remélem jól érezted magad - mondta Dominus, mikor már újra látott, és megtalálta Szellőt. |
Mosolygott.-Én általában hagyom a lényeimet "játszani", tudom milyen, ha valakinek annyi energiája van és nem tudja levezetni...Bár nem ismerem Naryát...Az én lényeimnek elég játszótér a Birodalom.
Ő sem szerette annyira ezeket a gyorsab zenéket, de nem volt mit tenni, ment Dominus után. |
- Narya! - kiáltotta, hogy hallani lehessen a dübörgésben.
- Elutaztam vad lényeket meghívni a Birodalomba! És egy vihar kellős közepén ő tombolt! Nagyon megdöbbentett! Azt mondta nem akart elszökni, csak kalandra vágyott! De szerintem ez veszélyes! És most nem tudom mit tegyek!
Újra táncolni kezdtek, és hogy hogy nem, bekerültek egy körbe! A ritmus miatt ez a tánc sokkal lendületesebb lett, és hamarosan egész ujjongó hajrá-táboruk kerekedett. Dominus kissé kelletlenül elfogadta, és lemondó mosollyal vezette tovább Szellőt. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
- Nem tudom - felelte őszintén.
Illu mosolygott, és rácsapott szárnyával Light-ra, bár legföljebb simogatás erejével érhetett fel az érintése.
Hihetetlen könnyedséggel és hihetetlen sebességgel követte Szellőt.
Vidáman bólintott.Amint ki találtak a barlangból, szárnyra kapott, s egyenesen a rét melletti tó felé vette az irányt...
Hátralépett ijedtében, de aztán a mutatvány végér megtapsolta a műsort.Erisre akart pillantani, de nem látta sehol!Felnevetett és meghajolt a hűlt-hely előtt.