|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 *Soraja még visszafordult Turbó hangjára, de a csődör addigra már elfordult.
Búcsúzóul biccentett Sivatagi Jégnek, majd elhagyta a sivatag "műjégpályáját".* |
 Turbó nagyot hökkent!Annyira bele volt lendulve, hogy azthitte kanca!
-Nem úgy értettem!-kiáltott még utánuk!
-Hát menj!-szólt Sorajához!-Gondolom ennyi elég volt belőlem!
Azzam megfordult és elsétált! |
 Bólintott a kancának.
Aztán a piros lényre pillantott.
- Érdekes lény vagy. Köszönöm a bókjaid, bár csődörtől furcsák......egy másik csődrnek........
Végig higgadt maradt.
Aztán hirtelen hatalmas lendülettel nekilódult a "jégnek". |
*Soraja visszafordult a tűzpiros egyszarvúhoz.*
- Drága Turbó, értsd meg, most el kell mennem. Majd máskor találkozunk.
*Sivatagi Jégre pillantott.*
- Igen, utunk egyenlőre nem ugyanoda visz. |
Turbó eddig csak bámulta a másik kancát, de nem tudott szólni!Aztán észbekapott, mielőtt elment volna!
-Ne!Ne!-kiálltott-Maradj!Bocsánat Kincsem!Én nem mutatkoztam be!Turbó a becsületes nevem!Neked gyönyörű neved van!
Szólt a foltos kancához messziről!
-Soraja!Hát akkor...még ne menjetk el!Nagyon tetszel nekem és még veled akarok maradni! |
- Nem. - megrázta a fejét.
- Éppen azt akartam mondani, hogy mennem kell.
A kancára emelte zölden égő pillantását.
- Ez tehát a búcsú? - kérdezte nyugodtan. |
- Persze, tudom. - *felelte.*
- Te idekint maradsz? |
- Értem már. Nem mozogsz rosszul, azért gondolkoztam.....
- Ide nem járnak sokan. Aki tehét idekeveredik, azt alaposan meg szotam nézni magamnak. igaz, nem régen vagyok itt. - mondta komoly hangján, majd a távolba pillantott.
- Tudod mi folyik a Birodalomban? Tudod mi következik? - kérdezte hirtelen, furcsa hangon. |
- Nem, nem sértessz meg!
- Jól látod, nem vagyok sivatagi lény. Alapvetően a sziklák között tartózkodom. |
Bólintott.
- Honnan jössz? Valahogy.....nem tűnsz sivatagi lénynek....Remélem nem sértelek meg! |
- Nem, dehogy! - *válaszolta gyorsan Sivatagi Jégnek.*
- Szeretem a társaságot. |
Könnyedén elindult a kanca után. Nemsokára mellé ért, és pár méterre tőle tartani kezdte a tempót.
- Zavarlak? - kérdezte nyugodtan. |
*Soraja lökött magán egyet hátsó lábával, mire elkezdett csúszni.
Egy kört rajzolt le Turbó körül, majd megállt vele szemben.*
- Remélem, még találkozunk!
*Sivatagi Jégre pillantott, lökött magán néhányat és elkezdett el fele csúszni.* |
Egyetlen könnyed lépéssel-csúszással Soraja mellé suhant. Tárgyilagosan, hideg hangon, a kancát nézve beszélni kezdett.
- Első lecke: nem baj, ha elesel, sőt, inkább engedd megtörténni! Felállni is meg kell tanulni, és ha rosszul próbálsz megmaradni a lábadon, csúnyán megsérülhetsz! Mellesleg, ha minden jól megy nemsokára egy vihar sem verhet le a lábadról. De azért...ha esel, próbáld letenni a farod, abból nem lehet baj. Fékez, és elveszi a túlnagy lendületet is.
- Második lecke: a jégen meg lehet tanulni járni, de sokkal praktikusabb, gyorsabb és kényelmesebb, ha mostantól úgy veszed, mintha a patáit a jéghez nőttek volna, és te csak csúszni tudsz velük.
- Harmadik lecke: kisebb léptekben jobban meg tudod őrizni az egyensúlyod!
Kicsit előrelendült.
- Gondolj arra, hogy parádésan akarsz járni! - javallotta komolyan, a kancát figyelve - Az egyik lábaddal löksz egyet magadon, a többit lenn tartod. Aztán ha elfogyott a lendület, jön egy másik lábad. Legjobb, ha átlósan alkamazod a lábaid. Csak ne engedd szétcsúszni azokat, amiket lenntartasz!
Egész kicsit elmosolyodott.
- És nem kell félni a csúszástól! Ez csak suhanás. Egyikünk sem szárnyas lény, de ez arra hasonlít, amilyen a repülés lehet. Kicsit kiszámíthatatlan, de csodás. És igenis meg lehet tanulni a csínját-bínját!
Újra komor lett az arca, és komoly a hangja. |
- Örvendek! - *fordult az érkező felé.*
- Igen, azt megköszönném. |
Sivatagi Jég könnyed léptekkel egyenesen a kettőshöz tartott.
- Te lennél Soraja? - fordult a kancához.
- A nevem Sivatagi Jég. Mara értesített, hogy talán szívesen vennéd, ha megmutatnám, hogyan kell gyorsan haladni ezen a jégen. - mondta könnyedén társalogva, és patájával megkocogtatta a csillámló, kemény anyagot. |
-Óóóóó!Nem nagyon érdekelnek az ilyen kancák, mint te!Túl komolyak!Áhhh!
Aztán Sorajára pillantott!
-Ne foglakozz ezzel a...vele!Az ilyenek nagyon megbánják egyszer!Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!-körüljárta Soraját! |
 - Aha - mondta szárazon.
- Hát, akkor sem vagy az esetem. - hangja szinte sajnálkozón csengett - Aki egyszerre két kancának csapja a szelet, az csaphatja háromnak, négynek, száznak is.....Ez a fajta elhatározottság és hűség nem üti meg az én mércém.
A kancára pillantott, majd elfintorodott.
- Az biztos, hogy nem szeretnék zavarni. Megakadályozni egy ilyen pillanat kiteljesedését nem helyes......tudom én! Sok boldogságot!
Kényelmesen ugrott egyet, amiből lendületet nyert, majd hosszú lökésekkel elindult a jégen, élvezve a "korcsolyázást". |
Turbó visszafordult!Beügetett a két kanca közé!Először az "idegen" kancához szólt!
-Bocsáss csöppség!Sajnos lehet hogy házasságtörő voltam, de házas már nem vagyok!Úgyhogy bármennyire szereted széttörni a kapcsolatokat, én tudom, hogy tetszem neked és azért csinálod!Egy szavadba kerül és visszafogadlak szívembe!Édesem!
Aztán Sorajára pillantott!
-Soraja!Édesem!Ne is hallagass a másik kancára!Csak rám figyelj!-arrébb tolta Soraját-Édesem!Nem vagyok házas! |
| Elvigyorodott, aztán az eltávozó csődör után pillantott. |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
*Soraja még visszafordult Turbó hangjára, de a csődör addigra már elfordult.
Turbó nagyot hökkent!Annyira bele volt lendulve, hogy azthitte kanca!
Bólintott a kancának.
- Aha - mondta szárazon.