Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Elnevette magát, és szárnyaival Despota nyakába borult.
- Drága szerelmem! Csak azért, mert a nevelt csikóink kancák, nem garantálhatom, hogy fiunk szülessen! Erre azt hiszem egyedül az emberi boszorkányok nagymesterei képesek!
Kicsit hátrébb lépett, és még mindig nevető szemekkel nézett párja arcába.
- Valami ötleted biztosan van...... |

*Megtorpart és megütközve nézett először párjára, majd maga elé.
Zavartan köszörülte torkát.*
- Ami... ami azt illeti... - *kezdte a vallomást.* - Arra nem készültem még fel... |
- És ha lányunk születik? - kérdezte nevető szemekkel, mintha azon csodálkozna, hogy párja ezzel nem törődik.
|

*Szorosan magához húzta párját.*
- Van még időnk. - *mondta nyugodtan.* - Majd amelyik jobban illik rá. |
Egy ideig komoly arccal töprengett, azután elnevette magát.
- Képtelen vagyok választani! |

*Elgondolkodva pillantott a magasba.*
- Úgy rémlik, a Splendor ezeket jelenti: fény, pompa, ragyogás, nagyszerűség. A Whipping Wind pedig korbácsoló szél. - *válaszolta.* |
Néhány percig ízlelgette magában a neveket, azután így döntött:
- Azt hiszem a Splendor és a Whipping Wind tetszik. Van jelentésük? |

*Egy ideig hallgatott.*
- Igen - *vallotta be.* - Lenne pár ötletem. Érdekel? - *pillantott párjára és leolvasta arcáról a választ.* - Tehát... Splendor, Whipping Wind, Firecracker... - *sorolt fel pár számára tetsző csődörcsikónak való nevet.* |
Brünhilde hirtelen párjára pillantott, és feltett egy nagyonis logikus, de meglepő kérdést:
- Gondolkoztál már neveken? |

*Párját átkarolva indult a fák közé.* |
A két kicsi egymás hegyén-hátán hempergett le a földre és visitozó-kacarászó hangjukból nagyjából egy igent lehetett kiérteni.
Aztán kergetőzni kezdtek.
Brünhilde kecses, feszes repülés után mutatott be egy tökéletes leszállást. Ránevetett a csikókra, és csókot váltott párjával.
- Jó itthon - sóhajtotta elégedetten.
Körbenézett, hogy minden olyan-e, mint emlékezett. Nem olyan volt. Szebb.....A korábban kipusztult erdőrészek helyén csemeték nőttek versenyt tombolón, a fű és a bokrok zöldelltek, és érezte az erdei élet motozását minden zsigerében.
Remélte, hogy a csikója is érzi és boldog.... |

*Jó ideig suhantak csak néhány centivel a víztükör felett. Despota először jó nagy lendületett vett, hogy most szárnyaival csak irányban kelljen tartania magukat. Jobb melső patáját éppenhogy beleérintette a vízbe, mire az felzavarta a víztükröt és apró hullámok keletkeztek "V" formában.
Szárnyait fékező állásba igazította, miután elérték a partot és néhány vágtaugrás után lefékezett. hátrafordult a két kicsihez.*
- Hogy tetszett? - *kérdezte és egyik szárnyát oldalra kinyújtva rögtönzött csúszdát hozott létre.* |

Gyorsan bólintott a felgyorsult eseményekre, majd ő is vágtába ugrott, beérve a többieket. |
Talán életében most futott először ilyen gyorsan.Sanrin mellett termett pillanatok alatt is és lasan kezdte lehagyogatni...A többiekért nem aggódott, majd utolérik...
|
Míg ezekre a szavakra Ezüstcsillag rémülten felnyihogott, Sanrinon kiütközött a hadvezéri vér!
- Akkor irány egy hűvös hely! Elmegyünk az örök Télbe! Az biztonságos és nincs is messze! Ott majd kitaláljuk hogyan tovább! - pattogott, és már neki is indult vágtázva a közeli fák közti útnak.
Megengedett magának egy fáradt sóhajt. De társának igaza volt....
- Hallottad a zsarnokot - mosolygott Hócsengőre kedvesen és viccelődve. Fejével intett neki, majd bocsánatkérőn meghajolt Iornnak:
- Valóban velünk tarthatnál.....nekünk mindenképp mennünk kell! De mehetünk együtt, ha Te is szabad vándor vagy, nem? |
-Kár, hogy egyes helyeken már megjelent a tavasz!-sóhajtott.Hirtelen megporzongott.Meleg szellő fújt!Megriadt.-Sanrin, Ezüstcsillag!Repüljünk tovább, hamarosan ide is beköszönt a kikelet!Te is velünk jöhetsz, Iorn!-s toporgott, mint egy zsákutcába jutott préba állat.
|

Elmosolyodott.
-Jó móka lehet.-mondta barátságosan.- Még én sem jártam be a Birodalmat. Nem kétperces túra, annyi bizonyos...-viccelődött, miközben körbepillantott a szellős parton. |
-Amíg tél van, addig vándorlunk, ammerre csak tudunk...Én hó-lény vagyok és még életemben nem néztem körül a Birodalomban!
|

-Vándorlok.-felelte egyszerűen Hócsengőhöz fordulva. - Még elég új vagyok a Birodalomban, és mivel a tengerpartról úgy hallottam, hogy szép hely, ide jöttem.-mosolyodott el.
-No és ti, mi járatban erre? |
-Mi szél hozott erre, Iorn?
|
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|