|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
 *Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Hát, igen!Jó izlésem van pár választási téren!-ért Ria mellé és megcsókolta.
 -Ezt az egyet tőlem örökölted, fiam!-mosolygott, s megpuszilta Holdvilágot.
|
Hatalmas mosoly terült szét arcán, mikor látta az apa-fia egymásratalálást.
Mikor ő került a figyelem középpontjába, barátságosan biccentett a szülőknek.
-Én is örvendek! Igen, a nevem Ria.-mutatkozott be.
Rose közben Ria mellé fékezett le, aki egy mosolyt villantott felé.
A kanca csak úgy sugárzott a boldogságtól...ezt Rose is megérezte, és rá is átragadt ez a boldogság. |
-Én is örülök! -*mondta. Hosszú-hosszú percekig állt így, magához ölelve fiát, de végül siekrült rávennie magát, hogy elengedje és hátralépett egyet. Végignézett fián, aki erős és hatalmas pegazus csődörré serdült. Majd kissé távolbb észrevette a csinos peguni kancát is.*
-Nocsak! -*mosolygott a kancára.* -Csak nem te vagy Bátor kedvese? Szívből örülök, hogy végre megismerhetlek! |
| -Apa!-mondta még mindig döbbenten.Ő is átölelte, de ő sem tudott sírni...hiába, férfiak nem sírnak....-Örülök, hogy itt vagy! mosolygott, s szeme....kicsit könnyes volt. |
*Mikor látta, hogy kedvese Bátorhoz fordul, egy pillanatra megállt a szíve is. Itt van a fia! Aztán megrázta magát, és Göncöl mellé lépett, hogy annyi év után köszönthesse az immár felnőtt csődört.
-Szia Bátor! -*suttogta, majd mielőtt az ifjú csőd9ör bármit tehetett volna, egy gyors mozdulattal magához szorította. Kis híján elsírta magát az örömtől, de végül valahogy mégis sikerült megfékeznie könnyeit.* -Fiam! Az én felnőtt fiam! Nahát, milyen nagy lettél! Istenem, Bátor... annyira hiányoztál, kisfiam! |
| *Lassan leereszkedett a pusztaság sziklás talajára, és összecsukta szárnyait. Felpillantott, hogy lássa Rose és Göncöl is jönnek-e.* |
-itt volnánk!-mosolygott.Nem messze tőlük, ott lebegett a pár.
-Már nem!-és visszacsókolt.Megpillantotta anyját, oda repültek hozzájuk.-Üdv, anyám!-köszöntötte, egy puszival.-Ő Ria, a kedvesem!-mutatta be.
-Szervusz, fiam!Igazán bájos!...Én is hoztam valakit!Bátor, emlékszel még apádra?!-mondta, majd elállt az útból...
...A csődör szája tátva maradt, szemei kitágultak.Oly régen látta, s most itt van.-Apa!-súgta döbbenten... |
Egy puszit nyomott párja orrára.
-Még most is annyira fáj?-mosolygott. |
| -Gondolhattam volna!-morogta. |
Elnevette magát.
-Bocsáss meg! Csak azt üzente az előbb, hogy 'nesze neked'!-nevetett. |
| -Sok lénynek az ereje még felnőtt korában is nő...-mosolyogta.Letette a gyíkot az egyik sziklára, ám az még egy utolsót beleharapott az orrába.-Áú!Te kis hálátlan!!! |
Meghökkenve pislogott.
-Na de...de...-próbált kifogásokat keresni. De belátta, hogy kedvesének igaza van.
-Hogyhogy csak most kezdtem megérteni?-kérdezte végül. |
| -Sejtettem...kedvesem, érted az állatok nyelvét!-mosolygott. |
A gyíkra nézett, akit szemmel láthatólag nemigen érdekelt Bátor. De összerezzent, mikor egy újabb gondolatot hallott meg:
'Nekem nincs nevem...miért neked van?'
-Hallottad?-kérdezte Bátort. |
| Egy pillanatra megállt, csodálkozott.Gondolt egyet és a gyíkhoz szólt.-Héj, figyu, hogy hívnak? |
Ria csak mosolygott, mikor egy gondolatot hallott meg.
'Mit csinálsz? Tegyél le!' Ria teljesen megdöbbent. Nyilván nem Bátor gondolatai voltak...akkor csakis a gyík lehetett. Közelebb lépett kedveséhez.
-Megint hallottam valamit.-mondta. |
| -Jaja, csak gyors!-ingatta ide-oda fejét gyorsan, hogy a gyíknem menjen le az orráról... |
Mosolyt csalt az arcára, ahogy megpillantotta kedvesét, orrán a kis gyíkkal.
-Nahát milyen aranyos!-jegyezte meg. |
| Visszacsókolt.Megpillantott valamit a sziklák közt.Leszállt, erre a valami hirtelen eltűnt.Felnevetett.Ráállt egy sziklára, s nem sokára újra előjött az állat.Hirtelen ráugrott, elvágta a menekülési útvonalakat, és felvette az orrára.-Egy gyík! |
Nevetve rázta fejét.
-Te bohóc!-nyomott egy puszit kedvese arcára. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
-Hát, igen!Jó izlésem van pár választási téren!-ért Ria mellé és megcsókolta.
-Ezt az egyet tőlem örökölted, fiam!-mosolygott, s megpuszilta Holdvilágot.
