Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Értetlenül nézett Üstökösre.
- Közületek is tűntek el, nemde? Közülünk is. Az egyik utolsó Sarrissima volt.....miközben Eve-el a Várkastélyba tartottak. Asylon meg.....
Vicsorogni és hörögni kezdett.
- Asylon az erisziek legnagyobb tévedése volt!!!!!!!! - üvöltötte hirtelen, aztán láng tört elő a szarvából, és hosszú nyalában neki esett az égnek.
Lassan lehiggadt.
- Szóval nem tudod.........Mit tudsz Asylonról? |
*Igyekezett nyugodt maradni.*
- Hogyhogy eltűnt? És mi van Asylonnal?! |
Farka ide-oda suhant.
- Nem a döntéséről van szó....A következményekről. Amiket nincs jogunk elvenni. Igen. De segítségre szüksége lesz. Tanácsra nemkülöben. Evenion eltűnt, Asylon meg...... - hirtelen elhallgatott.
|
*Üstökös sóhajtott.*
- Hát igen. Zenit sehogysem jár jól.
*Draugheritre pillantott.*
- Szerintem amúgy sem tudnád befolyásolni a döntését. Ha valamit eldöntött, azt senki sem tudja megmásítani. |
- A Sötétség......A Nagyúr...a mágusok....és Zenit.....Együtt mind ezért küzdenek.....Mind magának akarja...A többi elpusztításával....
Morrantott. Mélyről jövőn, úgy ahogy csak sárkány tud.
- Zenit....Ha megnyerjük a csatát, ő lesz a Sötét Nagyúr. Ha veszítünk, az azt jelenti, hogy a kölyök meghal a társaimmal együtt.....Nem nagyon látni esélyt arra, hogy ő jól jár....Ő szabad választású lény.....Mi lesz vele, s általa velünk?
Dühöngve toporzékolni kezdett.
- Ezt sem fogom tudni befolyásolni!!!!
- Zenit sorsa aggaszt.........A választása............ |
- Nem kell feltétlen a legrosszabbra gondolni.
- Ha meg elbukunk benn... - *félbehagyta a mondatot.*
- Elmondod, mi aggaszt? |
Vállatvont.
- Ettől még nem érzem magam jobban. Nem tudom mihez kezdhetnék magammal. Egy mágussal kevesebb, és folytatni fogom idekint a harcot, de mégis pokoli érzés, hogy kinnrekedek, míg a többiek csaknem mind odamennek.....
Üstökös szemébe nézett.
- Annyi dolgot nem fogok látni, és annyi mindenre nem leszek befolyással......De nem mehetek már oda.......Eris parancsa.....az parancs......Csak......hiába maradok én kint, ha odabenn valami szörnyűség történik! Mihez kezdjek, ha kiözönlik a Sötét.....? - mondta ki kétségeit.
Megrázta a fejét, és felnézett az égboltra.
- Legalább az eget láthatom...... - sóhajtotta.
- Sokminden kavarog a jövőben!............................
Szemei izzani kezdtek, ahogy Üstököst nézte.
- Zenitnek szüksége lesz majd rád.....Mint ahogy minden más segítségre is.
Lehajtotta a fejét.
- Egy dolog aggaszt igazán....Aggaszt és érdekel......
Megrázta magát.
- De arról ostobaság beszélni! |
*Szelíden pillantott Draugheritre.*
- Azért, mert itt maradsz, senki sem mondja, hogy gyenge, vagy gyáva vagy. Mindenki tudja, hogy te vagy az első, aki odamész, ha oda kell valakinek mennie. Ez egyáltalán nem minősít téged! |
- Szerencsésnek?! - bömbölte.
- Majd' minden társam odatart, kivéve a csikók és betegek, menekültek védelmezőit! Én ezek közé nem tartozom! Ez szégyen, csak az a mentségem, hogy magad is tudod, Eris parancsa volt mindez.........
Hörrentett egyet.
- Te is mész......Látod? Én leszek a búcsúztató..... |
- Úgy vélem, szerencsésnek mondhatod magadat.
*Megrázta sörényét.*
- Én majd megyek. Csak még nincs itt az ideje... |
Vállatvont.
- Eris eltiltott a Sötétségtől, úgyhogy ebből a Sötét Csatából kimarad az én lángom.....Vadászom, küzdök idekinn.....Jobb híján.... |
- Nincs semmi konkrét uticélom. Hát Neked? |
Könnyedén-rejtélyesen elmosolyodott.
- Most merre tartasz? - eszmélt fel. |
*Üstökös is kiért és meglepetten látta, hogy a pusztaságnál vannak.
Szárnyait mozgásra kényszerítette, így a jégvédelem összetört és lehullott.
Nem messze Draugherittől sikerült is megállnia.* |
Kirepült a viharfal varázsából, ami ezúttal eléggé furcsa helyre hozta: a pusztaság fölé!
Lefékezte az irdatlan lendületet, ami még mindig süvítőn tolta előre, és várni kezdte Üstököst.
Közben nagyon messzire szálltak a gondolatai....... |
- Sok szerencsét.
*Megfordult és visszaindult...* |
-Hát nincs!
-Mert leakarsz adni valakinek!gondoltam!nincs semmi baj!-elindult valamerre-Gondolom van más dolgod, nem akarsz most egy csikóval kínlódni!Menj csak!Majd egyedül megkeresem Szerencsecsillagot!Szia! |
*Ithildina az égre emelte tekintetét.*
- Mondd, nincs véletlen egy olyan hely, ahol mindig vannak ismerőseid? Olyan... "bázisra" gondolok... |
-Őőőőőm....ez a hely nem ismerős.....valami...azthiszem, hogy valamilyen pataknál voltunk!Nagyon kicsi patak.....de szererintem már biztos nincsenek ott....
Nézett Ithildinára gondolkozva. |
*Ithildina és Lidércfény meg sem álltak a pusztaságig.*
- Itt volnánk...
*Gomolygott egy kicsit még a levegőben, aztán visszanyerte eredeti lóformáját.* |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|